A felelős vállalatirányításról

Már az ESG-mozgalmak megjelenése előtt is jellemző volt, hogy a fundamentálisan gondolkodó befektetők számos olyan szempontot figyelembe vettek a döntéshozatal során, amelyeket ma az „ESG” rövidítés G jelzése, tehát a felelős vállalatirányítás alá sorolunk. A leggyakrabban a menedzsment minősége, a jelentések megbízhatósága és a beruházási döntések sikeressége került előtérbe, azonban az ESG-szemlélet megjelenésével ennél jelentősen több tényezőt is figyelembe kell venni.

Az ESG alapköve

A vállalatirányítási gyakorlatok megalapozzák az ESG környezeti és társadalmi faktorainak sikerességét. Ha a vállalatirányítási szempontok nem, vagy rosszul érvényesülnek egy vállalatban, nem működnek a döntéshozatali mechanizmusok, akkor csak csekély változás érhető el. A szabályozásnak és a jogi előírásoknak való megfelelés, valamint az erőforrások felhasználása (mind a tőke és mind az emberi erőforrások) csak ezen keresztül valósítható meg hatékonyan. Tehát a felelős vállalatirányításban foglaltak elérése valójában minimum követelményként fogható fel.

A felelős vállalatirányítás részét képezi továbbá a vállalati érintettek (menedzsment, tulajdonosok, dolgozók, beszállítók és vevők) közötti feladat- és felelősségmegosztás is. Tehát fontossága megkérdőjelezhetetlen, mégis, a „G” az utóbbi években viszonylag kevés figyelmet kapott (ahhoz képest, hogy számos tényezője már évtizedek óta foglalkoztatta mind a szabályozó szervezeteket mind pedig a befektetőket). A felelős és fenntartható befektetések megjelenésével a fókusz az E betűre, tehát a környezeti hatásokra helyeződött. Ez nagyon egyszerűen tetten érhető a publikált ESG-adatok elérhetőségében is: a vállalatok sokkal nagyobb arányban teszik közzé a környezeti hatásokkal kapcsolatos mérőszámokat, mint a vállalatirányítással kapcsolatosakat, így tehát mérni is nehezebb ezeket egyelőre.

Milyen szempontokat vesznek figyelembe a nagy ESG-értékelő cégek?

Az ESG-pontszámokat publikáló szervezetek esetében közös pontként azonosítható a G-faktorban figyelembe vett szempontok. Gyakorlatilag ugyanazon szempontrendszer mentén értékelnek, az eltérés a szempontok súlyozásában és a mérési skálákban mutatkozik meg. A legismertebb szolgáltatók közül az MSCI-t, a Reuters-t és a Sustainalytics-et is érdemes megemlíteni.

Az MSCI a governance pillért két részre bontja:

  • vállalatirányítási (corporate governance)
  • és viselkedési/magatartási (corporate behavior) területeket vizsgál.

A vállalatirányításon belül fontosak a tulajdonosi jogok gyakorlásával kapcsolatos kérdések, a kisbefektetők védelme, ellenséges felvásárlások kivédésére alkalmazott módszerek, szavazati jogok biztosítása. Emellett a felsővezetés összetétele, diverzitása, a független tagok száma és a pozíciók megújításának gyakorisága is elemzésre kerül. A vállalatirányításon belül vizsgálja még az MSCI a vezetők javadalmazását, az ösztönzési programokat, a fix és változó juttatásokat, valamint az audittal kapcsolatos kérdéseket is. A viselkedési/magatartási szempontok között az üzleti etikát vizsgálják, azon belül a céges eljárásokat és gyakorlatokat, a korrupcióellenes intézkedéseket, a dolgozók képzését etikai kérdésekkel kapcsolatban, pénzmosást megelőző gyakorlatokat és a mindezekkel kapcsolatos auditot. A magatartáson belül a másik fontos ügy az adózással kapcsolatos transzparencia.

Forrás: MSCI

Az egyes mérőszámok vizsgálata során az MSCI meghatározza a maximumálisan adható pontszámot, majd amennyiben hiányosságokat tapasztal, akkor levonásokat eszközöl. A végső pontszám a részeredmények súlyozásából adódik.

A Reuters három részre osztja fel a governance pillért:

  • CSR-stratégiára,
  • menedzsmentre
  • és tulajdonosokra.

