Az elmúlt hónapokban Putin az orosz rulett “upgradelt” változatát játsza Európával. A világon létező leghosszabb csövű fegyverrel célozza Európát és azzal sebez, hogy “nem használ lövedéket”. A földgáz ára pedig így a korábbi soha nem látott magasságokat is képes túlszárnyalni, ami felfogható egy brutális méretű Európára kivetett gazdasági szankciónak vagy megfordítva egy hatalmas “EU-s támogatásnak” Oroszország részére.
Ahhoz persze, hogy a földgáz spot (másnapi leszállítású ára) a korábbi évek átlagának közel 10-szeresére emelkedjen vagy az egy év múlvai leszállítású határidős ár majd asz 5-szörösére nőjön sok egyéb tényező is hozzájárul. Például az EU töketlenkedése a megépült Nord Stream 2 csővezetek kereskedelmi engedélyezésével kapcsolatban. (Ha már megépült és ezzel lehetővé tették, hogy az orosz gáz Ukrajnát kikerülve érkezzen Európába – egzisztenciális bizonytalanságba sodorva ezzel Ukrajnát – miért nem hagyják, hogy végre áramoljanak rajta a gázmolekulák?) Az engedélyezés a legfrissebb hírek szerint akár fél évet is csúszhat ez pedig egyre többe és többe kerül megemelve kontinensünk számára nem csak a gáz, hanem az áram rezsit és már-már lehetetlen helyzetbe hozva az uniós ipart, recesszió felé lökve az európai gazdaságot. Az is nagymértékben inflálja a gáz árát, hogy a közelmúlt időjárása miatt a télbe fordulva jóval alacsonyabb a megszokottnál az európai tározók szintje.
A legfontosabb és tartósabbnak ígérkező árfelhajtó tényező ugyanakkor az, hogy a nagyhatalmak klímavédelemi törekvései fokozódtak az elmúlt két évben. “Szürke” Trumpot, “Zöld” Biden váltotta az USA-ban, Hszi Csin-ping is jobban beleállt a klímavédelmbe, Európa pedig tovább emelte a tétet. A szén alapú áramtermelést, a megújulók térhódítása mellett, gázalapú termeléssel váltanák ki, ami harmad akkora széndioxid kibocsátással jár. Ehhez azonban nagyon sok földgáz kell, amit Európába, Kínába és Indiába vagy az oroszok szállítanak vezetéken vagy cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában az USA-ból, Katarból, Afrikából, Ausztráliából szállítanak. Van helyi földgáztermelés is, de az Európában hanyatlik, Kínában pedig vártnál lassabban bővül. Az LNG kapacitások azonban végesek és most, illetve a következő években több kellene belőlük a növekvő kereslet kielégítéséhez. A gond csak az, hogy hiába éri meg ilyen árak mellett, új cseppfolyósító kapacitásokba beruházni, körülbelül 5 évig tart mire elkészül a projekt. Az elmúlt 5 év nyomott gázára miatt viszont a következő 5 évben kevés új LNG kapacitás lép piacra. Iparági előrejelzések szerint kevesebb, mint amire szükség van. Ezt pedig Putin is tudja. Oroszország így a következő években könnyebben befolyásolhatja a gázárak alakulását gazdasági és geopolitikai érdekek mentén, erősebb és hosszabban tartó alkupozícióba kerülve, mint az OPEC az olaj piacán.
A gázárak a sztratoszférikus magasságból biztosan mérséklődni fognak a következő hónapokban, években és várhatóan valahol a jelenlegi hároméves határidős ár alatt (24 EUR/MWh körül) stabilizálódnak, ami kellően magas, hogy új LNG kapacitások lépjenek a piacra és „csak” közel 50 százalékkal magasabb a korábbi évek átlagánál. Miközben az olaj ára minimum 70-80 dollár környékén stabilizálódhat középtávon. Így a klímavédelem farvizén Oroszország nagyhatalmi státuszának erősödése várható, ami együtt járhat a már-már temetett, közel 10 éve vergődő orosz gazdaság fellendülésével is.