Sejtésem szerint manapság Szicília a legjobb úti cél.
Egyrészt azért, mert kulináris, kulturális, építészeti, történeti, aktuálpolitikai szemszögből – ismereteim, tapasztalataim alapján – minden benne van, amit az egész, hatalmas Mediterrán-medence nyújtani tud. Benne van az arab világ, a francia Riviéra, Andalúzia, a görög szigetek világa, Albánia, Montenegró, Dalmácia, sőt, az említett régiók politikai sajátosságai is. És persze, hogy benne van mindaz a szép és jó, illetve az a nem csekély számú rossz (maffia, urambátyám világ, protekció, EU-pénzek hűtlen kezelése), ami elsősorban, de nem kizárólagosan, Itália egészére mindig is rányomta a bélyegét.
Másrészt azért, mert – a benzintől eltekintve – ár-érték arányban nincs párja a Földközi-tenger legnagyobb szigetének az egész térségben. Olcsóbbak és jóval magasabb szintűek a bed-and-breakfast alapon működő kiadó szobák, a kis, bérelhető lakások, a fogadók, mint hazánkban.
Magyarként anyagilag – szerintem jóval – előnyösebben járok, tudásban gazdagabbá válok (félek kimondani!) minden téren, ha Szicíliában vakációzom, mint bárhol idehaza…
A megfizethető, nívós szállásokból az egész szigeten túlkínálat van ugyan (gondoljunk bele: a sziget legelőkelőbb, a világ egyik legszebb helyén, Taormina városka közvetlen környékén, a tengernél kétszobás, prímán „state of the art” berendezett, kifogástalan bed-and-breakfast szállásomért 60 eurót fizettem!), mégis az üzleti szempontból a legeslegjobban a legeslegdrágább hotelek mennek igazán. Most. Ez tavaly és azelőtt, évtizedeken át, nem így volt ám!
Tudják, mi történt nagy hirtelenjében?
Az, hogy az egyik vezető online streamingcsatorna elkészítette és világsikerre vitte a White Lotus (Fehér lótusz) című vígjáték- és drámasorozat második évadát. Mely – történetesen – végig Szicília szigetén játszódik.
Ha nem magam vagyok a szem- és fültanúja, akkor talán el sem hiszem: a hotel, mely keretül szolgál a sorozathoz – de említenem kell mindazon szicíliai helyszíneket, ahol mulatságos, drámai, tragikus jelenetekbe keverednek a ragyogóan megformált, totálisan életszerűvé, hitelessé tett karakterek – dugig van látogatókkal. A kulcsjelentőségű luxushotel egyik portásától hallom, hogy ez szerinte most már mindig így lesz… Hiszen még jövő tavaszra és nyárra se tudnak adni szobát.
„– És ennyibe kerül a szoba?
– 1000 eurónál kezdődik, uram.”
Egy éjszakára…
Nos, az enyéim átlagosan hatvan dolcsikba kerültek, két személyre. Mindig minden igényt kielégítő helyen… és egyetlen egyet sem kellett előre lefoglalnom… mindent csak spontán… csak semmi exkluzivitás! – ezek az én exkluzív tanításaim.
A lényegre térek: a helyiek egybehangzó beszámolói szerint soha korábban annyi amerikai nem látogatott Taorminára, Siracusába, Notoba, Ragusába, Cataniába, Cefalúba, mint a „Fehér Lótusz óta”.
Azt már csak másodkézből –az internetről – tudom, hogy az első évad hasonló turisztikai dömpinghatást váltott ki Maui-n (Hawaii), a cselekmény helyszínén.
A film tourism (film- és mozigenerált idegenforgalom) régóta ismert jelenség. Számottevő és legfőképpen tartósnak prognosztizálhatónak ígérkező gazdaságbefolyásoló tényezővé azonban – friss kutatások szerint – mostanság válik igazán.
Az általam önkényesen „White Lotus-effektusnak” elnevezett hatások nyomán.
Gondoljunk bele! Alighogy befejeződött minden idők legnagyobb általános humánkarakteri, lelki és viselkedési, illetve általános politikai, gazdasági és médiahatásait egyszerre zseniálisan ötvöző streamingsorozata, a Succession (az Utódlás), már kimutatott, hogy annak minden egyes forgatási helyszíne (Dalmácia, bizonyos New York-i felhőkarcolók belüli konkrét irodák, Nagy-Britannia, Norvégia, Izland) ha nem is új, de extrém módon megújultan és – most először – hosszúnak, tartósnak ígérkező érdeklődési-idegenforgalmi célponttá vált.
Az „Utódlást”, ahogy szinte a Netflix, HBO stb. – intellektuálisan és pénztárcavastagság szerint is – igényesebb globális közönségre szabott sorozatát, 90 százalékban az eredeti, a megnevezett helyszíneken forgatták, beleértve egy jachtot a dalmát tengerparton. Kibérléséért manapság „ökölharcot” folytatnak igazi dúsgazdagok.
