Az Ozempic a Viagrához hasonlóan beépült a kulturális mainstreambe: a márkanév önálló életre kelt. A 2017-ben piacra dobott antidiabetikumokot ma már több mint 4 millió ember szedi, és hatásmechanizmusa egy teljesen új gyógyszercsaládot ihletett. A piac értéke egyre csak nő, és ugyan a Novo Nordisk–Eli Lilly alkotta duopólium uralmát nehéz megtörni, egyre több szereplő akarja megkaparintani a gyarapodó torta egy szeletét.
A 2017-ben a Novo Nordisk által piacra dobott Ozempic néhány év alatt kulturális és gazdasági jelenséggé vált. A gyógyszer hatóanyaga a GLP-1 hormont imitálja, ezáltal egyszerre „fejben és gyomorban” is dolgozik a szemaglutid nevű hatóanyag. Az agyi étvágyközpontban fokozza a jóllakottságérzetet, miközben lassítja a gyomorürülést, így kevesebbet és ritkábban eszünk. Eredetileg a 2-es típusú diabéteszre engedélyezték, de a súlycsökkentő mellékhatása hamar a fókuszba került.
A dán gyógyszercég vezetői ebben a mellékhatásban hatalmas potenciált fedeztek fel, és elkezdték kifejleszteni a magas dózisú és szájon át bevehető verzióját is. A „fogyasztó franchise” első tagja az Ozempic heti 0,5 mg-os szemaglutid tartalmát 2,4 mg-os adagra növeli, és kimondottan krónikus testsúly-menedzsmentre dobták piacra. A gyógyszer valójában csak egy nagyobb dózisú Ozempic, amit a dózis változtatása miatt más áron lehet árazni, ezáltal a gyógyszer által teremtett gazdasági érték nagyobb részét tudják megkaparintani a cégek. Az amerikai Eli Lilly a Novo Nordiskot két évvel követve jelentkezett a tirzapetideddal – amely a GLP-1 mellett a GIP hormont is imitálja, így nagyobb súlycsökkenés érhető el vele.
A hype ellenére a valódi piaci penetráció ma még viszonylag alacsony és egyenetlen. 2025 tavaszán az amerikai felnőttek alig több mint 4%-a szedett (pontosabban szúrta magát) súlycsökkentő gyógyszert, és ezen belül is domináltak az alacsony dózisú, kettes típusú cukorbetegségre kifejlesztett gyógyszerek.
A biztosítók áthárítják a plusz költséget
A Wegovy olyan népszerű, hogy 2025 februárjáig hiánycikknek számított a gyógyszer az Egyesült Államokban. A Novo Nordisk azóta is komoly erőfeszítéseket tesz a gyártási kapacitások felépítésére, és az operációból származó profitot nagyrészt azonnal vissza is fordítja újabb gyártósorok fejlesztésébe. Még ha nem is lenne problémás a gyógyszer gyártása, a havi 500 dolláros díjat kevesen akarják kifizetni saját zsebből, és a biztosítóra várnak, hogy állja a gyógyszer költségét.
A fogyás önmagában nem csökkenti annyira az egészségügyi kockázatokat, hogy a biztosítóknak gazdaságilag megérje finanszírozni a drága gyógyszereket. Más a helyzet azonban, ha a túlsúlyhoz kapcsolódó betegségekről van szó – például a szív-érrendszeri problémák vagy az alvási apnoe –, mert ezek kezelését orvosilag indokoltnak tekintik, így kifizetik a terápiát a biztosítók. A gyógyszergyártók ezért tudatosan igyekeznek a készítményeiket ilyen kísérő indikációkra is engedélyeztetni (például zsírmáj kezelésére), így a biztosítók akkor is állják a költségeket, ha az ár magas. Végső soron ezt a terhet a lakosság viseli.
Ez viszont hamar változhat. A Reuters úgy számolt be, hogy a Trump-adminisztráció egy öt évig tartó tesztprogramot fontolgat, amely lehetővé tenné a Medicare Part D és az állami Medicaid-tervek számára a súlycsökkentők fedezését – Medicaidnél 2026 áprilisi, Medicarénél 2027 januári kezdettel. Ha ez megvalósul, a hozzáférés érdemben bővülhet, és több mint 100 millió ember férhet hozzá elhanyagolható költségen a gyógyszerekhez.
De miért nehéz másolni a sikert?
Már ilyen kezdeti stádiumban is 42 milliárd dollárnyi bevételt tudhat maga mögött 2024-ben a súlycsökkentő termékcsalád, és teljes piaci telítettséggel egy egész nagyságrendnyi növekedést sem tartanak elképzelhetetlennek az elemzők. Ekkora összegek persze több cég fantáziáját is alaposan megmozgatták.
A Novo Nordisk és az Eli Lilly uralja a jelenlegi injekciós kínálatot (szemaglutid; illetve tirzepatid különböző adagú verziói), de a kihívók sora is nő.
Az Amgen a havi adagolású maridebart cafraglutide-dal közölt II. fázisú adatokat; a Roche injekciós és orális tablettával is próbálkozik; a Viking a VK2735-tel halad már III. fázisú tesztekben; és a Pfizer is több molekula engedélyeztetésével próbálkozik. Jelenleg úgy tűnik, a Novo Nordisk–Eli Lilly alkotta duopóliumot nehéz lesz megtörni, mivel a versenytársak által tesztelt molekulák rendre kevésbé hatékonyak, és sokkal erősebb mellékhatásokat produkálnak, mint a már piacon lévő opciók.
