Félrealkalmazkodunk

Az alkalmazkodás maga az élet. Mi sem vagyunk ez alól kivételek, ugyanakkor a szellemi képességeink és az erős technológiánk mellett és részben miatt hajlamosak vagyunk máshoz alkalmazkodni, mint ami körülvesz minket. Több jellemző példát találunk ilyen félrealkalmazkodásra.

A múltunkhoz alkalmazkodunk

Amikor testedzést végzünk, nem a jelen környezetünkhöz alkalmazkodunk. Ahogy modern emberré váltunk, a szervezetünk és az agyunk nem tudott az általunk megváltoztatott környezethez alkalmazkodni. A testünk és a szellemünk általánosságban több testi erőkifejtés és kevesebb szellemi kihívás mellett érzi jól magát. Jó ideje már nem múlik a közvetlen túlélésünk azon, hogy milyen gyorsan vagy milyen messzire tudunk futni, úszni, milyen nagyot tudunk ugrani vagy dobni, mekkora súlyt tudunk megemelni. Az általános fittségünk és egészségünk megőrzése érdekében ezeket mégis sokan és sokszor gyakoroljuk, miközben a közvetlen túlélésünk érdemben az járul hozzá, ha tudunk együttműködni, hajlandóak és képesek vagyunk folyamatosan tanulni, jól tűrjük a stresszt. És még ennél is többet számít, hogy mennyire biztonságosan vagyunk képesek a technológiát működtetni és fejleszteni, mennyi erőforrást tudunk erre fordítani, mennyi kontrollunk marad a technológia felett.

Félrevezetjük a tudatunkat

A túlhajtott elménket hajlamosak vagyunk sorozatnézéssel frissíteni, és szeretünk is ilyen téren túlzásokba esni. Az elsődleges szempont a szórakoztató érték, ezt keressük, e nélkül valószínűleg le sem ülnénk a képernyő elé. Az agyunk célja a túlélés hathatós segítése, ehhez empátiával, tervezéssel, emlékek megőrzésével és feldolgozásával jut el az agyunk, a látott vagy átélt szituációba helyezve magunkat és arra menekülési vagy megküzdési stratégiákat kigondolva. Itt ugyanakkor keletkezik egy ellentmondás, mivel a szórakoztató érték miatt sosemvolt vagy egészen ritkán előfordult helyzetek szerepelnek a sorozatokban, a mindennap vagy nagy valószínűséggel ismétlődő történések nem fognak minket a képernyő elé ültetni, legalább is nem annyiunkat, hogy megérje megírni és leforgatni a sorozatot. Így a saját agyunkat egy hosszú, stresszes és mentálisan megterhelő nap után pihenés helyett még feleslegesen és kontraproduktívan arra ösztökéljük, hogy olyan helyzetek megoldásán dolgozzon, amilyenekbe nem keveredünk, és olyan emlékeket tegyen el, amelyekre nem lesz szükségünk.

Ehhez hasonlóan hat ránk a közösségi média, ahol a többség a csillogó oldalát igyekszik megmutatni, a különlegest és a kivételest, nem a szokásosat. Az agyunk összeveti ezt a képet a tapasztalatainkból származó információval, és zavarba jön a feszítő ellentmondás miatt. Nem segítjük és nem pihentetjük az elménket így, helyette ördögi körbe kergetjük magunkat, a stressz miatt több relaxációra lesz szükségünk, ami inkább további feszültséget okoz bennünk, ami még több pihentetőnek gondolt tevékenység felé terel minket.

Túl szép képet látunk

Gazdasági téren úgy gondolkozunk és úgy döntünk, mintha szabad piacon, az erőforrásokhoz és az információhoz közel egyenlő esélyekkel hozzáférve tudnánk dolgozni és tervezni. Még úgy is, hogy az alapvető tényezőket – például energia, alapanyagok, hozzáférhető tudás és technológia – számos befolyás és korlátozás éri politikai, háborús vagy stratégiai megfontolásokból. Rengeteg a vám és a támogatás, szintén torzítva a tiszta versenyt. Emellett erős az üzleti szféra igénye a megkülönböztetésre, amikor az objektív számítás mellett megjelennek az érzelmi szempontok is. Nem tekinthetünk el a korrupciótól, az állam diszfunkcionális működésétől, ami hol erősebben, hol kevésbé érezhetően, de hatással van ránk. A szabad piaci feltételekhez szabjuk a viselkedésünket és az elvárásainkat, miközben nem teljesen abban élünk.

A szabályozásnál elsődlegesen a gazdasági-jogi szempontokat vesszük figyelembe, komoly mélységeket és gyakran túlszabályozottságot elérve. Ezen felül érvényesülnek az üzleti törvényszerűségek is. Ugyanakkor a fenntarthatósági követelmények, a természeti környezetünkhöz való alkalmazkodást kevésbé követeljük meg vagy szabályozzuk, miközben a közös túlélésünk ettől sokkal jobban függ. A környezetünk sajátos viszonyaival, a környezetünktől való erőteljes függéssel minimálisan foglalkozunk, ez csupán egy szempontot jelent a sok üzleti kapcsolat és függőség között. Az üzleti alkalmazkodás vezérel minket a fenntarthatóság, a környezetünkhöz való alkalmazkodás helyett.

Tévutak a jövőbe

Az aktuális helyzetünkben, amikor már kezdjük látni a fenntarthatatlan gazdasági berendezkedésünk környezeti hatásait, tévút is kínálkozik az alkalmazkodáshoz. Egyrészt egyes gazdasági tényezőkre koncentrálva, a teljes képet nem tekintve az emberi eredetű klímaváltozás némelyik következményét gazdaságilag pozitívnak is láthatjuk. Másrészt gondolhatjuk azt, hogy majd alkalmazkodunk a kialakuló helyzethez, ennek várható költségeit számításba véve, bízva a technológiánkban és az üzleti logika szervező, irányító erejében. Ezek az elképzelések, távlati tervek leginkább akkor bizonyulhatnak járhatatlannak, ha kiderül, hogy egyrészt a pár jól járó szereplő nyeresége nem ellensúlyozza a többi érdekelt tetemesnek ígérkező veszteségét, másrészt a klímaváltozás és a környezet emberi tevékenység miatt bekövetkező romlása nem egy kedvezőtlenebb, de hosszabb ideig tartós egyensúlyba kerülő, hanem egy nagyobb skálán egyre gyorsabban mozgó, egyre extrémebb paramétereket felvevő, nem egyensúlyi állapothoz vezet. Emellett a saját közvetlen fennmaradásunk mellett gondolnunk kell azon fajok túlélésére is, amelyektől erőteljesen függünk, nélkülük mi sem maradunk fent.

A fenntarthatóság összetett kérdéskör. Kevés esélyt hagyunk magunknak a túlélésre, ha nem a teljes képet nézve alkalmazkodunk.

A cikk szerzője Major Imre, író, közgazdász

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.

Borítókép forrása: Getty Images