Európa egy éve szenved a magas energiaáraktól, azonban lehetőség nyílhat a helyzet javítására. Nem kizárt, hogy meg lehetne lépni a „váratlant”: több orosz gázt importálni, méghozzá olcsóbban. A döntéshozóknál a labda. Aki mer, az nyer(het) – idén egész sokat.
Varsóban rekorddal indult 2023. A lengyel fővárosban 18,9 Celsius-fokos hőmérsékletet mértek január elsején. (Az előző rekordot, 18,6 fokot, 1999-ben jegyezték fel.) A globális felmelegedés következtében megnőnek a hőmérsékletingadozások, bár ennek az emberek többsége egyelőre inkább örül a rezsiszámlák miatt. Nem véletlen, hogy több európai országban a gáztározók töltöttsége növekedni tudott az elmúlt hetekben. Esik is a földgáz ára, bár még mindig három-négyszerese a békeidőkben megszokott árszintnek.
Ráadásul a pesszimista várakozásokkal ellentétben az Európai Unió országai nem „megfagynak” vagy „leállnak”, hanem alkalmazkodnak a február. 24-e óta kialakult helyzethez. Egyrészt sokkal több cseppfolyósított gáz érkezik az európai kikötőkbe, másfelől sikerült lecsökkenteni a nem esszenciális fogyasztást, harmadszor jelentős beruházások indultak a már meglévő LNG-fogadó infrastruktúrák bővítésébe és újak létrehozásába. Optimista becslések alapján 2024-2025 végére az Unió szinte teljesen függetlenedni tudna az orosz gáztól és a piacok újra olyan „egyensúlyi” helyzetbe kerülhetnének, mint a háború, illetve Covid-járvány előtt voltak.
Energiabiztonság – pontosabban gázellátás – szempontjából jó úton halad az EU, azonban senkinek sem szabad túl korán elbíznia magát. Az időjárási viszonyok a másik irányba is drasztikusan meg tudnak változni, illetve az orosz gáznak még mindig nagyon nagy szerepe van. Minden tényező változatlansága mellett 2023-ban nagyságrendileg ugyanannyi (plusz-mínuszkét százalék) földgázimport érkezhet Európába, mint 2022-ben. Hiába csökkent a teljes unión belül az orosz gázimport részesedése kilenc százalékra, ha Közép-Európa országai továbbra is nagyon sebezhetők maradtak, valamint a németországi és nyugat-európai kereslet nem ugorhat vissza az elégtelen kínálat miatt.
A szankciók működnek
Oroszország számára továbbra is rosszul mennek a dolgok. 2022 második felében Harkovnál és Herszonnál is vereséget szenvedtek, miközben szinte semmilyen stratégiai győzelmet nem sikerült felmutatniuk. A Kremlnek mindössze Donbasz és a Krím-félsziget között lévő földhidat, illetve Luhanszk megye nagy részét sikerült ellenőrzés alá vonni, mostanra viszont az elfoglalt területek megtartásáért kell küzdeni az orosz csapatoknak. Az ukrán titkosszolgálat szerint 2023-ban újabb mozgósítást fog elrendelni az orosz vezetés.
Gazdasági téren talán még ennél is rosszabb helyzetben van Oroszország. A G7-es olajársapka és az uniós embargó után az Urál-Brent diszkont több mint 30 dollárra tágult, így jelenleg 55 dollár körül tudnak eladni egy hordó nyersolajat. Ez már nem túl jó üzlet és az exportbevételeken keresztül az orosz szövetségi állam bevételein is meg fog látszani. Ráadásul a finomított termékek is szankció alá fognak esni február 5-től. A földgáz terén még ennél is nagyobb visszaesés volt.
2022-ben 101 milliárd köbméter gázt exportált Oroszország a volt Szovjetunió térségén kívülre, ami a legalacsonyabb érték a 21. században és 46 százalékos visszaesés 2021-hez képest.
E folyamatoknak nem túl bíztatók az orosz gazdaság számára, amelynek tavaly a magas energiaárak és a masszív külkereskedelmi többlet még mentőövet tudott nyújtani.
