Ha árszabályozásokkal meg lehetne állítani az inflációt, akkor Argentína lenne a világ legstabilabb árszintű országa. 2021 őszén éppen 1432 termék árát fagyasztották be, de évtizedek óta dívik a mindenféle ár és bérkontrollok rendszere, hogy megállítsák a vissza-visszatérő (időnként hiper)inflációt. Ekkora sikerrel:
Jól láthatóan az árak befagyasztása nem működik. Azért nem, mert ez azt jelenti, hogy a veszteségeket – ami abból adódik, hogy a beszerzési ár alatt kell árulni a terméket – valakinek ki kell fizetnie. Ez lehet az állam, vagy a magánszektor. Ha a magánszektor, akkor jó eséllyel idővel tönkremennek az árusok, ami azt jelenti, hogy nem lesz, aki eladja a terméket, vagyis hiány lesz (lásd Magyarországon, elkezdődött a benzinkutak bezárása). Illetve természetesen feketepiac, ami a rendesnél is jóval nagyobb inflációt okoz végül. Ráadásul a csődök miatt munkahelyek szűnnek meg, és csökken az életszínvonal.
Ha viszont az állam próbálja átvállalni a terheket, akkor azt csak úgy teheti, ha megnöveli a költségvetési hiányt vagy adót emel. Az első esetben hosszú távon fenntarthatalan adósságpálya és államcsőd fenyeget (ebben kifejezetten jól teljesít Argentína, az 1816-os függetlenné válás óta kilencszer sikerült csődbe menniük, ebből a jelen évezredben háromszor: 2001, 2014, 2020). A második esetben csökken a lakosság reáljövedelme, és romlik az életszínvonal. Alternatív lehetőség még a „szocialista banán” esete, aminek az volt a jellemzője, hogy olcsó volt, csak nem lehetett kapni – de beláthatjuk, hogy ez nem túl nagy siker.
Argentína talán a legkirívóbb példája annak, hogy ezek a módszerek mennyire nem működnek. Habár a lakosságnak tetszenek, és rövid távon megnyugvást hoznak, azonban hosszabb távon rombolják a gazdaság növekedési képességeit, és életszínvonalcsökkenést okoznak.
Ráadásul ezek az intézkedések gyakran valójában a jómódúakat támogatják, mint Magyarországon is a rezsicsökkentés. A gazdagok több gázt és áramot fogyasztanak, azaz sokkal több burkolt állami támogatásban részesülnek, mint a szegények (hiszen, ha mondjuk 50 forint kilowattóránkként az ártámogatás és valaki 10000 kWh áramot fogyaszt, akkor ő 500.000 forint állami támogatást kap, míg a csak 1000 kWh-t fogyasztó szegényebbek 50.000 forintot). Egy valóban a szegényeket támogató rendszerben mondjuk csak az első 500 m3 gáz vagy első 1000 kWh áram lenne rezsicsökkentett, vagy esetleg közvetlen készpénztámogatással ellensúlyoznák csak a kifejezetten szegények részére az energiaárak megugrását. Ez igazságosabb és sokkal kisebb költségvetési terhet is jelent, a felszabaduló pénzt pedig esetleg értelmes célokra (mondjuk az oktatás világszínvonalúvá tételére) lehetne fordítani.
Talán még ennél a fenti káros gazdasági hatásoknál is súlyosabb, hogy az árkorlátozások megmérgezik a politikát, ugyanis senki nem mer ezek ellen az intézkedések ellen kampányolni (lásd Magyarországon a rezsicsökkentést, ami már most kezd szent tehénné válni), mert az azonnali bukást jelent. Így egyre több és több „lakosságot védő” árszabályozás alakul ki, de a gazdaságot ez szétfeszíti, tehát hamarosan bérkorlátozásokat és egyéb szabályozó intézkedéseket, párhuzamos árfolyamrendszereket is be kell vezetni, hogy a rendszer fenntartható legyen. Ezek viszont szinte kötelezővé teszik a választók rövid távú kegyeit kereső, de hosszabb távon romboló intézkedések bevezetését minden párt részéről. S ha véletlenül lenne olyan politikai formáció, amely a mindenféle ár- és bérszabályozások eltörlését tervezi, és hatalomra is kerül, a szabályozások eltörlése jellemzően életszínvonalcsökkenéssel jár rövid távon, és mire a középtávú kedvező hatások megérkeznének, a választásokon hatalomra kerül egy olyan kormány, amely a szabályozások visszahozását ígéri, és kezdődik minden elölről.
Így a gazdaság ördögi körbe kerül, és a rövidtávon csábító ígéretek miatt hosszabb távon elszegényedik. Ezt jól mutatja Argentína példája, amely a populista intézkedések miatt folyamatos lecsúszásban van (lásd mellékelt ábrán argentin GDP más országokhoz képest).
Az árszabályozások tehát nem csak hogy nem oldják meg a problémákat, hanem rendkívül súlyos károkat okoznak. Őszintén remélem, hogy a választási őrület kifutása után bárki is kerül hatalomra, letérünk erről az argentin útról, és eltörlik ezeket, mert politikai oldaltól függetlenül ez Magyarország, a magyar gazdaság és a lakosság érdeke.