Egy emberevő szörnyeteg: a saját egónk

Képzeljük el, hogy előkerül egy emberevő szörny. Első hallásra persze ijesztő belegondolni, de megfelelő, számunkra biztonságos körülmények között tartva lehet érvényesíteni az üzleti érdekeket. Lehet mutogatni jó pénzért, szórakoztató iparágba betagozva filmet, sorozatot, plüssfigura értékesítést köré építeni, lehet kutatni, sok szakértővel és rengeteg extrán generált internetes fórumbejegyzéssel politikai és társadalmi vitát folytatni. Mindenki elégedett lehet és megtalálhatja a számítását.

Fotó: Shutterstock

Nehéz kérdések

Az egyik rémisztő kérdés, lehetséges, hogy él köztünk ilyen fenevad? Akár úgy is, hogy tudunk a létezéséről, csak az emberevő volta nem volt eddig feltűnő? Nem a húsevő baktériumokról van szó, amelyek szó szerint emberhúson élnek, nincs ellenük gyógyszer, a melegedő klíma és a természeti környezetünkbe egyre mélyebben benyomuló területfoglalásunk miatt terjedőben vannak. E bejegyzés tárgyát nem is az antibiotikumoknak ellenálló szuper baktériumok, a kiirthatatlan gombák vagy vírusok képezik, amelyeknek az elterjedéséhez és ellenálló képességének extrém erősödéséhez nagyban hozzájárulunk. Ahogy nem a mobilitásról beszélek, ami ugyan a gazdaság egyik fő hajtóereje, ugyanakkor rengeteg stressz, lokális és globális szennyezés, környezetterhelés forrása, halálesetek közvetett és közvetlen okozója.

Ha már biztonságban tudjuk a szörnyünket, felmerül a fájdalmas kérdés, hogyan etetjük, mert csak embert eszik és jól láthatóan él és virul. Az egónkról van szó, amelyik a szépségipar, a közösségi média, a hamis hírek, a szórakoztatóipar, a luxusipar nagy részét hajtja, a reklámok és általában a manipuláció erős eszköze és fontos céltáblája, miközben a stressz, a családon belüli bántalmazás, a munkahelyi feszültségek egyik legnagyobb okozója. Célját vesztett maradvány, elszabadult hajóágyú, az emberéleteket követelő vagy élettartamot, egészséget, jó érzést rövidítő rengeteg agresszió, bántalmazás, a hangos egyet nem értés egyik fő felelőse. Mintha még hizlalnánk is a falánk, határokat nem ismerő rémséget.

Fotó: Shutterstock

A jó marketing álmokat, érzéseket, ígéreteket ad el

Az egónk saját elménkre gyakorolt manipulatív ereje nélkül a legjobb marketingesnek sem hinnénk el, hogy az elképzelhetetlen mennyiségben előállított termékek vagy igénybe vehető szolgáltatások külön és kiemelten nekünk szólnak, a mi személyes előnyös tulajdonságainkat emelik ki és különböztetnek meg minket másoktól, a többi hasonló terméket vagy szolgáltatást igénybe vevőtől vagy és még inkább igénybe nem vevőtől.

Az egónk ringat bele minket abba a hitbe, hogy a városi terepjáróval kihívást és kalandot élünk át az épített környezetben, a kontrollált, szervizhálózattal, töltőállomással, étteremmel gazdagon ellátott betondzsungelben. E nélkül ennek a drágán megvásárolható és üzemeltethető, sokat fogyasztó, parkolást nehezítő kategóriának a töredéke lenne a népszerűsége. A hatékony marketingüzenet egyik erős hívószó-felhője a megérdemeljük, különlegesek vagyunk, könnyű út vezet a sikerig halmaz. Ezek mind az egónkat célozzák, az meg elvégzi a munka, a gondolataink vezérlésének dandárját.

Külön-külön sokaknak jó, de ennek az árát együttesen fizetjük meg

Az egónk állandóan torzítja, manipulálja a gondolkodásunkat. Sokszorosan fontosabbnak gondoljuk magunkat másoknál, saját gondolatunkat, értelmezésünket, véleményünket szintén. Az utólagos helyzetértékelésünket, értékítéletünket még sokkal jobban torzítja az egónk, indokolatlanul növeli a saját szerepünket és csökkenti másokét, igazolja magunk számára az agresszív fellépést, ennek érdekében lealacsonyít másokat bármilyen félig vonatkozó vagy akár nem is kapcsolódó indokkal. Az egónk étvágya csak rövid időre csillapítható, rövid időn belül új feladatot vagy célpontot keres nekünk. Ez egyfelől erős motiváció hatalmas teljesítmények elérésére, másfelől hasonlóan vég nélküli késztetést jelent mások magunk alá gyűrésére is.

Az egónk ad felhatalmazást arra, hogy agresszíven jelezzük nem tetszésünket és számon is kérjük bármilyen viselkedést, személyiségjegyet, szexuális orientációt, szokást, testi vagy lelki jellemzőt. Ahol elkerülhetetlenül hatalom is társul a vélemény mellé, politikában, munkahelyen, hadseregben, nem véletlenül jutalmazza rengeteg szervezetben és pozícióban bizonyos méret fölött a kiválasztódási folyamat az egoista embereket. Sajátos logika érvényesül ebben is, félig-meddig függetlenül a politikus, munkahelyi vagy katonai vezető képességeitől és szándékaitól.

Fotó: Shutterstock

A pillanattól az örökkévalóságig

Minden alkalommal, amikor úgy akarjuk a saját helyzetünket javítani, hogy másokat gyűrünk magunk alá, szóval, tettel, hallgatással, akkor valakit bántunk, amire a másik emlékezni fog egész életében, különféle lelki bajokat előidézve. Az egónk pillanatnyi megelégedésének árát más fizeti meg, sokszor egy egész életen keresztül, és a rossz közérzeten, lelki bajon, kedvtelenségen, stresszességen keresztül a szűkebb-tágabb környezet is. Az egónk a családon belüli bántalmazás fő hajtóereje. Komplex világunkban egyébként is sok stressz ér minket az életünk során, a még több bántalom az egónk pillanatnyi megelégedéséért erős túlzás.

Az annyira ismert, jól táplált és dédelgetett egónkat elfogadjuk, a megfelelő körítéssel férfiasnak vagy nőiesnek gondoljuk a másokon átgázolást. Ezáltal egyrészt torzítjuk a gondolkodásunkat, illetve fenntartjuk azt a közfelfogást, ami a mi túlzott önérdek érvényesítést elfogadja. Másrészt mások egoista viselkedésének elfogadásával, hallgatólagos támogatásával ágyazunk meg annak, hogy ne kelljen korlátozni a saját ugyanilyen viselkedésünket és gondolkodásunkat. Pedig mindenkinek jár a méltóság, mindenki jóérzése számít, mindenki motiváltságára szükségünk van.

A cikk szerzője Major Imre, író, közgazdász

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.