Azt gondolta Trump, hogy miatta hívják GENIUS-nak a GENIUS-t, pedig nem – sőt, még csak nem is annyira zseniális a jogszabály. A stablecoinok szabályozása átment az elnökön, a korábban ellenséges kormányzati hozzáállás véglegesen megváltozott: ha a dollárhoz kötött kriptodevizák még jobban elterjednek, az hosszú távon megszilárdíthatja a dollár globális vezető szerepét a digitális kereskedelemben.
„It’s a very important Act: The GENIUS Act. They named it after me.”
– nyitotta meg viccelődve július 18-án Donald Trump azt a ceremóniát, aminek a keretében aláírta a kriptoszektor által rendkívüli módon várt, a stablecoinok szabályozásra vonatkozó törvénytervezetet. Az eseményen az iparág legnevesebb képviselői is jelen voltak, többek között a Coinbase, a Kraken és a Tether vezetői is, akik jelentős politikai adományozással lobbizták ki, hogy ez a jogszabály ilyen kiemelt helyen szerepeljen az adminisztráció prioritási listáján.
A Cointelegraph szerint a tavalyi választás során a kriptocégek a teljes vállalati adományozás 48 százalékát adták: 120 millió dollárt adtak a republikánus, míg kb. 70 millió dollárt a demokrata jelölteket támogató szervezeteknek. Valószínűleg ez a nem diszkriminatív támogatás is segített abban, hogy GENIUS törvényt a képviselőházban 206 republikánus képviselő mellett 102 demokrata is megszavazta, így a törvény a kétpárti döntéshozás ékes példája lett. Vizsgáljuk hát meg, miért ilyen fontos ez a törvény.
Stablecoin gyorstalpaló
A stablecoinokat (nem vagyok hajlandó stabil coinnak hívni őket) a legegyszerűbb úgy bemutatni, mint „digitális dollárokat”: a volatilis kriptodevizákkal ellentétben – mint amilyen a Bitcoin – a stablecoinok árfolyamát fixen rögzítik egy külső pénzügyi eszközhöz (általában a dollárhoz). Fedezetként pedig biztonságos eszközöket tartanak (dollár készpénz, USA államkötvények stb.), ami hasznos fizetési, kereskedelmi és értékmegőrző eszközzé teszi őket.
A hagyományos bankrendszerben ugyanis az intézmények közötti elszámolás – főként nemzetközi utalások esetében – lassú és költséges folyamat, még ha ezt felhasználóként nem is érzékeljük a mindennapokban. Nem véletlen, hogy a két legnagyobb fizetési szolgáltató a Visa és a Mastercard mindkettő a világ 20 legértékesebb cége közt szerepel.
Az általuk dominált iparágba kívánnak betörni a stablecoinok, tehát kiemelt jelentőségű szabályozásról van szó.
Az elmúlt években óriási növekedésben volt a stablecoin-iparág, több mint 260 milliárd dollár értékben bocsátották ki őket, de eddig szürkezónákban, gyakran USA-n kívüli piacokon bejegyezve működtek. Mivel nem voltak rendesen szabályozva és ellenőrizve, fennállt az a kockázat, hogy krízis esetén – ha sokan egyszerre akarnák visszaváltani a stablecoinjaikat dollárra – akkor a kibocsátó egy bankpánikhoz hasonlóan nem lenne képes kifizetni mindenkit. Ekkor az adott érme elveszítené a stabilitását, értéke nullára csökkenne (erről a félelmemről írtam is korábban egy cikket, a benne foglaltak azóta még nem váltak valóra).
Putting the stable in stablecoins
A GENIUS törvény neve a „közhiedelemmel” ellentétben nem Trump zsenialitására utal, hanem egy mozaikszó, a Guiding and Establishing National Innovation for U.S. Stablecoins Act of 2025 rövidítése. Ez a törvény egyelőre csak a stablecoin szabályozásról szól, nem oldja meg a kriptoágazat összes problémáját. A kriptopiac teljes egészére vonatkozó szabályok lefektetéséért a még kidolgozás alatt lévő CLARITY Act lesz a felelős, de arról beszéljünk majd azután miután elfogadják, most fókuszáljunk a GENIUS-ra.
A GENIUS Act átfogó jogi szabályozást vezet be a „fizetési stablecoinok” számára. A törvény definíciója szerint ezek olyan digitális eszközök, amelyek egy fiat valutához – például az amerikai dollárhoz – vannak rögzítve, és amelyeket a kibocsátónak kötelező fix értéken visszaváltania a felhasználó kérésére.
A törvény tiltja, hogy bárki nyilvánosan kibocsátson vagy forgalomba hozzon amerikai dollárhoz kötött stablecoint, hacsak nem rendelkezik az úgynevezett „Engedélyezett Fizetési Stablecoin Kibocsátó” (Permitted Payment Stablecoin Issuer – PPSI) státusszal. Egyszerűbben fogalmazva: csak szabályozott szervezetek jogosultak stablecoint bevezetni az amerikai piacra.
