Elrontottuk a klímát – minden értelemben

Hamarosan az életben maradásért kényszerül küzdeni az ember. Mert ilyenné tettük a klímát – szó szerint is, meg nem is.

1. Csaknem kétszázezer lakos nem jut vezetékes vízhez Odessza közvetlen környékén. A napok óta negyven fokot meghaladó hőség közepette egyes városnegyedekben és közeli településeken nincs áram, helikoptereken viszik a kórházakból biztonságosabb helyekre a súlyos betegeket, öregeket és gyerekeket. Az Odessza várostól száz kilométernyi távolságra található tavak és folyók élővilága a páratlanul mostoha időjárási körülmények miatt nem jut „megfelelő” táplálékhoz. Szakértők és helyi politikusok állítják, ha nem enyhül tartósan a hőség és szárazság, a természetes vizekre részleges pusztulás vár.

2. Az ogyesszai és a többi környező, kisebb kikötő blokád alatt van. Még ha nem is cirkálnának végig a partok előtt az orosz hadihajók, a pusztító erővel támadó hőségnek kiszolgáltatott arab országoknak, Észak-Afrikának és más fejlődőknek szánt ukrán gabonaszállítmányokat akkor sem lehetne útnak indítani. A tengerfenék el van aknásítva. Az aknák felkutatásán és eltávolításán tevékenykedő ukrán speciális egységeket kísérő biológusok első jelentései szerint magát a Fekete-tengert is pusztítja a háború: három hónap leforgása alatt ezer tonnákban mérhető a hadműveletekből származó, tengervízbe jutott mérgezőanyag-mennyiség.

Példabeszédet mondok (ha szabad így kifejezni magam).

„Frappánsnak” tetsző példákat igyekszem felhozni annak igazolására, hogy nem holmi fellengzős „szövegelés”, amit környezeti aktivisták propagálnak a klímaváltozás mögötti emberi felelőtlenségről, bűnökről, egyúttal arról, hogy igenis – minden értelemben – forrósodik a világ.

Az ukrajnai Ogyessza elzárása a világtól és ezáltal a szinte teljesen kiszáradt közel-keleti országok éheztetése a geopolitika, Odessa száradása pedig bolygónk légkörének felforrásával hozható összefüggésbe.

Ogyessza és Odessa

Angolul teljesen egyformán írják és ejtik a két hely nevét. Az egyik Ukrajnában, a másik Texasban található. Egymástól tízezer kilométernyire.

Önmagában véve csupán érdekesség, hogy széles e világában két egyforma névre „hallgató” várost egyidejűleg sújt katasztrófa. Véletlen egybeesés! – mondtuk volna egy-két évtizeddel ezelőtt. Vélhetőleg ez már akkor se lett volna igaz. Ma pedig pláne nem az.

A közvetlen kiváltó okok között persze hogy grandiózus a differencia, de nem a közvetett körülmények között.

A minap több szaktudóssal volt alkalmam ezekről – nem konkrétan az Ogyessza-Odessa „komplexumról”, annak csak én igyekszem ezúton „exkluzív” jelentőséget tulajdonítani – nemzetközi politikai-gazdasági-társadalmi és klímaváltozási összefüggésekről beszélni.

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató például kiemelt jelentőséget tulajdonított a korábban prognosztizáltnál hirtelenebben és nagyobb erővel ránk törő hőhullámoknak. Számításai szerint az idei nyár nálunk Magyarországon is – esetleg minden korábbinál – forróbb és tartósabb lesz, de ez semmi ahhoz képest, ami a következő években, főleg nyaranta reánk vár.

A professzor asszony utalt rá, hogy az Egyesült Államok szinte teljes nyugati „féltekét” egyedülálló hőhullám árasztja el, soha előzőleg ilyesfajta rendkívüli meleget nem mértek június elején arrafelé. Soha nem volt még ennyire tartós és ennyire kiterjedt, százmillió amerikai életét részben ténylegesen veszélyeztető egy kora nyári hőhullám. 

Szóról szóra idézhetőek egyébként a magyar kutató szavai az utóbbi hetek tanulságai alapján Nyugat-Európáról is, annak leginkább az ibériai részéről.

Midőn a múlt hónap elején a HOLDBLOG-on az észak-indiai és pakisztáni, minden paraméterében ugyancsak páratlan, tartósan ötven fokos hőség következményeit vettük számba, írtam arról is, hogy a Himalája lábaitól – relatíve – nem távol zajló természeti drámát nemcsak a klímaváltozás biztos jeleként, hanem kőkemény geopolitikai és lokális politikai előzményeknek és azok várható következményeinek összefüggésében is érdemes figyelni. 

