A FIFA nem tud leállni

Gianni Infantino 2016-ban, Sepp Blatter tulajdonképpen váratlan lemondása után lett a FIFA elnöke. Azt hiszem, abszolút fogalmazhatunk úgy, hogy a blatteri örökség nemes képviselőjeként folytatta a munkát a szervezet élén. 2019-ben megkapta Vlagyimir Putyintól a Barátság Érdemrendet, 2022-ben a katari világbajnokságon állt ki különböző emberi jogi megjelenésekkel szemben, miközben lakhelyét lényegében Katarba tette át Svájcból.

Fókuszban a globális terjeszkedés

Az olasz-svájci sportvezető, tehát nem igazán a népszerűség klasszikus megszerzésére gyúr, hanem sokkal inkább a FIFA anyagi prosperitásának megerősítésére. Ezt viszont nem meglepő módon már nem Európában keresi. Európát viszont örömmel használja fel arra, hogy a legnagyobb sztárokból még többet ki tudjon sajtolni a világ számára. A FIFA éppen ezért is döntött már 2017-ben úgy, hogy 32-ről 48 válogatottra növeli a világbajnokságok létszámát. Ennek ellenére még most, 2023-ban sem világos, hogy 2026-ban majd milyen keretek és lebonyolítás mentén zajlik majd a torna. Mindeközben 2030-ra minden bizonyosság szerint megint olyan rendezés kerülhet majd a középpontba, amely akár Szaúd-Arábia, akár Kína felé hajthatja a következő világbajnokságokat.

A Világkupa, mint lehetőség

De Infantino legújabb és talán legnagyobb dobása ennél is továbbmegy. Az előjelek viszont itt sem voltak váratlanok. 2017-től ugyanis Japán helyett az Egyesült Arab Emirátusok, Katar és Szaúd-Arábia került a fókuszba a Világkupa események megrendezésére. Ez a világ kontinenseinek bajnokait tömörítő rövid torna, amelyet gyakorlatilag elvétve nem Európa legjobbja nyer meg. Így a Real Madrid 2017-ben már előbbi országban nyerhette meg a trófeát, míg a Liverpool és a Bayern München Katarban emelhette fel a serleget 2019-ben és 2020-ban.

A Világkupa lényegében 2004-ig egy párharcból állt. Ezt pedig Európa és Dél-Amerika aktuálisan legjobbja vívta egymással ellen. 1980 és 2004 között mindig Japánban! Ekkor állt a rendszer át ugyanis az egy mérkőzéses döntőkre. A FIFA 2000-ben próbált ki egy szélesebb tornát, több szereplő bevonásával, de ez a gondolat csak 2005-ben váltotta le végleg az eredeti koncepciót.

Miért? Azért, mert ezzel végleg bevonásra kerülhettek az afrikai, ázsiai, ausztráliai és amerikai bajnokok is. Természetesen ezzel a futball globális brandjének a szélesítése is megjelenhetett. Akkor is, ha látszólag csak egy kis lépéssel bővült mindez. Hiszen addig egy nap alatt megtörténő fináléból állt a sorozat, itt viszont hirtelenjében keletkezett egy néhány napos show, még akkor is, ha tulajdonképpen a dolog radar alatt marad. A Világkupa fináléját pedig rendszerint így is Európa és Dél-Amerika „BL”-győztese vívja. Igaz, az utóbbi időben már egyre többször fordult elő, hogy mexikói, japán vagy szaúd-arábiai finalista került be az európai csúcsragadozó mellé. A cél tehát, ha lassan is, de beérni látszik.

Megvan az új Szuperliga?

Ami viszont egyszer beérni látszik, azt a FIFA többé már nem hagyhatja a pamlagon feküdni. 2025-től, azaz gyakorlatilag két éven belül ezt egy 32 (!) csapatos tornává bővítenék. Jelenleg 7 klub vív egy néhány meccses tornát egymással. Ezzel az átalakulással tehát a klub-vb a válogatottak világbajnokságához hasonlóan egy hónapos sorozat is lehetne. Ennek lebonyolítása jelenleg nem világos, de ezek alapján néhány csapatnak akár hat-hét meccset is kellene majd játszania a tornán. Ez a liga természetesen évente kerülne megrendezésre és jelentősen sűrítené ezzel a versenynaptárát a csapatoknak.

