A lakosságnak előbb fog fájni a francia kiigazítás, mint a bankoknak

Idén ősszel a francia tízéves államkötvény hozama a görög fölé került. Ilyenkor a korábbi adósságválságokból kiindulva egyből megnézzük a bankokra mért hatást, esetleges bankválság után kutatva. Ezúttal nem találtunk ilyet: a francia bankrendszer erős, kevésbé kitettek a francia folyamatokra. Cserébe akut tünet hiányában a politika ráérősen görgetheti még évekig a problémát.

Franciaország államadóssága a bruttó hazai termék 115 százaléka körül jár, a hiány pedig évek óta a megígért pálya felett, visszafordulásra pedig a jelenlegi politikai helyzet nem ad lehetőséget. Emiatt odáig jutottunk, hogy a befektetők kockázatosabbnak árazzák a francia államot, mint a görögöt. Innen szinte adja magát a 2011-es párhuzam, amikor a perifériás államok kerültek bajba, és a bajt a saját bankrendszerük vitte tovább. A francia bankokat elemezve most nem látható ilyen mintázat.

A francia bankok nem is annyira franciák

A hat legnagyobb francia bank hitelkönyvének egy jelentős része nem francia. A legnagyobb bankok, a tőzsdén is forgó Crédit Agricole, BNP Paribas, valamint a Société Générale inkább nemzetközi cégek, a mérlegük nagyrészt Amerikában, Belgiumban és Olaszországban dolgozik. A takarékbanki háttérrel bíró BPCE, Crédit Mutuel és La Banque Postale hitelkönyve az, ami leginkább kitett a francia gazdaságra.

Így amennyiben francia kockázatról beszélünk, akkor nem a tőzsdei cégekre érdemes figyelni, hanem a takarékbankokra. A lenti ábrán az látszik, hogy mennyire francia az egyes bankok hitelkönyve konszolidált csoportszinten

A bankok a legnagyobb hazai állampapír-tulajdonosok közé tartoznak, és ha a kötvényhozam emelkedik, a már megvett papírok ára esik, ami nekik potenciális veszteség – ezért nézzük árgus szemekkel a bankok állampapír-állományát. De a francia bankok ezzel még jól is állnak: a hazai állampapírjaik túlnyomó részét lejáratig tartják, és az ilyen papírokat nem kell a napi piaci árra átírni.

A logika egyszerű: ha a bank nem adja el, lejáratkor úgyis a névértéket kapja vissza, tehát a közben leeső árfolyam nem veszteség. Emiatt a francia hozamfelár emelkedése a könyveikben szinte sehol nem jelenik meg.

Ez persze csak addig igaz, amíg nem kényszerülnek eladásra. Amerikában 2023-ban ezen bukott el a Silicon Valley Bank: a betétesek egyszerre akarták a pénzüket, és a lejáratig szánt kötvényeket mégis értékesíteni kellett. A francia bankoknál ez ma kevéssé valószínű, a betéti bázisuk stabil, a likviditási tartalékuk erős.

Eddig semmi nem kényszerítette ki a kiigazítást

Az adósság részben azért tudott idáig nőni, mert a háttérben minden stabil, a bankok tőkehelyzete erős. A háztartások adóssága nagyjából fele az államénak, és szerkezetileg az egyik legbiztonságosabb Európában. A lakáshitelek szinte kizárólag fix kamatozásúak, a hitelbírálat a jövedelemre épül, nem az ingatlan értékére, és törvény korlátozza, hogy a törlesztő mekkora részét viheti el a bevételnek. A kamatemelési ciklus emiatt a meglévő állományt nem rázta meg. A megtakarítási ráta magas, az adósság finanszírozásának jó része hazai forrásból jön.

A kormányt igazából semmi sem kényszeríti döntésre: nincs bankcsődkockázat, nincs lakossági törlesztési válság, nincs finanszírozási sztrájk. Jelen állás szerint rövid távon nincs is baj, és ezzel még el lehet menni egy darabig.