Carroll Muffet, a genfi székhelyű Center for International Environmental Law nevű szervezet, amely alapvetően a háborúk környezeti hatásaira és nemzetközi jogi összefüggéseire fókuszál, vezető munkatársa a következőkre hívta fel (telefonbeszélgetésünkben) a figyelmet:

– Ha az ukrajnai háború – jellemzően szárazföldi harci és meghatározóan sűrűn lakott körzeteket érintő karakterével – további három hónapig kitart még az eddigi átlagos intenzitási szinten, annak az lesz a következménye, hogy a háborús térség légkörébe százmillió metrikus tonnányi (a hőmérsékletet is növelő) mérgesgáz fog bekerülni, ami veszélybe sodorhatja a városok vízellátását és növeli a talajszennyezés kockázatát (az időjáráson keresztül). A légkör, a vizek elkerülhetetlen állagromlása nemcsak Ukrajnát fogja sújtani, hanem a támadó fél, Oroszország területét és lakosságát éppúgy, mint Ukrajna nyugati határain túlnyúló területeket és az ott élőket is. Az egyébként is agresszívnek ígérkező idei nyári meleg fokozódásához óhatatlanul hozzájárul a háború folytatódása. A következményeket meg fogja szenvedni Európa (azon belül Kelet- és Délkelet-Európa), valamint Törökország – foglalta össze mondandóját az amerikai tudós interjúalanyom.

Olvasom éppen az SIPRI (az egyik legautentikusabb geopolitikai-katonapolitikai svéd kutatóközpont: Stockholm International Peace Research Institute) igazgatójának, Dan Smithnek a sorait arról, hogy

az emberiség a nemzetbiztonságot, a globális biztonságot és a Föld egész természeti környezetét egyszerre, egyazon időben veszélyeztető csapda-hálózatban vergődik és egyre kevésbé képes abból kikászálódni.

Dan Smith írja, hogy egyre több a hadgyakorlat, a fegyverkísérlet, megannyi lokális háború van kialakulóban, több népfelkelés várható, miközben egy átfogó, európai háborúvá tud szélesedni a most zajló kelet-európai katonai konfliktus, ráadásul felfutóban a nukleáris fegyverkezés. Mindez nem összehangolt, mégis valóságos támadássorozat a természeti környezet a bolygó légköre ellen. Hozzájárulás a hőséghullámok szaporodásához, a Föld átlagos hőmérsékletének emelkedéséhez, a termőföldek rombolásához.

Mindennek konkrét köze van ahhoz, hogy nem csupán az a nyersolaj és a gáz, hanem (először a történelemben) a gabona is globális fegyverré vált. Olyanná, amellyel zsarolni, és … ölni lehet.

Tudniillik, annak visszatartásával éhhalálra ítélhetnek népeket és országokat. Elsősorban éppenséggel azokat, amelyeket a leginkább sújt a szárazság, a hőség – értsd az arab világot, Afrika régióit.

Pakisztán és India idén tavasszal heteken át szüneteltette a közép-ázsiai, közel-keleti és észak-afrikai népek, államok számára létfontosságú gabonaexportját, hivatkozva a tartósan ötven fokos hőség okozta terméskiesésre. Történt ez szinte egyidőben azzal, hogy az oroszok visszatartották – pénzügyi spekulációs és politikai zsarolási célokból – a saját gabonaexportjukat. Mindezek okán egyrészt globális spekulációs hullámot indult útjára, melynek egyik kiváltó oka az – amiről e cikk elején írtam – Moszkva tengeri blokáddal akadályozza az ukrán gabona kijuttatását a nagyvilágba a Fekete-tengerről.

Oroszország, Ukrajna, Pakisztán és India a fejlődő világ legfőbb „élelmezői”.

Mindegyik a gabonájával, mint fegyverével tudja sakkban tartani szövetségeseit és ellenfeleit. És hát Pakisztán Indiával látensen, Oroszország pedig Ukrajnával gyakorlatilag is hadiállapotban van. Ezek az országok egymást is zsarolják, egymást is sakkban tartják.

 És – a szállítások visszafogásával, az energiahordozók és az alapélelmeknek globális drágításával – olyan éhínséget, és elszegényedést képesek előidézni világszerte, amelyek lokális felkelésekbe, polgárháborúkba, nemzetközi konfliktusokba, ezekkel együtt a természeti környezetek rombolásába torkollnak. A következő láncszem a menekülthullámok permanens újratermelődése. Ezek pedig az immár a hőhullámok által sem kímélt nyugati, fejlett világot dönthetik be.

Dan Smith szavaival nem nagyon lehet vitatkozni:

“Az ukrajnai háború (mint a többi, csak ez sokkal inkább) az emberi életeket nemcsak közvetlenül oltja ki, hanem közvetetten is, hiszen szisztematikusan teszi tönkre az ember környezetét, az ember levegőjét, a levegőbe került méreganyagok pedig fokozzák a hőséget. A szárazságtönkreteszi a termést. Az alapélelmek világkereskedelmének korlátozása, az ellátási láncok gyengélkedése elérhetetlen luxuscikké, százmilliók számára megfizethetetlenné teszi a gabonát és részben annak szállítását is. Mindennek nyomán világszerte fokozódik a feszültség, sokasodnak a háborús konfliktuszónák, a polgárháborúl, a népfelkelések.”

Növekszik az államok eladósodása, kevesebb idő, pénz és emberi energia jut az alternatív, környezetbarát termelésre, egyáltalán magára az életre.

Eljött az az idő, midőn magáért az életért, az életben maradásért kényszerül küzdeni az ember. Ilyenné vált a klíma – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.

Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.