Vakmajom Dél-Koreában járt, majd megírta a személyes tapasztalatait „Ázsia németjeiről”.
Sok az idős. Utcán, boltban, eladóként is rengeteg nagyon idős embert látni, gyereket, csecsemőt alig. Dél-Korea a világ egyik legalacsonyabb fertilitású országa, egy szülőkorú nőre 0,85 gyerek jut – ha így marad, a koreaiak elfogynak, lefeleződik a népesség a század végére. A képzett, fiatal koreai nők nem igazán akarnak gyereket, ahogy a legtöbb fejlett ázsiai országban, Szingapúrban, Japánban, de már Kínában is így van ez, és főleg azért, mert a férfiak “konzervatívak”, és nem nagyon akarnak részt venni a családdal járó feladatokban, nem alkalmazkodtak a megváltozott szerepükhöz. Sokkal kevésbé, mint az európaiak. És ahhoz, hogy a nők nem akarnak többé alávetettek lenni.
Mindenhol gyártanak valamit, fabrikálnak, kopácsolnak, krampácsolnak, a felhőkarcolók mellett is zakatoló műhelyek vannak ezerszámra. És ebből a manufaktúra kultúrából nőtt ki a koreai ipar, ami a fél világot ellátja autóval, hajóval, hűtővel, mosógéppel, mobiltelefonnal, de most már vadászgéppel és atomerőművel is. Ázsia németjei lettek.
Még a legdrágább európai városokhoz képest is irgalmatlan drága a szöuli ingatlanpiac, a belvárosban 22 ezer USD-s (!) négyzetméterárak vannak, ami az itteni havi 3500 dolláros átlagbérekből sem, vagy alig megfizethető. 200 000 alagsori lakás van ezért. A nagy fellendülés ára a megfizethetetlen nagyváros, globális jelenség. Az állam próbál építeni, hasztalan. Nincs megoldás, mert mindenki a nagyvárosba törekszik, ahol jók a fizetések – amelyek jó részét elviszi a lakhatás.
Olcsón lehet enni. Már 5000 wonért (1500 Ft) is kapsz meleg ételt, 10 000-ért pedig igen jót és bőségeset. Rengeteg a büfé és étterem, nagy a verseny, ami leszorítja az árakat. A gyümölcs viszont rettentő drága; egy kiló alma, barack vagy szőlő akár 10 000 won (3000 Ft) is lehet.
Nincs szemetes. Sehol, egy darab közkuka se. A szemetet mindenki hazaviszi, és a pénzért vehető zsákokban szelektíven kihelyezi, ahol a csippel ellátott kuka például megméri az ételmaradékok súlyát, az alapján kell fizetni. Drága szemetelni. Következmény: míg 20-30 éve az élelmiszerhulladék 2 százalékát hasznosították újra, ma a 95 százalékát. Meg kell fizetni a szennyezés valódi árát, és akkor megoldható az újrafeldolgozás. Szóval az, hogy egyáltalán nincsenek szemeteskukák az utcán, előremutató és követendő. Fizess a szemetedért, és ha van valódi ár, tehát az árban kifejeződik, mennyibe kerül újrahasznosítani! A piac megoldja ezt is.
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Made in China helyett Made in Korea?
A Samsung 10 év alatt 200 milliárd dolláros (!) beruházást tervez az USA-ban, memóriachip-gyárakat hozna létre Texasban, 10 ezer új, jól fizető munkahellyel. A chip stratégiai eszköz, és az USA-nak fontos, hogy a határain belül legyen sok gyártókapacitás. Ennek apropóján írt bejegyzést Vakmajom Dél-Korea nagyhatalmi terveiről és lehetőségeiről.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.