Három kategóriába sorolja az engedélyezett kibocsátókat:
- Szövetségileg biztosított betéti bank leányvállalata,
- Nem banki szereplő, amely külön erre a célra létrehozott szövetségi stablecoin engedéllyel rendelkezik (ezt az Amerikai Valutaellenőr Hivatala – OCC – felügyeli),
- Államilag jóváhagyott kibocsátó, amelyet az adott állam szabályozó hatóságai hagytak jóvá, és amely megfelel a szövetségi előírásokkal egyenértékű követelményeknek.
A törvény értelmében minden egyes kibocsátott fizetési stablecoint egy az egyben le kell fedni kiváló minőségű, likvid tartalékeszközökkel. A törvény szigorúan meghatározza, hogy ezek az eszközök kizárólag az alábbiak lehetnek:
- dollár készpénz,
- biztosított bankokban elhelyezett pénzeszközök,
- rövid lejáratú amerikai állampapírok,
- illetve ezekhez hasonló, rendkívül biztonságos pénzügyi instrumentumok.
Ez a követelmény a felhasználók bizalmát és a rendszer stabilitását hivatott biztosítani, hogy ne alakulhassanak ki a Tether-hez hasonló kockázatos eszközökkel rendelkező stablecoin kibocsátók. A kibocsátók tehát nem működhetnek bankként, a beszedett „betéteket” nem használhatják fel hitelezésre, kizárólag a fent említett eszközökbe fektethetik.
Emellett természetesen bankok is bocsáthatnak ki stablecoint, azonban a begyűjtött forrásokat a banki működéstől elkülönülten, letétben kell tartaniuk a fent felsorolt eszközökbe befektetve.
A jogszabály célja, hogy a szabályozó hatóságok és a nyilvánosság egyaránt megbizonyosodhasson arról a stablecoin mögötti tartalékok valóban rendelkezésre állnak és biztonságban vannak. Ennek érdekében a törvény kötelezővé teszi a havi tartalékjelentéseket. A stablecoin kibocsátóinak minden hónapban nyilvánosságra kell hozniuk a tartalékaik összetételét – vagyis, hogy mekkora részt tesz ki például a készpénz vagy a rövid lejáratú amerikai állampapír – ezen kívül be is kell jelenteniük a forgalomban lévő stablecoinok teljes számát.
A jogszabály továbbá törvénybe iktatja a stablecoinok visszaválthatóságát. Aki bemutatja a coint a kibocsátónak, annak törvényi joga van azért azonnal egyenértékű dollárt kapni. A kibocsátó tehát nem tagadhatja meg a visszaváltást még időszakosan sem (mondjuk likviditási problémára hivatkozva).
Valamint a stablecoin-használók további védelme érdekében, amennyiben egy stablecoin kibocsátó az előbb említett szigorú szabályozás ellenére mégis csődbe menne, a csődeljárás során a coinok tulajdonosai élveznek kifizetési elsőbbséget, még a vállalat hitelezőivel szemben is. Ezzel a rendelkezéssel elkerülhető az a rémálom szcenárió, hogy coin tulajdonosoknak csőd esetén még pereskedniük is kelljen azért, hogy visszakapják a pénzüket.
A felsoroltak talán egyértelműnek tűnhetnek, valószínű, hogy ha valaki a legjobb tudása szerint szeretne működtetni stablecoint akkor ezeket a törvényeket amúgy is betartaná. Mégis fontos ezeknek a szabályoknak a törvényi rögzítése ahhoz, hogy elindulhasson a stablecoinok intézményi adaptációja, és használatuk megjelenhessen a hagyományos bankrendszerben is.
A lelkesedést jól mutatja, hogy a legnagyobb amerikai stablecoin kibocsátó a Circle, mely eddig is a felsorolt szabályok szerint működött (állítólag) most júniusban ment tőzsdére, és a kibocsátása óta a részvényeinek értéke több mint ötszörösére emelkedett.
Külföldi nagyágyúk
Ha már a stablecoinokról beszélünk érdemes megemlíteni az iparág legnagyobb bukását, mely szinte pontosan 3 évvel ezelőtt történt. A Terra (UST) egy algoritmikus stablecoin volt, mely az 1 dolláros értékét nem a mögötte álló biztonságos eszközökkel, hanem kriptodevizával tartotta fent, miközben és éves 20 százalékos kockázatmentes dollárhozamot ígért. A 2022-es medvepiacon azonban elvérzett a rendszer, és az óriásira nőtt 18 milliárd dolláros piaci kapitalizációja napok alatt zuhant nullára.