Egymillió dollárért bárki kiveheti egy hétre – ha kivárja a sorát. Legközelebb 2025-re van rá szabad időpont…
Az „Utódlás” második évadjának harmadik része (címe: Vadászat) képez fontos kivételt. Az epizód ugyan Magyarországon játszódik, ám de facto Long Island-en vették fel a jeleneteket. Egyébként hazánkat – az egyedüli hely e tekintetben – negatív összefüggésben tárgyalják az adott részben…
Utódlás Arnault módra
Azonban nem csak a képernyőkön követhetjük a világ egyik legnagyobb cégcsoportját irányító családjának fikciós utódlási folyamatait, hiszen a francia LVMH vezetőjének, Bernard Arnaultnak a való életben is lassan választania kell, ki veszi át a helyét a vállalatbirodalma élén.
A film tourism-ágazatnak eddig csak egy „mellék üzemága” az, amiből Magyarországnak tényleges haszna van: hosszú évek óta Magyarország számtalan híres filmprodukciónak szolgál helyszínekkel. Egyrészt mert páratlanul jelentős adóelőnyöket biztosítunk a forgatásokhoz, másrészt – meghatározóan Budapest – egy fantasztikus hely.
Gondoljunk bele! Steven Spielberg München című alkotásában csak az Operaház környéki néhány utca alkalmasnak bizonyult „eljátszani” Rómát, Párizst, Bejrútot, Münchent és még egy hollandiai várost is.
A Fehér Lótusz-effektus azonban abban speciális, hogy olcsó vagy akár ingyenes helyszíneket biztosítanak cégek, régiók, esetleg országok a sorozatnak gyártásának, a produkció gazdái cserében tartós hatásúnak ígérkező „propagandát” csinálnak tartalmilag a helyszínnek, az adott lokációnak, az azt körülölelő egész környezetnek.
A nagy Hollywood ezt – nem szisztematikusan azonban – már huzamosabb ideje csinálja: sok tucat nagyfilm „játékterévé” tett és ezáltal ideig-óráig nemzetközi turisztikai szempontból felkapottá vált – például kiemelkedően Norvégia, Izland, Új-Zéland, Írország, valamint London és New York városa.
Példának okáért azonban Dalmácia és Szicília viszont már a streamingkorszak „shooting starjai”.
Csupán e két helyen – a legfrissebb adatok szerint – a korábbi időszakokhoz képest, és igazolhatóan a „White Lotus-effektus” nyomán, átlagosan 30 százalékkal növekednek hosszabb távra a látogatói bevételek.
Vagy például a Breaking Bad című kultikus sorozat ötven százalékkal emelte Albuqeurque város és általában Új-Mexikó állam látogatottságát, miután a sorozat egésze ott játszódott hosszú éveken keresztül.
Újabban Kolumbia kezd „hasítani” a filmturizmus által, holott az Escobar-filmek (és -sorozat) mintha inkább negatív, mintsem konstruktív gondolattársításokat ébresztettek a nézők tízmillióinak fejében. Csakhogy eközben lassan, de biztosan – napjainkban az Encanto című, családi közönséget megcélzó, bájos, szeretetreméltó, meseszép, magas kulturáltságú Kolumbiát prezentáló Disney-produkció nyomán –kezd a feledés homályába veszni az „életveszélyes” Kolumbia-imázs. Saját élményeim alapján állítom: minden tekintetben az egyik legklasszabb hely Földünkön.
A moziturisztikai célból mostanság szaporodó felmérések egységes megállapítása, hogy az igényes forgatókönyvek alapján, a legapróbb művészi, előadói és formális részletekre ügyelő, sőt éppen miniatűr részleteket a film legfőbb jellemzőivé varázsoló streamingprodukciók példátlan hatékonysággal képesek összekötni a virtuális és a valós valóságot.
Gondoljunk bele, hogy a New York Times, a Wall Street Journal, a teljes világsajtó fővonala, összességében, két év alatt mintegy ezer olyan cikkben, kommentárban foglalkozott – mégpedig politikai-gazdasági-üzleti élet legjobb elemzői által publikáltan – egyedül az Utódlás című sorozattal, mintha az nem egy fikció, hanem a legvéresebb aktuális valóság lenne, amit úgy kell elemezni, mint mondjuk az orosz-ukrán háborút!
Tény, ami tény: a filmturizmus megannyi leágazásával egyetemben pillanatnyilag száz milliárd dolláros üzlet. 2030-ra ez a „piaci szegmens” egy átfogó és mérvadónak mondott elemzés szerint 125 milliárd dollárt ér majd. Érdemben a legtöbbet pedig azok az országok, helyek szakítanak, amelyek nem egyszerűen forgatási helyszínként, hanem a magának a film és sorozatok tartalmának is kulcsszereplőivé lesznek.
Turizmus: egy hányattatott sorsú szektor
A globálisan magas infláció, és az ennek ütemétől elmaradó bérnövekedés eredményeképp az utazni vágyók egy fontos dilemmával szembesülnek az idei nyári szezon előtt: drágább lett az utazás, mint amit megszokhattunk.