Elkerülhetőek a magyar megszorítások?

Zsiday Viktor szerint sokváltozós a függvény: a rezsicsökkentés, a hazai adópolitika, a lehetséges EU-s kiegyezés mind hatással lesznek arra, hogy stabil marad-e a magyar költségvetési helyzet.

“Azt gondolom, hogy nem is a 2022-es évvel kell igazán foglalkozni (bár ott is van teendő), mert az „izgalmas” tételek, a jegybank és az MVM feltőkésítése is csak 2023-ban esedékesek fejtette ki Zsiday Viktor a lehetséges magyarországi gazdasági megszorításokkal foglalkozó cikkében.

“2023-ra körülbelül 4 százalékos költségvetési hiánnyal számoltak eredetileg a nálam hozzáértőbbek a jelenlegi folyamatok alapján. Ugyanakkor van pár tétel, amely egyre fenyegetőbb, és növelheti ezt. Egyrészt a jegybank vesztesége – ami arányosan nő a kamatszinttel – úgy néz ki, hogy meg fogja haladni a GDP 1 százalékát 2022-ben, és ezt 2023-ban már a költségvetésnek kell megtérítenie. Az államadósság magasabb kamatpályára átárazódása lassan, de biztosan történik, ez pár tized százalékA gazdaság jelentősen lassul a várthoz képest, és ez bevételkiesést okoz, amelynek nagyságát nehéz becsülni, de ez is legalább pár tized százalék. Nagyjából tehát 5,5-6,5 százalék körül járunk költségvetési hiányban. Eddig” – írta a közgazdász.

Zsiday Viktor

Ehhez jön a nagy ismeretlen, a rezsicsökkentés terhe.

Zsiday felidézte a Portfolionak adott márciusi interjúját, melyben arról beszélt, hogy gazdaságilag fenntarthatatlan, környezeti szempontból káros, társadalmilag igazságtalan, és az egyik legkevésbé hatékony formája ez a szegényebbek részére nyújtott szociális segítségnyújtásnak.

Szerinte teljesen megbecsülhetetlen, hogy a rezsicsökkentés mennyibe fog kerülni 2023-ban. Ha a gáz- és áramárak magasak maradnak, akkor akár a GDP 2-3 százalékát is kiteheti a veszteség (nagy kérdés az is, hogy közben hogyan alakul a forint árfolyama), amit az MVM fizet, az államnak pedig 2023-ban fel kell tőkésítenie a céget ebben az esetben.

Tehát magas energiaárak mellett már akár a GDP 8-9 (rossz esetben 10) százalékát közelítő költségvetési hiány is lehetséges,

ami teljes mértékben fenntarthatatlan, írta. A nagy jolly joker, az EU-s támogatások beérkezése pedig egyelőre bizonytalan. Ezzel párhuzamosan fontos, és az előbbitől nem elválasztható, hogy az Unió (és a piacok!) milyen költségvetési pályát engedélyeznek a különböző országoknak.

Rámutatott, amennyiben nincs kiegyezés az Európai Unióval, és jelenlegi formájában fenntartjuk a rezsicsökkentést, és magasak maradnak az energiaárak, akkor a GDP 5 százalékát elérő „speciális gazdasági műveletre” lesz szükség.

Szerinte ez nagyon sok, közelíti a Bokros-csomag méretét.

Kiegyezés kell

“Ráadásul, ha nincs kiegyezés az EU-val, akkor források híján (plusz a nagy kiadáscsökkentés/adóemelés miatt) a növekedés is kisebb lesz 2023-24-ben is, ami újabb kiigazítást tenne szükségessé, egy lefelé bukó spirálba rántva a gazdaságot. Amennyiben a rezsicsökkentés csak a kisebb fogyasztókra/fogyasztásra vonatkozna, az már önmagában sok problémát megoldana (viszont nagyot lökne az infláción!), de még egy ilyen módosítás, és az EU-val való kiegyezés mellett is szükségesnek látszik évente 500-1500 milliárd forint előteremtése valahonnan”.

Zsiday Viktor felidézte, hogy korábban hatékony eszköz volt a költségvetés felhízlalására a különadók, például a szektoradók kivetése. Véleménye szerint ezek mellett most a társasági adó emelésére is szükség lenne.

Az EU-s kiegyezés esetén valószínűleg amúgy is magasabb költségvetési hiányra lenne lehetőség, mint anélkül, tehát már csak emiatt is szükséges ez, hogy kevesebb adót kelljen emelni. Persze nemcsak adót lehet emelni, hanem lehet tovább rohasztani a közszolgáltatások minőségét is, ez rövid távon segít, hosszú távon viszont borzasztó káros.

Láthatóan sokváltozós a függvény: a legnagyobb kérdések az energiaárak jövőbeli alakulása – illetve ezzel kapcsolatban a rezsicsökkentés jövője, valamint az EU-Magyarország kapcsolatok, különös tekintettel arra, hogy mennyi pénz és mikor érkezik a sokszor elátkozott „Brüsszelből”.

Érzékelhető a fenti számokból, hogy a rezsicsökkentés a jelenlegi árak mellett fenntarthatatlan, az EU-val való kiegyezés pedig gazdasági szükségszerűség, mert anélkül súlyos kiigazításra lenne szükség, miközben a növekedés is padlón maradhatna. Kiegyezés nélkül akár Bokros-csomag méretű terheket kellene valakik nyakába akasztani, és bárhogyan is osztjuk majd ezeket a terheket, végül az egész társadalom fizeti meg.

Ha nincs kiegyezés, és ragaszkodunk a rezsicsökkentéshez, akkor – egyéb alternatíva híján – egyre inkább rákerülhetünk az argentin és török útra:

folyamatosan gyengülő forint, tartósan magasan ragadó infláció,

újabb és újabb értelmetlen és káros árstoppok, minden, ami a feltörekvő országokban szokott történni, amikor hirtelen kiderül, hogy minden mellverés ellenére sem találták fel a spanyol (argentín, török, magyar, stb.)viaszt…”írta Zsiday Viktor.

A válság megmutatja, hogy máshogy is lehet ezt csinálni

Vége a gazdasági értelemben paradicsomi korszaknak. Hogyan tovább? – erről kérdezte az InfóRádió Szabó Lászlót, a HOLD Alapkezelő felügyelőbizottságának elnökét és Madár Istvánt, a Portfolio vezető elemzőjét.