A tervek szerint Európából 12 válogatott is részt vehetne ezen a megmérettetésen, azaz valóban tétet adhatnának a dolognak abból a szempontból, hogy mégis a legnagyobb európai húzónevek vinnék a sorozatot a hátukon. Ahogyan a világbajnokságok vagy a Bajnokok Ligája esetében is, jellemzően 6-8 olyan gárda van, amely igazán esélyes a győzelemre. Az UEFA az elmúlt néhány évben már kreált egy új sorozatot a válogatottaknak, a Nemzetek Ligáját, amely egyelőre fura kivitelezése révén nem tudott komoly érdeklődéssel befutni a közvéleménynél. De ennek egyik oka az is lehet, hogy a döntő ott is egy négyes döntő formájában, gyakorlatilag nagyon rövid idő alatt játszódik le. Ezzel szemben ez a sorozat a világbajnokságokhoz hasonló formát öltene.

Hol van ebben az üzlet?

Nagyon sok helyen. Hiszen egyrészt világossá válna, hogy a várhatóan enyhébb decemberi időszakban szerveznék meg ezt a versenysorozatot. A nyarak ugyanis minden második évben biztosan foglaltak, továbbá a decemberi hónapban szokták a ligák többségében beiktatni azt a szünetet, amikor egyébként sem játszanak (annyit) a csapatok. Nem véletlen, hogy a Világkupa mérkőzéseket is jellemzően ilyenkorra időzítik, habár az elmúlt években már februárra estek a tornák. Itt viszont a kedvelt 12. hónaphoz kellene visszatérni, ez szinte bizonyos.

Na, de mitől működhetne ez az elképzelés? Elég sok mindentől, hiszen a Bajnokok Ligája finálé májusban van, a világbajnokságok és Európa-bajnokságok pedig a nyáron. A tél tehát üres. Mindezek mellett a 2022-es katari világbajnokság remek főpróbája volt annak, hogy egy decemberi esemény is tömegeket ráncigálhat a tévé elé. Ráadásul ebben a helyzetben a FIFA célja egyértelmű lenne. Valószínűleg minden évben máshol rendezné meg a tornát. Így kerülhetne a képbe szinte bárki Marokkótól, Szaúd-Arábiában át, Katarig, és persze Európa legnagyobb országai is, főként Anglia, Spanyolország és Németország.

Az európaiak könnyebben megbékélnek ezzel a tervvel, ha a kontinensen zajlik olykor az esemény, hiszen ez nagyobb nézettséget, nagyobb érdeklődést, megtöltött stadionokat, turizmust és természetesen ezzel még több pénzt is felhajthat. A Spanyol Labdarúgó Szövetség a versenynaptár sűrítése kapcsán ugyan panaszkodott egy kicsit, de szinte mindannyian biztosak lehetünk abban, hogy az anyagiakkal könnyedén meggyőzhetők lennének a klubok elnökei. A FIFA ezzel kihúzhatná a dugót a minden áron formálódni kívánó Szuperliga ötlete alól.

A kérdés viszont az, hogy miként tud a sorozatnak presztízst adni, és ha mindez nem sikerül, vajon a pénz elég ösztönző lehet ahhoz, hogy egymásra találjanak a felek. Az elég nyilvánvaló, hogy a sorozat végén a legnagyobb európaiak maradnának talpon, és a megfelelő időpontban műsorra tűzött mérkőzések megfelelő érdeklődést generálhatnak.

Egyelőre ennyit tudunk csupán, de a folyamatosan változó világnak hála, szinte biztosak lehetünk abban, hogy sokat fogunk még hallani erről a tervezetről. Azért, mert mind a FIFA-nak, mind a legnagyobb kluboknak keletkezhet egy olyan anyagi ígérete, amely még némi kompromisszum árán is maximálisan kifizetődő lesz.

A cikk szerzője Sziklai Attila

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.