Ezek közül a menedzsment 2/3-os súllyal számít bele a végső pontszámba. A CSR-stratégián belül a különböző riportok minősége és fenntarthatósági mozgalmakban való tagság jelenik meg. A tulajdonlással kapcsolatos tényezők gyakorlatilag megegyeznek az MSCI által vizsgált tényezőkkel. A menedzsment esetében 35 mérőszámot vizsgálnak, melyek között megjelenik például az utódlás kérdése és megbeszéléseken való jelenlét is.

A Sustainalytics számítása eltérő: ők kockázati oldalról közelítik meg az ESG-rangsorokat, tehát azt vizsgálják meg, hogy milyen ESG-kockázatoknak van kitéve az adott vállalat és ezeket a kockázatokat hogyan menedzseli a cég. Az elemzés a szektorspecifikus kockázatokra koncentrál, amelyet vállalatspecifikus tényezőkkel korrigálnak, viszont a vállalatirányítással kapcsolatos tényezők szektortól függetlenül vonatkoznak minden vállalatra.

Az ESG-vel kapcsolatos mozgalmak egyik kiemelt célja egyébként az, hogy a felsővezetői javadalmazás (egy részét) függővé tegyék az ESG-kérdésektől. Bár ezt a szempontot már több értékelő cég figyelembe veszi, mégis azt látják, hogy kevés esetben működnek még ezek a gyakorlatban.

Milyen összefüggés van a befektetés teljesítménye és a vállalatirányítás között?

Ez a kérdés két oldalról is megközelíthető: egyrészt a vizsgált cég külső szemmel való értékelése során a vállalatvezetésben tapasztalható intő jelek már rögtön eltántoríthatnak a befektetéstől, másrészt pedig a vállalat elemzése során arra is láthatunk példát, hogy a menedzsment értékromboló döntéseket hoz.

Az első esetben ez már a kockázatkezelés részét képezi: ha jól működik a vállalat vezetése, akkor valószínűleg a belső kockázatkezelési gyakorlatok is rendben vannak. Emellett pedig a transzparenciában is elég gyorsan tetten érhetőek a hiányosságok: egy befektető több hasonló céget is elemez és összevet, így viszonylag gyorsan kiderül, ha a befektetési döntést megnehezítő körülmény a közzétett információ hiánya.

Az értékteremtő vagy -romboló döntések vizsgálata természetesen nagy szakértelmet igényel, és figyelembe kell venni a tulajdonosok hozamelvárását is és a rendelkezésre álló alternatívákat. Egy nagy gyártósor beruházást nem kell mindenáron megvalósítani, nem biztos, hogy a vállalat pénze ott lenne a legjobb helyen, adódhat olyan helyzet, amikor például egy részvény visszavásárlás jelentősen nagyobb értéket teremt a tulajdonosok számára.

Ikonikus governance-esetek

Vannak bizonyos szektorok, ahol az ESG-faktorok közül a környezeti hatások kapnak nagyobb figyelmet – ide sorolhatók például az energiaszektorba tartozó cégek. Vannak, amelyek esetében a társadalmi tényezők hangsúlyosabbak: ilyenek lehetnek például a fast fashion cégei a gyártási körülményeik miatt. És azok a vállalatok, amelyek esetében a vállalatirányítás kap nagyobb figyelmet olyan szervezetek, amelyek sem a környezeti, sem társadalmi szempontból nem jelentenek közvetlenül veszélyt, így gyakran sorolják ide a bankokat. A 2008-as válság után ez különös figyelmet kapott, hiszen az elszabaduló kockázatok tekintetében nem léteztek/nem működtek a megfelelő fékek, emiatt pedig a vállalatirányítási gyakorlatok és rendszerek hiányosságai kerültek előtérbe.

Számos botrány látott már napvilágot, melyek különböző iparágakban tevékenykedő cégeket érintettek és különböző problémákra hívták fel a figyelmet, azonban mindegyik esetében közös pont az, hogy egy rossz vállalatirányítási gyakorlat képes tönkre tenni teljes cégbirodalmakat is. Az egyik ilyen példa az Enron esete 2001-ből, ahol bár érvényben voltak eljárások a jó vállalatvezetés érdekében, azonban a könyvelés mégis súlyos hibákat tartalmazott, ennek eredményeként pedig hatalmas károkat szenvedtek a befektetők és a munkavállalók. Említésre méltó a Wells Fargo esete is fiktív számlákkal, vagy a Volkswagen-nél elkövetett csalás is. Több esetnél is a sikkasztás, a csalás és könyveléssel való károkozás voltak a középpontban, ezért is fontos, hogy létezzenek a szervezetben megfelelő fékek és felülvizsgálati gyakorlatok ezek detektálása és elkerülése érdekében.