Az európai gázárak kapcsán mindenki a címben feltett kérdésre adandó választ találgatja, reménykedve.
A nyár folyamán szinte az összes európai ország elhatározta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, feltölti a gáztározóit – ha törik, ha szakad, kerül, amibe kerül (hiszen tudjuk, „Winter is coming”).
Ezzel egymás elől elhappolva a gázt hajtották annak árát egyre magasabbra. Természetesen az oroszok is segítő kezet nyújtottak ehhez, egyre kevesebb gázt csorgatva a csöveken keresztül, aminek eredményeképpen a gázárak az egekbe mentek. A helyzet augusztus végére fenntarthatatlanná vált, erről szólt akkori cikkem is.
Nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy az 1000 Ft/m3 feletti gázárak mellett óriási recesszió következik Európában és Magyarországon is. Emiatt azt is valószínűsíteni lehetett, hogy – mint a történelemben annyiszor – az államok kétségbeesésükben a kereskedés felfüggesztéséhez, árkorlátozáshoz, vagy valamilyen egyéb adminisztratív beavatkozáshoz fordulnak majd.
El is kezdtek bejelentéseket tenni az EU döntéshozói: mind az áram-, mind a gázpiacon valamiféle korlátozás látszik körvonalazódni – bár a sok érdek miatt a helyes intézkedések meghozatala nehéz és hosszú lehet. Eközben – mivel a legtöbb állam már elég jól áll a gáztározók feltöltésével – egy kicsit csökkent a vételi nyomás is. Mivel a feltöltések jól állnak, ezért kevésbé sürgető a vevőknek, hogy bármi áron vegyenek, az eladók pedig a várható korlátozások hírére előkerültek, s ennek eredménye hatalmas áresés lett. Úgy tűnik, a „betárazás” jó alakulása miatt most mindenki nyugodtabb kicsit, és szakértői számítások szerint a jelenlegi helyzet alapján még nulla orosz gázszállítással is kibírható a tél a kontinensen.
Értelmes árkorlátozást a gázpiacon csak közös európai allokációs mechanizmussal lehet kialakítani, hiszen az árak lekorlátozása (ezt Magyarországon ma már senkinek sem kell elmagyarázni) hiányhoz vezet, mert az adott ár mellett a kereslet magasabb lenne, mint a kínálat. Ezt a hiányt úgy lehet feloldani, hogy a keresletet különböző módokon csökkentjük (például magasabb lakossági árak, egyes ipari létesítmények időleges bezárása, takarékoskodás stb.). Viszont ezt a mechanizmus koordinálni kell, és az államoknak szolidárisnak kell lenni egymással, különben borul az egész.
Nem tudom, hogy sikerül-e megugrani ezt a gyakran széthúzó Uniónak, de ha igen, akkor esélyes, hogy láttuk a gázárak tetejét, s habár a gáz még valószínűleg 2-3 évig meglehetősen drágább lesz a korábban megszokottaknál, de a horrorszcenárió elkerülhető, és a jelenlegi áraknál alacsonyabb szinten stabilizálódhat a jövőben a kereskedés.
Még a jelenlegi vagy a jelenleginél alacsonyabb gázárak mellett is valószínűleg recesszióba csúszik Európa és Magyarország is, de minél jobban sikerül a gázárak alacsony szinten való fixálása, annál kevésbé mély lehet a gazdasági zsugorodás.
A vevői pánik tehát a gázpiacon talán véget ért, de ahhoz, hogy tartós megnyugvás legyen, az Uniónak nagyon komoly összefogást és koordinációt kellene mutatnia.
2022. decemberi gázár EUR/MWh (a jelenlegi, 400 körüli forintárfolyam mellett ha körülbelül néggyel megszorozzuk a grafikonon látható értéket, akkor megkapjuk 1 köbméter gáz árát):
Magyarország nem Törökország
Zsiday Viktor: Talán emlékszünk még arra az európai adósságválság idején, amikor minden ország próbálta megmutatni, hogy ő rendben van – ellentétben a többiekkel: Portugália nem Görögország, mondták a portugálok, Olaszország nem Portugália, mondták az olaszok, és így tovább.
Most azonban a sok hasonlóság ellenére – legalábbis a jegybanki szerepvállalást illetően – mégis kijelenthetjük: Magyarország tényleg nem Törökország.