Egyszerre látható az első, ilyenkor puhuló termés, és már kint van a második, az őszi, ami majd szeptember-októberben érik. Utóbbiak kisebbek, de sokkal édesebbek és zamatosabbak, koncentráltabbak lesznek, mint a mostaniak, mert bennük lesz egy egész hosszú nyár szorgos cukorgyűjtése: a fügék cukorerőművek. És évente kétszer teremnek.
Kevés gyümölcstermő növény van, ami alkalmasabb kiskertbe. Gyakorlatilag nincs kártevője, se semmiféle gombabetegség nem támadja meg… Néha a tetvek bepróbálkoznak, de lepattannak róla: nem kell permetezni. Tök bio! A talaj iránt nem igényes, kinő homokon, agyagon, sitten, öntözést se kíván nagyon, bár meghálálja szárazságban, ahogy persze a trágyázást is. Szaporítani gyerekjáték dugványozással. Egyetlen veszély rá a hosszú, nagyon fagyos időszak: mínusz 13 alatt elfagyhatnak a termőrügyek, szélsőséges esetben tövig is kifagyhat, ez ellen védett fekvésbe, főleg déli fal mellé és/vagy fagylefolyásos helyre kell ültetni. Bár szerencsére az efféle fagyok már egyre ritkábbak, a telek hál’ Isten enyhék, már szabad állásba, törzses fának is kirakható. Ha 10 évente elfagy, na bumm. Majd kihajt. Egyszer élünk, ennyi kockázat belefér.
“Aki eddig ezzel kockáztatott: nyert. Mint a devizahitelesek évekig, eleinte…“
A sok napot, a forróságot szereti, sőt, mit szereti, imádja a füge! A városi levegőt is kiválóan bírja. Jó környezetben hamar nagy bokorrá vagy termetes fává fejlődik, igen zárt lombkoronával, nagy és megkeményedő, dekoratív levelekkel, kiterjedt árnyékoló is tud lenni, ami olyan fontos ilyen meleg nyarakon. A fák alatt sokkal jobb a klíma. Semmi nem szól már az ültetése ellen, legfeljebb az, hogy mit teszünk majd a megtermett rengeteg fügével.
Mert a legjobb nyersen, ott azonnal a bokorról fogyasztva, ahogy egy harapásra feltárja a rózsaszín belsejét és a tikkadt ajkakon lefolyik a sűrű, édes lé. A másodlagos felhasználásai: befőzés, süti, lekvár, szárítás, bor stb. inkább csak szükségmegoldások. Frissen az igazi. Nem is jól szállítható, teljesen érett állapotban, az a bizonyos szottyadt füge, amikor már ráncosodik kissé, a manipulálást rosszul tűri, ha meg korán szeded, még nem édes, nem is véletlen, hogy alig-alig van belőle ipari ültetvény Európában, főleg a törököknél, nem bolt termeszteni, igazi házikerti, szórvány gyümölcs. Néha akad a Lidlben vagy a piacon, és persze a kényessége, nem piacossága miatt nem olcsó, és ami a nagyobb baj, ugyanezekért ritkán is jó.
Fotó: Shutterstock
Saját kell! Vagy egy rokon, haver, akinek van. Személyes kedvencem belőle a sonkás fügesaláta. Friss, behűtött fügék négybe vágva, lazán rádobálva jóféle, mondjuk spanyol, minimum iberico, de inkább bellota, vagy szlovén szárított, és lehelet vékonyra szelt sonka, egyetlen magyar mangalica is felveszi velük a verseny. Oké, ha nincs más, ipari olasz is megteszi, olívaolaj, citrom, esetleg pár csepp balzsamecet, és friss fehér kenyér. Luxusban utazók campaniai bivalymozzarellát is dobnak rá, de ez már perverzió, noha nem a legrosszabb fajta. Az istenek eledele melegben, persze kérdés, hogy ha van ötven kiló fügéd, hogy a pitlibe fogod elsütni salátának, de azt hiszem, hogy ez legyen az életben a legnagyobb probléma… ugye kiegyezünk benne?
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala