Ha jól meggondoljuk, a pénzügyi rendszerünk elég furcsa. Legalábbis egy naiv marslakónak…
Marslakó: Mik azok a színes papírfecnik, amit még mindig sokszor használtok amikor kereskedni akartok?
Pénzügyes: Készpénznek nevezzük ezt a dolgot. Az állam bocsátja ki, és megtiltja bárki másnak, hogy ilyet gyártson. Sok erőforrást fektetünk abba, hogy ne lehessen lemásolni ezeket.
Marslakó: Ááá értem, ez valami történelmi hagyomány lehet…
Pénzügyes: Igen, kezdjük ott a történetet, hogy milyen kényelmetlen és veszélyes volt aranyérmékkel mászkálni, és akkor…
Marslakó: Hagyjuk inkább a történelemleckét… Manapság, gondolom, van ennek még kényelmesebb módja is, mert végül is a papírfecniket is ellophatják vagy elveszthetik a tulajdonosok.
Pénzügyes: Persze, elektronikus módon is nyilván lehet tartani ezeket a dolgokat. Sőt, a technológia fejlődésével már nem is biztos, hogy egy helyen kell nyilvántartani, lehet ez a nyilvántartás szétterített is, mint a bitcoinnál.
Marslakó: Maradjunk most még a hagyományos államilag kibocsátott pénznél. Gondolom az állampolgárok meg a cégek választhatnak, hogy az állam által kibocsátott papírfecniket vagy az elektromos pénzt tartják, és a legtöbb ez utóbbit preferálja. Van számlájuk az államnál?
Pénzügyes: Nem ilyen egyszerű. Az állam csak a papírfecnikben utazik, az elektromos számlákban nem, legalábbis nem a nagyközönségnek.
Marslakó: Hmmm, érdekes. Ez is valami történelmi örökség lehet, mert nem tűnik logikusnak. Akkor van valami közvetítő, aki kezeli az elektromos pénzt az állam helyett? De azért végső soron az állam bocsátja ki, nem?
Pénzügyes: Vannak úgynevezett bankok. Nekik van számlájuk az államnál. De igazából nem az állam, hanem a bankok teremtik az elektromos pénz nagy részét. Tehát a kibocsátott számlapénznek nincs meg az ellenértéke az államnál, hanem tipikusan csak egy másik banknál.
Marslakó: Nagyon érdekes. Papírfecniket csak az államnak lehet kibocsátani, a sokkal kényelmesebb elektronikus pénzt viszont másnak is. Sőt, ilyet az állam nem is nagyon bocsát ki, ha jól értem. Van valami vallásos előírás, amely megtiltja az államnak, hogy adósságot jelentő terméket bocsásson ki, ha az nem papírfecni formáját ölti?
Pénzügyes: Nem, az állam rengeteg államadósságot is kibocsát, amit a magánszemélyek és a cégek is tarthatnak, és tipikusan ez is csak elektronikusan létezik, csak azt sokkal kevésbé lehet fizetésre használni, mint az elektronikus számlapénzt. Előbb át kell váltani a bankoknál vezetett számlapénzre a fizetéshez.
Marslakó: És az állam garantálja a bankok által kibocsátott kényelmes elektronikus pénzt?
Pénzügyes: Egy bizonyos összeghatárig igen, a felett elvileg nem.
Marslakó: Érdekes, nem ő bocsátja ki és mégis egy határig garantálja… És nem lenne néha igény arra, hogy a nagyobb összegeket is garantálja az állam? Ha papírfecniben van a követelés, akkor – gondolom – garantálja limit nélkül, vagy ha elektronikusan nyilvántartott hazai államadósságban, akkor is.
Pénzügyes: Ez így igaz. De a készpénzhasználatot próbáljuk korlátozni, mert a feketegazdaságot segíti. Azt majd egyszer elmagyarázom, hogy mi, de általában szeretnénk tudni, hogy a nagyobb összegeket kik mozgatják, és a készpénz anonim. A legutóbbi gazdasági válság idején nagy volt a kereslet az államilag garantált pénzszerű (mi likvidnek nevezzük) termékekre, és sok helyen a rövid lejáratú államkötvény volt az egyetlen ilyen, ami elérhető volt.
Marslakó: De azt, mint mondtad, nem lehet könnyen fizetésre használni, ha véletlenül fizetnem kellene… Gondolom, egy válságban a nagyobb bizonytalanság miatt előfordulhat az, hogy váratlanul fizetnem kell vagy van egy vonzó befektetési lehetőség… Meg egy kicsit bizonytalan az árfolyam is, amin számlapénzre válthatom, még akkor is, ha rövid a lejárat… Erre mondhatnánk azt, hogy nem teljesen likvid?
Pénzügyes: Így van, gyorsan tanulsz…
Marslakó: Van egy vad ötletem. Biztosan nem tudok valamit, és nem lehet megcsinálni… De nem tudna az állam elektronikus számlát nyitni mindenkinek, cégeknek és magánszemélyeknek, akik ezt szeretnék? Teljes állami garanciával, mint a papírfecniknél vagy az államadósságnál, azonnali jóváírással és fizetési igazolás kibocsátással, ha az egyik ilyen számláról a másikra utalok. Nagyon kényelmes lenne, szerintem sokan szeretnék. Nevezhetnénk mondjuk elektronikus bankjegyeknek az egységeket… Bankfiókok sem kellenének, minden elektronikusan történne…
Pénzügyes: Drága lenne kiépíteni a rendszert, utána viszont olcsó működtetni. Manapság az olcsó IT miatt sokkal könnyebb nagy mennyiségű adatot nyilvántartani, mint amikor papíron ment a könyvelés, de egy kezdeti nagy beruházás a biztonságos rendszer kiépítésébe akkor is kellene…
Marslakó: Egy próbát megérne, nem? Az én tippem az lenne, hogy az állam sokkal olcsóbban finanszírozná magát, mint most, amikor fizetésre nem alkalmas államadóssággal teszi mindezt…
Pénzügyes: A bankok nem szeretnék…
Marslakó: Versenyezhetnének abban, hogy ki tudja az állami készpénzszámlákat jobban becsomagolni és jobban működő internetes felületekkel eladni. Nekik lennének bankfiókjaik, vannak, akik igénylik ezt. És a hitelezést továbbra is ők csinálnák…
Pénzügyes: De a hitelezést nem tudnák látra szóló betétekkel finanszírozni…
Marslakó: Nem hiszem el, most tényleg ezt teszik? Ez nem illegális?
Pénzügyes: Nem illegális, megszoktuk, hogy így működnek, és még nevet is adtunk a jelenségnek, „likviditás transzformáció”.
Marslakó: Nem világos, hogy bármilyen transzformáció is történne itt, de hagyjuk… És nem veszélyes ez a dolog?
Pénzügyes: Általában nem is veszélyes, mert legtöbbször nem akarja minden betétes egyszerre kivenni a pénzét.
Marslakó: Általában? De azért van olyan, hogy igen?
Pénzügyes: Ez egy kényes téma. Néha van ilyen, és akkor nagyon nagy a baj, és az állam beszáll, hogy a bankok ki tudják fizetni a betéteseket, hogy ne legyen még annál is sokkal nagyobb baj.
Marslakó: Akkor igazából a garancia nem csak a meghatározott összegig szól? Vagy csak néha nem? Ez nem teremt bizonytalanságot és rossz ösztönzőket? És ha már úgyis gyakorlatilag az állam áll az összes látra szóló elektronikus betét mögött, akkor miért ne bocsáthatna ki maga is ilyet? Legalább a bankokkal versenyezve?
Pénzügyes: Túl sokat kérdezel. Nem így szoktuk eddig csinálni. Lehet, hogy lehetne meg még jó is lenne, de az államok általában nem szeretnek innoválni, mert az kockázatos.
Marslakó: És ha a verseny rákényszeríti őket? Említettél valamit a bitcoinról…Meg hallottam valamit a blokklánc technológiáról… Vagy esetleg annak a példája, hogy egy másik állam masszívan csökkentené az államadósságát ily módon, lehet, hogy sokakat meggyőzne…
Pénzügyes: Lehet, de ez az egész olyan hihetetlennek tűnik…
Marslakó: Úgy emlékszem, ezt már mondtad máskor is. Nem az szokott mostanában lenni, hogy a hihetetlen dolgok egyszer csak megtörténnek?
Pénzügyes: Ööööö…