– Volna itt eladó lakás?
– Persze.
– Dinnyével fizethetek?
– Naná!
Akkora bajban vannak a kínai ingatlanfejlesztők, hogy már dinnyét is elfogadnak kezdőrészletnek – Vakmajom szerint nem is akárhogyan!
Elinflált, jóval a piaci fölötti árakon: 20 jüanért (kb. 3 dollárért) per kiló, és akár 5000 kilót.
Beállít a gazda egy teherautónyi görögdinnyével és viheti a lakást – ami egyébként eladhatatlan. Éppen erről szól az akció, hogy mekkora túlfejlesztés van Kínában, és tele van a szektor olyan hitellel, amit sosem fognak tudni visszafizetni, folyamatosak a kisebb-nagyobb csődök.
Az állam persze tompítja, beavatkozásokkal enyhíti a túlfejlesztésből fakadó problémákat és próbálja az ingatlanban, mint befektetésben, nyakig benne lévő lakosságot megmenteni az áreséstől. Azonban gyors megtisztulás híján csak elnyújtottá tudja tenni a szükséges ingatlanrecessziót.
A GDP-nek áttételekkel már a 20-30 százaléka képződött az ingatlanfejlesztésekből, a lakások 20 százaléka üresen áll, kínai nagyvárosokban 50 évi családi mediánjövedelem kell, tehát egy élet munkája egy lakáshoz, ami a legdrágább európai nagyvárosokban, Párizsban, Londonban is “csak” 15-20 év.
Egy 90 négyzetméteres lakáshoz ennyi évnyi családi mediánjövedelem kell:
Peking 52,2
Sencsen 44
Sanghaj 44
Párizs 19
Róma 17
London 14,5
Tokió 14
Madrid 11
New York 10
Berlin 9,5
Egyszer minden csoda véget ér
A kínai ingatlanmánia dinnyés fizetésben ért véget, és őszibarackot meg fokhagymát is elfogadnak – melyik vidéken, mi terem… csak vigyék már el a lakást! És valahol itt van vége a “soha nincs recesszió” kínai csodájának is. Valószínűleg évtizedekre elég lakás épült, a népességszám meg csökken.
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Szembeszélben ingatlanozni sem könnyű
Ha valaki lakossági befektetőként ingatlanban szeretné tartani a pénzét, akkor lényegében két lehetősége van.