Túl sok értéket teremtünk

Szeretjük, ami értékes. Törekszünk arra, hogy értékkel vegyünk körbe magunkat, és lehetőség, tehetség, adottság esetén arra is, hogy értéket teremtsünk, legyen szó pénzről, vagyonról, művészi vagy kézzel nem megfogható értékről. Általános és természetes emberi igényről van szó, a modern gazdaságban ráadásul rengeteg különböző módon tudunk értéket teremteni. Talán túl sokat is.

A sok szabadidőnkkel és szabad jövedelmünkkel sok értéket tudunk létrehozni és élvezni, emellett a számtalan értékteremtési forma mellett hasonlóan sok lehetőség van az értékeket átalakítani, másfajta értékké konvertálni. Ez a rengeteg érték elkezd önálló életet élni, túlnő rajtunk, kikerül a kontrollunk alól. Több a teremtett érték, mint amit értelmesen tudunk használni, és még ha a szabad jövedelmünkből meg is engedhetjük magunknak, a temérdek szabadidőnk sem elég arra, hogy minden fajta értékből tudjunk részesülni. Egyre nehezebb lemondani az egyre több értékről, gombnyomásra, kéretlenül vagy elutasíthatatlanul ömlik ránk az időnket és jövedelmünket kérő és követelő tartalom, kínálat és csábítás.

Globális hatások

Kezelhetetlenül nagy gondokat kezd okozni a turizmus, a szórakoztatóipar, a tudatmódosító szerek piaca. Nézhetetlenül és kontrollálhatatlanul sok média tartalmat alkotunk, a megértés helyett a szórakoztató faktort tekintjük iránytűnek, a marketing és a befolyásolás lép elő a fő nézettséget és elérést generáló erővé. Annyi tudományos értéket és eredményt állítunk elő, hogy ezek feldolgozása és hitelesítése egyaránt egyre nehezebb feladat. A véletlenen is múlik, hogy egy korszakalkotó felfedezés milyen hatással lesz ránk, elvész a nagy zajban vagy egész iparágat tudunk rá alapozni.

Megjelenik egyfajta piaci verseny is az értékek, értékkategóriák között. Aki jobban meg tudja szólítani a közönséget, amelyik művészeti ág modernebb vagy trendmeghatározóbb, amelyik területnek vagy országnak ügyesebb az imázsügynöksége, az emelkedik ki a globális versenyben. Alternatívaként, aki nagyságrendileg több értéket, jellemzően tőkét tud ilyen célra fordítani, erős beleszólást kap az értékek elosztásába, akár a semmiből, értékes hagyományokon vagy mások érdekén átgázolva tud tervezetten értéket teremteni. Globális sporteseményeknél ez nagyon jellemző tud lenni, az első modernkori olimpia 100. évfordulóján vagy aktuálisabban a szaúdi foci felemelkedésénél láthattuk ezt a hatást érvényesülni.

Alkalom szüli a tolvajt

Egyre kevésbé mehetünk biztosra, egyre több helyről leselkedik veszély az értékeinkre. Külön bűnszervezetek szakosodnak sztársportolók, A-listás színészek, popcsillagok vagyonára, akiknek a jövedelme, vagyona tudottan nagy, és a programjuk is megismerhető. Az általánosan növekvő stressz és bizonytalanság miatt egyre nő a tudatmódosító szerek használata, amelyek egyre könnyebben elérhetőek a halmozódó, értékes vegyipari tudásnak és a hatékony logisztikának köszönhetően. A közvetlenül pénzre és befolyásra cserélhető szerek előállításából, kereskedelméből származó vagyonok hatalmasra híznak, ezek gyarapításához és megvédéséhez egyre gátlástalanabb, egyre erőszakosabb módszerekhez folyamodnak a bűnbandák. Nő azon területek száma, ahol már az állam sem tudja érvényesíteni az akaratát, a bűnbandák érdemi kihívást jelentenek az erőszak monopóliumukra.

De a kisebb értékek is komplexebbé és megfoghatatlanabbá válnak, ezzel együtt egyre több szempontot kell figyelembe venni a védelmüknél. A másik oldalról az eszközeink használati értékének növekedésével, egyre hatékonyabbá és elérhetőbbé válásával egyre könnyebb a nem végtelenül erősen védett értékeket csalárd módon vagy erőszakkal elvenni, elirányítani mástól vagy az eredeti birtokos számára elérhetetlenné, használhatatlanná tenni. Egyre több eszköz áll rendelkezésre valakinek a személyazonosságának az elrejtésére. Egyszerre nő az erőszakkal megszerezhető érték és csökken a bűnhődés a kockázata.

Abban a hiszemben élünk, hogy ha több pénzünk van, az több eszközt jelent a többi értékünk megőrzésére és megvédésére. Ez ad egy magyarázatot az örök elégedetlenségre és a folyamatosan növekvő vagyoni-jövedelmi szakadékra, amellett, hogy az egónk is űz minket. Magunkat hajszoljuk bele egy megnyerhetetlen vagyonosodási, és időnként hivalkodóan értéknövelő versenybe, aminek során úgy teremtünk értéket, hogy a nagy részét nem tudjuk élvezni. Eközben a sok érték rengeteg feladatot ad, emellett sok fejfájás és álmatlan éjszaka forrása. A temérdek érték között leszünk egyre elégedetlenebbek.

Egyre értékesebbé válik a hozzánk kötődő információ. Ennek egy kis részét visszakapjuk egyfajta pontosított, de felszínes önismereti adathalmaz formájában, milyen zenét szeretünk, merre járunk, ténylegesen mennyit edzünk, milyen betegségeknek ágyazunk meg az életmódunkkal, de ez az információtömeg másoknak lesz igazán számottevő, pénzre váltható érték.

Az értékteremtés egyik forrása

Az értéket jórészt a környezeti erőforrásaink kárára teremtjük. Hatalmas az aránytalanság, milyen könnyen tudjuk a környezeti értékeket, erőforrásokat kihasználni, és mennyire kicsi a ráhatásunk a természeti értékek teremtésére. Az egyik leghasznosabb, amit ilyen szempontból tehetünk, ha visszafogjuk magunkat és minél kevésbé avatkozunk be a természeti környezetünkbe. A passzivitásunk, adott esetben az aktív védelem biztosítása az ellen, hogy más használja rombolóan a környezeti értéket jelenti talán a legtöbbet.

Kevés olyan erőforrást pazarló esemény van, mint amikor egy környezetet nem kímélő vállalkozás vagy iparág szponzorál egy nagy eseményt, ahova erőforrás igényes az odajutás, az ottlét és a hazajutás is, maga az esemény is sok erőforrást felemészt, mindezt azért, hogy a szponzor növelje az erőforrásokat megterhelő termékei iránt a keresletet, nagyobb plusz bevételt elérve, mint amennyit a támogatásra költ. Például ilyen volt a dohányipar által szponzorált Forma–1, és mostanában a katari foci világbajnokság. Van hasznos, jó oldala is a szponzorációnak, de ez túlzás, ennyire nem élhetünk vissza a természeti környezetünk támogatásával. Ez nem jár a végtelenségig, és ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a természeti értékeink csökkenését, elveszítjük a legértékesebb szponzorunk.

A cikk szerzője Major Imre, író, közgazdász

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.

Borítókép: Rasid Necati Aslim/Anadolu via Getty Images