A koronavírus és annak gazdasági hatásai miatti 2020-as márciusi pánikot gyors részvénypiaci visszapattanás követte. Míg a pénzügyi válságot követően közel öt és fél évbe telt a válság előtti csúcs elérése az amerikai S&P 500 indexnek, addig az idei évben alig 6 hónap elég volt az indexnek ugyanerre a teljesítményre.
Még ha az optimista becslések is valósulnak meg a vakcinafejlesztéssel kapcsolatban, a gazdasági visszaesés aligha tűnik el nyom nélkül. Az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája még mindig korábbi ciklikus csúcsai közelében jár október elején, míg az amerikai bankok a pénzügyi válság után a második legrosszabb hitelbedőlési hullámra számítanak. A kezdeti reményekkel ellentétben egyre valószínűtlenebb, hogy a járvány okozta visszaesés nem okoz komolyabb vállalati csődhullámot, ahogy a második hullám is eléri az északi félgömböt.
Milton Friedman elméletét, miszerint egy válság olyan, mint egy gazdasági tisztítótűz előszeretettel szokták emlegetni optimistább gazdaságkutatók. Friedman a szabadpiaci gazdaság egyik sarokkövét látta a recessziókban, ahol a kevésbé hatékony elhullik vagy beolvad a hatékonyabb, ügyesebb vállalkozásokba. Ezek szerint a tőkepiacoknak összességében nem is kellene tartani a mély recesszióktól, hiszen abból megerősödve kerülhet ki a gazdaság, és a mélyebb recessziót erősebb visszapattanás követhet.
Joseph Schumpeter, az alkotó rombolás elméletről ismert közgazdász azonban kevésbé volt derűlátó, ha recessziókra esett a kérdés. Schumpeter jóval pragmatikusabban állt a válságok, vállalatok, bekebelezések, és hatékonyság kérdéséhez. Habár az ő építő rombolás elméletének is a “hatékonyabb kiszorítja az ügyetlenebbet” elv áll a középpontjában, a válságokhoz köthető meglátása épp ellentétes üzenetet hordoz.
Schumpeter elmélete szerint egy válság önmagában nem feltétlenül szolgál tisztítótűzként, és nincs garancia rá, hogy a hosszabb távon hatékonyabb piaci szereplők kerülnek ki fölénnyel a recesszióból. Az osztrák közgazdász elmélete alapján az induló iparágaknak, már csak méretkülönbségükből adódóan is, eleinte nehezebb tőkéhez jutnia, mint az érett szektoroknak. Így, ha a recesszió azelőtt ütne be, hogy a feltörekvő iparág cégei elérnék a méretgazdaságos működést, úgy a tőkepiacok kockázatkerülése könnyen csírájában fojthatja el az innovációs technológiát, míg a források a biztonságosabb, régebb óta működő vállalkozások felé folynak.
Habár a tőzsdei másodpiacon mért kapitalizáció nem jelent direkt forrás bevonást, a befektetői hangulatot jól méri a részvénytársaságok értékeltsége. A márciusi mélypontot követően október közepéig a 2500 céget tömörítő kompozitba áramló minden dollárból 38 cent a 6 legnagyobb vállalkozáshoz folyt (FAANG + Microsoft), míg a maradék 2494 vállalkozás osztozhatott a maradék 62 centen.
Joggal kiálthatnánk fel, hogy a Fed szinte azonnal beindított pénzpumpája miatt kevesen maradtak forrás nélkül, így Schumpeter pesszimizmusa talán nem állja meg a helyét ebben a modern korban. A Princetoni illetve Chicagoi egyetem közgazdászainak tanulmánya szerint azonban még a nulla kamatkörnyezetben is Schumpeteréhez hasonló problémákba ütközhetünk.
Liu et al. tanulmánya szerint az olcsó hitel épp úgy kártékony lehet a hosszabb távú hatékonyságra, mint a tőke hiánya. Az alacsony kamatok és magas értékeltség mellett komolyabb figyelmet kap az adott cég hosszútávú nyereségessége, így egy esetleges diszruptív versenytárs megjelenésének kockázata is felértékelődik. Ezáltal a magasabb piaci súllyal rendelkező vállalatok vezetői részesedésük megtartásának érdekében az olcsó forrásokat elsősorban a felemelkedő versenytársak felvásárlásához, technológiájuk elfojtásához és a piaci verseny csökkentéséhez használhatják fel.
Elképzelhető, hogy az állami segélycsomagok és államkapitalizmus, olcsó hitel, és jegybanki intervenciók világában épp úgy elkerülhetetlen az innovációs fejlődés megakadása, mint egy tőkehiánnyal küszködő világban. Számunkra azért is lehet ez rossz hír, mert alacsonyabb produktivitás mellett az egyensúlyi kamatok is csökkennek, így könnyen lehet, hogy egy önmagát erősítő nulla kamat csapdába esik a világgazdaság.