Ez rengeteg, papíron kriptomilliomos befektetőt fosztott meg a vagyonától, akik a volatilis piaci környezetben „biztonságos” stablecoinba menekültek. Erről anno cikket is írtam, ami jelenleg fájdalmas olvasmány, tekintve, hogy az akkor kevesebb mint 20.000 dollárt érő bitcoint nem tartottam túl jó befektetésnek…
A GENIUS törvény eltörölte a lehetőségét az algoritmikus stablecoinoknak – amennyiben a világ legnagyobb piacán, az USA-ban is kívánnak működni – azonban a legnagyobb külföldi kibocsátóval igencsak kesztyűs kézzel bánik. A szabályoknak való megfelelésre ugyanis 3 év türelmi időt ad a GENIUS Act a külföldi kibocsátók számára. Ez az idő bőven elég a kibocsátóknak arra, hogy gatyába rázzák az operációjukat, a piac többi szereplőjének pedig arra, hogy a szabályokkal nem kooperáló stablecoinokat kitiltsák a rendszereikből.
Emellett a külföldi kibocsátókat kötelezik arra, hogy építsék be a rendszereikbe azt a lehetőséget, hogy blokkolni, illetve befagyasztani tudjanak bizonyos tranzakciókat, ha azt az amerikai bűnüldöző szervek kérik. A legnagyobb kibocsátók, mint a Tether és a Circle már rendelkeznek ilyen lehetőséggel, de arra nem találtam példát, hogy ezt valaha is használták volna.
Nyilván a kriptó adottságainak köszönhetően azt nem lehet megakadályozni, hogy a felhasználók egymás között szabályokkal nem kooperáló coinokat küldjenek, azonban az intézményi szinten ellehetetlenítésük egy óriási motiváció arra, hogy a legtöbben meg akarjanak felelni a GENIUS szabályainak. A Tether számára érdekes kérdés lehet, hogy elfogadja-e az új szabályozást és lép a transzparencia irányába, vagy pedig megmarad a kriptó piac szabadságharcosának és nem engedi, hogy bármilyen nemzetállam szabályokat szabjon meg neki.
Megosztott reakciók, és a potenciális jövőkép
Egyes hardcore kriptósok szerint az új szabályozások – például az a követelmény, hogy a stablecoin kibocsátók hatósági kérésre befagyaszthassák a felhasználói pénzeszközöket – alapjaiban ellentétesek a cenzúra semlegességgel és a decentralizáció eszméivel. Számukra ez a szabályozás épp azt a technológiai szabadságot ássa alá, ami igazából a kriptovilág alappillére.
A gyakorlatban ez a piac kettészakadásához vezethet: a „tiszta”, vagyis szabályozott stablecoinok dominálhatják a hivatalos, széles körű felhasználást – különösen a tőzsdéken és pénzintézeteknél –, míg bizonyos közösségek továbbra is ragaszkodhatnak decentralizáltabb vagy erősebben anonimitás-központú stablecoinok használatához, amelyek kívül esnek a törvényi kereteken. Az Egyesült Államokban azonban ezek a nem szabályozott megoldások valószínűleg perifériára szorulnak – részben a hatósági fellépés, részben pedig amiatt, hogy nem tudnak integrálódni az engedéllyel működő tőzsdék és banki infrastruktúrák világába.
Az iparági szereplők és a döntéshozók egy része közös célt lát a stablecoin-szabályozásban: ha az amerikai szabályozás alatt kibocsátott, dollárhoz kötött stablecoin-ok sikeresen elterjednek, az hosszú távon megszilárdíthatja a dollár globális vezető szerepét a digitális kereskedelemben. A gondolatmenet egyszerű:
jobb, ha a világ olyan tokeneket használ, amelyek az amerikai dollárhoz kötődnek, mint például a digitális jüanhoz.
A stabil értékű digitális eszközök ahogy már említettem nemcsak a felhasználók számára, hanem a háttérben működő pénzforgalmi szolgáltatók számára is előnyösek lehetnek. A fizetési cégek például stablecoin-t használhatnak a pénz gyorsabb és olcsóbb mozgatására a hagyományos bankrendszeren kívül. Egy potenciális felhasználásuk az lehet, hogy a hitelkártya-hálózatok a hétvégi tranzakciókat stablecoin-ban rendezhetik, ahelyett hogy megvárnák amíg kinyitnak a bankok hétfőn.
A kriptoeszközök és a hagyományos pénzügyi szektor közötti innovációs tér tehát várhatóan felgyorsul. Előbb-utóbb biztosan megjelenhetnek olyan fintech alkalmazások is, ahol a felhasználó igazából a tudta nélkül nem is dollár, hanem stablecoin-egyenleget tart, — számára csupán az lesz érzékelhető, hogy bárkinek, azonnal, ingyenesen tud fizetni. Ez a technológiai háttér teljesen láthatatlanná válhat, miközben a felhasználói élmény radikálisan egyszerűsödik.
A borítókép illusztráció, Forrás: Énekes Tamás, Midjourney
Énekes Tamás, a HOLD privátbankárának írásait itt böngészheted a HOLDBLOG-on.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.