A reálgazdaságon keresztül csap le a bankszektorra

Franciaország olyan adósságproblémát görget maga előtt, ami nem a bankoknál csapódik le először, hanem a reálgazdaságon, és csak azon keresztül éri el a bankokat.

A kiigazításnak ugyanakkor előbb-utóbb meg kell történnie. A jelenlegi politikai patthelyzet miatt 2027 előtt erre kevés az esély, és minél tovább marad el a lépés, annál nagyobb lesz majd a megszorítás.

Amikor megtörténik a megszorítás, az a keresletet fogja vissza először az alacsonyabb reálbéreken, reálnyugdíjakon és magasabb adókon keresztül. Ezt a kisebb vállalatok érzik meg elsőként, nő a kisvállalati fizetésképtelenség. Ezután emelkedik a munkanélküliség, és csak a legvégén, jellemzően évekkel később lesz látható, hogy a lakosság is késedelembe esik a hitelekkel. A bankok veszteségei ezt a sorrendet követik, két-négy negyedéves késéssel.

A nagyságrend pedig várhatóan nem lesz elég nagy, hogy a bankok tőkehelyzetét lényegesen bántsa, de a nyereségét érezhetően levisz, emiatt a kiigazítás inkább a bankok nyereségébe kerül, és nem a stabilitásukba.

Nem jön ki Le Pen matekja

A Nemzeti Tömörülés hétfőn bemutatta a saját költségvetési elképzelését, kimondottan azzal a céllal, hogy bizonyítsa rátermettségét a pénzügyi elemzők előtt. De az akció inkább fordítva sült el: a terv számai már ránézésre is nevetségesnek hatnak egy, a pénzügyekhez kicsit is értő ember számára. Az ING egyik elemzője azért megpróbálta komolyan venni, és tételesen kiszámolta, hogy miért lehetetlen a tervezet végrehajtása.

Le Pen évi 136 milliárd eurós megtakarítást ígér, és rögzíti, hogy az államháztartási kiadásokat 2032-re a GDP 50 százaléka alá kell szorítani. Idáig egész jól hangzik.

Aztán ugyanez a dokumentum egyetlen évre, 2027-re 69,3 milliárd euró adócsökkentést és új kiadást is betervez. Az ING elemzése szerint a megtakarítási tételek egy része elvileg kivitelezhető, a legnagyobb sorok viszont pont a legkevésbé kidolgozottak.

A terv saját finanszírozási feltevése például abból indul ki, hogy a visszanyert hitelesség 40 és 50 bázispont közé szorítja le a francia felárat, és ezzel olcsóbbá teszi az adósság megújítását. Ez a forgatókönyv a magyar választásoknál valóban bejött, a piactól kaptunk kis haladékot.

Le Pen viszont pont fordított helyzetben van: szélsőségesként akar leváltani egy nagyjából középen álló kormányt, és ettől várja a pénzügyi piacok hurrázását.

Úgysem bankok állják a számlát

Ez a hurrázás persze nem történt meg, de pozitívum, hogy a párt legalább már beszélni elkezdett a költségvetés problémájáról. Az már más kérdés, hogy a nyugdíjrendszer nagy nehezen átvert reformját visszafordítaná, ami az egyik legnagyobb terhet jelentené a költségvetésre. Az EU-s költségvetési befizetések visszafogása pedig szintén maximum választói kampányba jó.

Franciaország ettől még nem áll összeomlás előtt, mert a bankrendszer tőkeereje, a magas lakossági megtakarítás és a hazai finanszírozási bázis valódi védőháló, ami most jól is működik. A kérdés inkább az, hogy mennyi időt nyer ez a védőháló, és mire használják fel ezt az időt, mert egy erős bankrendszer kényelmessé teszi a halogatást.

A halogatás ára pedig nem egy látványos válságban jelenik meg, hanem a növekedésben, a foglalkoztatásban és a végül az adókban – vagyis a számlát nem a bankok fogják állni.


Hári Anna, a HOLD részvényelemezőjének többi írását itt böngészheted a HOLDBLOG-on.

A borítókép illusztráció, a francia jegybank épülete. Forrás: Getty