Az Eli Lilly és Novo Nordisk szabadalmai miatt a „második hullám” nem másolhat egyszerűen. Egy jó szabadalomnak meg kell találni a specifikusság optimális pontját: amennyiben egy szabadalom túl specifikus, a versenytársak könnyen kicselezhetik a molekula minimális megváltoztatásával; amennyiben viszont túl sok mindent takar, akkor könnyen érvényteleníthető lesz.
Jelenleg úgy tűnik, a Novo Nordisk és az Eli Lilly jól bevédte magát a GLP-1-et imitáló anyagok terén, és amennyiben a szabadalmakat kikerülik a versenytársak, az egy hatékonytalan molekulát eredményez.
Ez a sűrű védettség arra ösztönzi a versenytársakat, hogy új hatásmechanizmust keressenek más imitálható hormonok formájában, ezáltal kerülve meg a szemaglutid köré épített oltalmakat. Tapasztalat alapján az emberek jelentős része idegenkedik a tűtől, a könnyen, napi tablettaként szedhető gyógyszerek sokkal népszerűbbek injektálható társaikhoz mérten. A szájon át alkalmazható készítmények hatása és biztonsága átlagosan elmaradhat a legjobb injekcióké mögött, az elemzők mégis hatalmas várakozásokat fűznek a tablettákhoz, és előrejelzéseik szerint még a már piacra dobott termékeken is túlnőnek.
Hízik a verseny
A piacra később érkező pharmaóriások óriási összegeket hajlandóak kifizetni, még kezdeti klinikai fázisban lévő fogyasztószerekért.
A Roche már több mint egy évszázada, 1896 óta fejleszti gyógyszereit és diagnosztikai megoldásait – előbb a gyógyszeripar, majd a biotechnológia élvonalában tevékenykedve. Jelenleg ötfős terápiás fókuszuk van: onkológia, neurológia, immunológia, szemészet és kardiovaszkuláris–vese–metabolikus (CVRM) betegségek, de a cég vezérigazgatója, Thomas Schinecker szeretné tovább diverzifikálni a bevételi forrásait, és 2023-as kinevezése óta markáns lépéseket tett ennek érdekében.
A vállalat a Carmot Therapeutics orális és injekciós súlycsökkentőjéért 2,7 milliárd dollárt fizetett, amikor az még az 1. fázisú teszteket se fejezte be, illetve a Zealand Pharmával hasonló megállapodásba lépett, amelynek keretében az azonnali 1,65 milliárd dolláron felül a további fejlesztésekhez köthető bónuszokat fizet 3,65 milliárd dollár értékben, mindezt a gyógyszerből származó profit 50 százalékáért.
A másik erős versenyző, a Viking Therapeutics már 10 éve fejleszt különböző anyagcsere-problémákra kúrákat. A vállalat VK2735-ös kódnév alatt készít egy injekciós és orális súlycsökkentő gyógyszert, amelyek már 2027 végén piacra léphetnek. Az Eli Lilly és Novo Nordiskra a Viking jelenti a legnagyobb veszélyt, mivel a VK2735 hatékonysága és tolerálhatósága az amerikai gyógyszergyártó termékeit szorongathatja, és a dán óriás jelenleg piacon lévő termékeire köröket ver. A cég emellett zsírmájra is fejleszt egy kúrát, amely elemzők szerint évente 10 milliárd dollár árbevételt is termelhet. Azonban ezt a gyógyszert jegelte a cég, hogy a súlycsökkentő szerei kifejlesztésére koncentrálhasson.
A tőzsdén forgó ágazati cégek közül ennek a cégnek van a legnagyobb értékeltségbeli kitettsége a fogyasztópiacra.
Nem túlzás azt állítani, hogy a kétségbeesett későn érkezők akármennyi pénzt megadnának, hogy újra becsatlakozhassanak a versenybe. Vagy legalábbis úgy tűnt.
Az orális tabletták ugyanakkor sokkal kevésbé hatékonyak, mint injektálható társaik. Még a legígéretesebb két tabletta, a Novo Nordisk Amycretinje és a Viking Therapeutics VK2735-je, bár impresszív súlycsökkentő adatokat tud felmutatni, a mellékhatások félő, hogy túlsúlyozzák a szájon át szedhető gyógyszerek által nyújtott kényelmet. Több tabletta fejlesztését befagyasztották gyenge hatékonysága és erős melléktünetei miatt, köztük a Pfizer danuglipronját is. Ezen bukások hírére a gyógyszeróriások pénztárcájukat nem szívesen nyitják ki, és inkább kivárják, mennyire lehet kifizetődő ilyen csillagászati áron kétes sikerű súlycsökkentő molekulát venni.
A verseny távolról sem dőlt el
A végjátéktól még messze vagyunk. A globális „elhízás-járvány” mérete és a mai piaci penetráció közti különbség miatt a növekedési tér óriási, de a hozzáférést ma még a magas ár, a szigorú biztosítói megtérítési szabályok és a gyártási/logisztikai korlátok szűkítik.
Közben a szemaglutid közelgő szabadalmi kifutása – néhol már 2026-tól, az USA-ban 2032-ben – Damoklész kardjaként lebeg az iparág felett: mindenki igyekszik még hatékonyabb, jobban tolerálható és lehetőleg tablettás megoldásokat fejleszteni, amelyeket prémiumon lehet árazni, a majd néhány ezer forintért kapható generikus Ozempic ellen.
A „fogyókúra-verseny” így egyszerre technológiai, szellemi tulajdonjogi és egészségpolitikai sprint – és egyelőre úgy tűnik, a rajtpisztoly csak nemrég dördült el.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.