Egyre olcsóbb a környezetszennyezés Európában


Európa – Németország vezetésével – a klímavédelmi törekvéseinek oltárán régóta hajlandó áldozni a saját versenyképességéből. Ennek az egyik zászlóshajója a 2005-ben bevezetett szén–dioxid-kvótarendszer, ami a károsanyag-kibocsátás csökkentését célozta meg, mesterséges gazdasági ösztönzőt nyújtva a karbonsemleges technológiák számára, elsősorban az áramtermelés területén. A rendszer – hosszas vegetálás és többszöri „belenyúlás” után – 2018-tól kezdett érdemben hatni a gazdasági szereplőkre, amikor is 10 euróról pár év alatt 100 euró közelébe ugrott a kvóta tonnánkénti ára. 

A bejegyzés a Tele Energiával sorozat része.

Tanulságos, hogy a kvótadrágulás milyen hatást gyakorolt az európai villamosenergia nagykereskedelmi árára:

2014-2017 között az áram átlagára 35 EUR/MWh volt. 100 eurós tonnánkénti csúcsáron, a CO2-emissziós kvóta önmagában további közel 35 EUR/MWh pluszt adott a villamosenergia árához (a gázerőműveket feltételezve ármeghatározónak).

Viszonyításképpen: 2023-ban az USA-ban volt közel ennyi az áram országos átlagára. Köszönhetően a tengerentúlon olcsó gáznak, illetve az emissziós büntetés csupán szórványos, egyes államokra koncentrálódó meglétének.

Az európai 100 eurós árszinthez kellett az a szabályozói fordulat is, hogy az Unió egyre több „szennyező” szektorra tervezi kiszélesíteni a rendszert. Az áramtermelők után már az olajfinomítókat is részlegesen büntetik, sőt tervben van többek közt az acélipar, a cement-, az alumínium-, üveg-, és műtrágyagyártás, valamint a hajózás és a légiközlekedés „zöldítése” is. Ezen iparágak kizöldítéséhez viszont már magasabb ár(szignál) szükséges.

A baj csak az, hogy európai ipar versenyképessége az orosz-ukrán háború kitörését követően erőteljesen megkérdőjeleződött a megnövekedett energiaárak miatt, ráadásul a glóbusz más térségeiben egy-két kivételtől eltekintve nem terheli az ipart ilyen jellegű ”extraköltség”. Így feltehetően nem bánkódnak most Brüsszelben, hogy közel felére esett a CO2-kvóta ára.

Miért esett a felére?

Egyfelől még 2022-ben az EU 20 milliárd eurónyi kvótát bocsátott piacra, melyet eredetileg csak apránként, az évtized végéig terveztek volna megtenni. A cél az energiafüggetlenség fokozása és a megújuló erőművek támogatásának finanszírozása volt a befolyó összegből. Ezáltal pedig kialakult egy túlkínálat, ami szembe találta magát a kereslet visszaesésével. Utóbbinak több oka is volt. Az európai energiaintenzív ipari termelés visszaesett és még mindig keresi önmagát. A megújuló erőművek terjedése fokozódott, a szénerőművek termelése lecsökkent (2024 januárban mínusz20 százalék, év/év alapon). Idén pedig eddig az átlag feletti csapadékmennyiség miatt túltermeltek a vízerőművek, a francia nukleáris flotta kapacitáskihasználtsága nőtt és az erős szél miatt a szélerőművek is várt felett termeltek.

Mit hozhat a jövő?

Ez elsősorban az Európai Unió döntéshozóin és a gazdaság helyzetén múlik. Ha valóban zöldebb ipart szeretnének, akkor vissza kell terelni a CO2-kvóta árát a 75-100 eurós sávba, és – hogy „ne lejtsen a pálya”, például a kínai import számára –, életbe kell léptetni egy jól működő az „importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust” (CBAM). E rendszer biztosítaná azt is, hogy a szennyező termelési kapacitás ne „vándoroljon” a kontinensünkön kívülre, majd küldje vissza a „koszos” termékeit olyan térségekből, ahol nem veszik annyira komolyan a klímavédelmet.

A CABM (Carbon Border Adjustment Mechanism) szavatolná, hogy a zöldülés mellett a versenyképességünk is megmaradjon. E mechanizmusnak a 2026-os fokozatos elindításáról tavalyelőtt született döntés. Ennek ellenére bele kell majd nyúlni a rendszerbe, hogy egy kellően magas emissziós díj valóban kikényszerítse a „zöldítő” beruházásokat.

Véleményem szerint ez idővel be fog következni, akkor amikor már a gazdaság is erősebb lesz és így az ipar felől érkező CO2-kvóta irántikereslet is megélénkül. Addig azonban (rövidebb távon) akár további áresés is várható.

A szerző, Szőcs Gábor a HOLD Orion Befektetési Alap portfóliókezelője. 17 éve követi az energia- és részvénypiacokat. Az Orion Alap egyik stratégiai célja, hogy globális palettáról válogatott alulértékelt energia-, közmű- és nyersanyagpiaci részvénybefektetésekkel növelje az alap hozamát.

Tele Energiával