A szovjet elvtársak az 1960-as évek elején egy modern konstrukciójú autóval akarták kielégíteni a középosztály növekvő igényeit. Választásuk végül a 124-es Fiat-ra esett, a vonatkozó licencszerződést pedig 1966. augusztus 14-én írták alá a felek. Nemsokára kiderült, jó lóra tettek az elvtársak, a 124-es ugyanis elnyerte az 1967-es Év autója címet. A KGST-országok izgatottan várták az új típus érkezését, aminek gyártásához a szovjetek felhúzták a város méretű Volgai Autógyárat (oroszul rövidítve VAZ) is Sztavropol közelében, melyet a néhai olasz kommunista vezető után hamar át is neveztek Togliattira.
Az első autó 1970. április 19-én – gyakorlatilag Lenin századik születésnapján – gördült le a szerelőszalagról. A Fiat 124-es számos módosításon esett át mire Zsigulivá változott. A mérnökök megemelték az autó hasmagasságát, dinamóját generátorra cserélték, hátulra pedig tárcsa- helyett könnyebben karbantartható dobfékeket szereltek. A fékrendszer egy- helyett kétkörös lett, a korábban bovdenes kuplung pedig hidraulikus működtetésű. Masszívabbak lettek a rugók, feszesebbek a lengéscsillapítók, hosszabbak a rugóutak, változtak a lökhárítók és a külső kilincsek is. Új fejlesztés volt a felülvezérelt motor, ami korszerűbb és nyomatékosabb is volt a 124-es erőforrásánál. (Soha nem létezett tehát Fiat-motoros Zsiguli.) Az „Ezerkettest” számos – elsősorban szocialista – országba exportálták (1975-től Lada néven), hazánkban is komoly karriert futott be. Gyártását 1982-ben fejezték be, összesen több mint 3 millió példány készült belőle.
Árak: a német Oldtimer Markt árkatalógusa (Oldtimer Preise 2019) szerint a VAZ 2101-es tökéletes állapotú példányai napjainkban 8.500,- Euróért cserélnek gazdát. Egy szép állapotú autó 6.000,- Eurót ér, átlagos állapotban pedig 2.900,- Euró a vételár. Egy felújításra szoruló példányért 1.000,- Eurót kérnek, a teljes restaurálásra várókhoz viszont már 500,- Euró birtoklása esetén is hozzá lehet jutni. Az elmúlt öt esztendőben a típus ára átlagosan 32%-ot emelkedett.