Mekkora esélyét látják annak, hogy az EU gazdasági jelentősége, versenyképessége jelentősen lecsökken a világgazdaságban?
Balásy Zsolt válasza
Szedjük ketté a kérdést:
Csökkenni folyamatosan csökkenhet ugyan, kisebb részt a populáció csökkenésével, nagyobb részt a többi régió felemelkedésével, de utóbbi egyáltalán nem probléma, hanem épp ellenkezőleg. Baj lenne, ha Magyarországon több Budapest jellegű gazdasági gócpont nőne fel? Nem, örülnénk neki. Pedig attól Budapest „gazdasági jelentősége” csökkenne.
A versenyképesség csökkenése már inkább lehet probléma hosszabb távon, de ez se attól, hogy más régiók is egyre fejlettebbek lesznek. Hanem esetleg az elmaradó innováció, vagy a tompuló (belpiaci) verseny miatt. Ennek ugyan fennáll a veszélye, de van egy pozitív hozadéka: továbbra is a világ legélhetőbb helye Európa.
A gazdasági fejlődés már jó ideje nem arról szól, hogy elveszem a másiktól, amije van, hanem hogy egymást húzzák a régiók. Win-win. Kivéve, ha olyan autokratáknak ad hatalmat, akik azt rombolásra használják. De akkor sem a gazdasági fejlődéssel van a baj, hanem az autokratákkal és a rombolással.
Ifkovics Ábrahám válasza
Az Európai Unió globális gazdasági jelentősége és versenyképessége fokozatosan csökken 2008 óta. Ez három tényezőre vezethető vissza:
1. Szuboptimális válságkezelés: a 2008-as pénzügyi válság és a 2010-es euróadósság-válság során lassan és nem hatékonyan jártak el az európai döntéshozók. A 2020-as koronavírus-válság esetében már javuló tendencia volt megfigyelhető, azonban a kontinentális válságmenedzsment pragmatikusság és eredményesség tekintetében elmaradt az angolszász országokétól.
2. Brexit: Nagy-Britannia 2016-os kilépésével az Unió elveszítette a második legnagyobb nemzetgazdaságát.
3. Ukrajnai háború: 2022-ben az Unióba érkező orosz olaj és földgáz import radikálisan visszaesett, a szén pedig teljesen megszűnt. Az eddig megszokott olcsó orosz nyersanyag eltűnése rövid, illetve középtávon versenyhátrányba helyezi az európai ipart.
Az utóbbi két évtizedben mind Kína, mind az Egyesült Államok gazdasági (GDP-) növekedése túlszárnyalta az Európai Unióét és ez vélhetően a jövőben is így fog maradni, ami az EU relatív súlyának további csökkenéséhez vezet. A közeljövőben azonban nem kell drasztikus lemaradásra számítani, mivel az EU gazdasága globális tekintetben még mindig nagyon nagy (csupán az Egyesült Államok és Kína GDP-je a nagyobb, már ha utóbbi adatai valósak), valamint az Unión belül is van szándék – és talán hajlandóság is – a mélyebb és hatékonyabb integrációra.
Hosszú távon a versenyképességet vélhetően a termelékenység növekedése fogja meghatározni, amely a technológiai fejlődésen alapul. Jelenleg az Unió vállalatai, illetve országai a kulcsfontosságú technológiák terén egyetlen esetben sem töltenek be vezető szerepet. Van azonban egy kategória, amelyben minden kétséget kizárólag vezet az EU: a szabályozás, különös tekintettel az adatvédelemre. Azonban önmagában ettől nem érdemes csodát várni.
Oroszország, USA, Kína, a nagyhatalmak játékának árnyékában milyenek az európai gazdaság kilátásai?
Ifkovics Ábrahám válaszol
Az orosz-ukrán háború hatására 1990 óta először jelentős geopolitikai blokkosodás indult meg. Egyik oldalon a regnáló hegemón, az Egyesült Államok és szövetségesei állnak, a másikon pedig egy Kína (és Oroszország) vezette lazább csoportosulás, amely szívesen újraértelmezne néhány „vitás” regionális kérdést.
Bár a Nyugaton belül az európai országoknak csupán korlátozott geopolitikai jelentősége van, azonban a világkereskedelemben az EU, mint önálló pólus igenis befolyásos tényező. Egy jelenleg elterjedt narratíva szerint a globális kereskedelmet ma már nem az Egyesült Államok, hanem Kína dominálja. Ha a számokat nézzük, akkor ez igaz is: Egyesült Államok teljes külkereskedelmi forgalma, az importjának és exportjának összege 2022-ben 5000 milliárd, amíg Kínáé 6260 milliárd dollár volt. Ezzel szemben az EU teljes kereskedelmi forgalma 2022-nen 15000 milliárd dollár volt, amelyből 6000 milliárd történt az Unión kívüli országokkal. Tehát valójában a világkereskedelemnek három nagy pólusa van, amelyek közül az egyik legjelentősebb az Európai Unió. Az EU az Egyesült Államoknak és Kínának is a legnagyobb és legfontosabb kereskedelmi partnere.
Az ukrajnai háború pont azt a folyamatot veti vissza, amelyből a nagy kereskedőnemzetek profitálni tudtak: a globalizációt. Az Európai Uniónak két kihívással, illetve potenciális kockázattal kell szembenézni:
1. Az energiaimport biztosítása és stabilizálása
2. A meglévő ellátási láncok és export országok diverzifikációja
Az első pont esetében már jelentős lépések lettek meghozva, a kieső orosz olaj- és földgázimportot minden jel szerint Észak-Amerikából és a Közel-Keletről sikerül pótolni. A globális kapacitások növekedése, valamint az addicionális infrastruktúraberuházásoknak köszönhetően az Unió energiabiztonsága 2025-ig jelentősen megnő, ami azt jelenti, hogy adott helyzetben a megmaradt orosz energiaimport kiesése sem jelentene problémát.
Azonban a második pont már nehezebb feladatnak bizonyul. A nagyhatalmak közti feszültségek kiéleződésével beindult az úgynevezett friend- és onshoring, amely a gyártási kapacitások szövetséges államokba, illetve hazaköltöztetését jelenti a potenciálisan ellenséges országokból. Ez azonban nem mindenkinek ugyanolyan egyszerű. Az európai vállalatok bevételének nyolc százaléka Kínából származik, amíg az USA-nál ez a szám mindössze négy százalék. Ahogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen nyilatkozta:
„Az Uniónak inkább a kockázatcsökkentésre, mintsem a Kínától való elszakadásra kell törekednie.”