Az orosz miniszterelnökhelyettes felvetette, hogy a Jamal vezetéket – ami Lengyelországon keresztül megy Németországba – újra lehetne indítani, mivel azt „csak politikai okokból zárták el”. A Nord Stream 2 beindítását eddig is felvetette az orosz vezetés, azonban attól a német kormányzat elzárkózott. A Jamal esetében viszont más lehet a helyzet. Orosz részről mutatkoznak jelek az enyhülésre. Vlagyimir Putyin még december végén megváltoztatott egy korábbi rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy a „barátságtalan” országok a Gazprom felé fennálló adósságuk egy részét rubel helyett külföldi devizában törlesszek.
Több gázt kevesebb pénzért
A Jamal gázvezeték kapacitása évi 33 milliárd köbméter. Ha a vezeték nem is működne teljes kapacitáson, évi 20-25 milliárd köbméter addicionális gáz pont az a mennyiség, amire az európai iparnak szüksége lenne a stagnálás elkerüléséhez. Mindez szinte borítékolhatóan az árak csökkenéséhez vezetne.
A Jamalt még tavaly májusban zárták el, miután a lengyel kormány visszautasította, hogy rubelben fizessen a Gazpromnak (akkor még üzemelt a Nord Stream 1). A helyzetet tovább bonyolíthatja, hogy Moszkva szankcionálta a lengyel vezetéket üzemeltető vállalatot, valamint 2022 novemberében a lengyel állam lefoglalta a Gazprom lengyelországi eszközeit. Tehát a Jamal újra indításához mind a lengyel, mind az orosz feleknek meg kellene egyezni – a viszony pedig korántsem felhőtlen.
Ennek ellenére bíztató az orosz miniszterelnökhelyettes nyilatkozata. Moszkvának ugyanis még a gázárak csökkenése esetén is megérheti felpörgetni az európai gázexportját. Miért? Egyfelől egy páriaállamnak valamennyi gazdasági egyezség jól jön, mivel azok javítják a nemzetközi megítélését (főleg, ha az le akar zárni egy konfliktust). Másfelől Európa egyébként is alkalmazkodik, a gázpiac pedig előbb-utóbb normalizálódni fog. Csak azt kell eldönteni, hogy mikorra és hogyan: 2023 végére az oroszokkal vagy 2025 végére az oroszok nélkül. Az olajjal ellentétben a földgázt infrastruktúra hiányában nem lehet rövid-távon átirányítani az ázsiai piacokra. Az orosz államnak pedig nemcsak a következő egy évben, hanem a következő 10-20-30 évben is jól jönnének a gázbevételek.
A reálpolitika és az opció
A reálpolitika a gazdasági (és katonai) erőviszonyok és az adott országok érdekeinek figyelembevételével történő döntéshozatali mechanizmus, ami az ideológiai szempontokat figyelmen kívül hagyja. Ennek gyakorlati alkalmazására egy példa, amikor a szlovák, cseh és nem utolsósorban a magyar kormány mentességet harcolt ki magának az uniós nyersolaj embargó alól.
Az ukrajnai háború gazdasági terheit eddig is aránytalanul nagy mértékben viselte az Európai Unió. Az önérdekét csaknem teljesen félre dobva állt bele az Oroszországgal való konfrontációba és vetette ki a szankciókat, amire válaszul a Kreml elzárta a gázcsapokat. Most azonban igazi reálpolitikai lehetőség adódhat, amivel segíthetne magán az Unió. Ideológiai szempontból az a kritika jöhet elő, hogy a gázimport növelésével Moszkvát finanszírozzák, azonban ez közgazdaságtani szempontból nem feltétlenül állja meg a helyét, mivel az árak biztosan csökkennének. Sőt, egy erősebb Európai Unió hatékonyabban tudja támogatni Ukrajnát, már amennyiben van erre szándék.
Ez eddig túl jól hangzik. Mit kérne cserébe Oroszország? Ezt csak tárgyalások útján lehet megállapítani, amiről hallani fogunk 2023-ban, amennyiben a felek szándékai valóban komolyak. Nyerni sokat lehet, veszíteni azonban szinte semmit. Ez pénzügyi értelemben olyan, mintha egy nagy hozampotenciállal rendelkező eszközre ingyen adnának vételi opciót.
Gázpiaci anomáliák
Érdekes módon a gázárak nem akkor voltak a legmagasabbak 2022-ben, amikor a leghidegebb volt, hanem amikor a legnagyobb volt a bizonytalanság, hogy lesz-e elég gázmolekula Európában a következő években.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.