Létezik valójában a futballban kapitalizmus?

Korábban már írtam arról a HOLDBLOG felületén, hogy az UEFA milyen módszerekkel küzd a kvázi szupergazdagok ellen, és arról is, miként éleződik ez a küzdelem a valóban gigaklubok és az európai labdarúgó-szövetség között.

Most – sőt, mint ahogy korábban is – hitet tennék a mostaninál sokkal szabadpiacabb mellett. Mindezen véleményemet jelentősen erősítette az elmúlt hetekben igencsak káoszba fulladt botránysorozat, amely kapcsán az Everton súlyos, 10 pontos levonást volt kénytelen elszenvedni a Premier League-ben.

Mi történt Liverpoolban?

Liverpool kisebbik és kékebbik felén bizony egy nagyon komoly, a Premier League történetében lényegében példátlan eset történt. Az Everton ugyanis mindössze a harmadik klub a Premier League 1992 óta íródó története során, amely pontlevonással kényszerült szembenézni.

“Szentháromság-szobor” (Howard Kendall, Alan Ball, Colin Harvey) az Everton stadionja előtt, Liverpoolban (Fotó: Shuttertosck)

Az Everton pénzügyi nyilvántartását a 2021–22-es szezonra nézve vizsgálták, tavaly pedig több csapat is panaszkodott a liga illetékesei számára a kékek gazdálkodása miatt. A spicliskedés tehát felülírta a futballpályán történteket, olyannyira, hogy még utólagosan is fel lehetett kommunikációs eszközként használni azt. Ennek okán a tavaly kiesett Leeds United és a 2021-22-es szezonban kihullott Burnley különös hevülettel bírálta a liga döntéshozóit azért, mert nem léptek időben az Everton „bűnös” gazdálkodása miatt. Hiszen az kiderült, hogy a vizsgált időszakban az Everton 124,5 millió angol font veszteséget könyvelt el, holott ez az összeg maximum 105 millió font lehetett volna. A klub elismerte, hogy a 2021-22-es szezonban megsértette a Premier League jövedelmezőségi és fenntarthatósági szabályokat (PSR), azonban annak mértéke továbbra is vitatott részükről. Természetesen a kiszabott büntetés ténye is viták kereszttüzében áll, és nem példa nélküli, hogy vontak már vissza még pontlevonásokkal kapcsolatos döntéseket is Angliában. Ilyen volt a Premier League hajnalán a Tottenham Hotspur csapatának megregulázása. A londoniak előbb 12 pont levonást szenvedtek el, amelyet 6 pontra mérsékeltek, végül eltörölték ezt a döntést.

És azt hiszem, itt jön az a gondolatiság, aminek mentén nehéz komolyan venni azokat a szabályokat, amelyeket semmilyen formában nem lehet betartani, vagy amelyek másként vonatkoznak bizonyos csapatokra, netán amelyek súlya hol indokolatlanul szigorú, hol pedig talán túlzottan enyhe is.

Bírságbajnokok

Mint mondottam, sok bírság röpködött a nemzetközi mezőnyben az évtizedek alatt. Ezekből azért érdemes néhányat felidézni, hogy mérlegre tegyük a valóságot. Itt van mindjárt az a csapatonkénti 3,5 millió fontos UEFA-büntetés, amely annak a hat angol Premier League klubnak járt, amely korábban megpróbált részt venni a Szuperliga-projektben. Mindezek mellé kijutott némi erőteljesebb fenyegetés is annak okán, ha esetleg újra eszükbe jutna valami ehhez hasonló ötlet. A két éve húzódó sztori kapcsán pedig semmit nem tudni a Real Madrid, az FC Barcelona vagy a Juventus számára kiróni kívánt szankciókról. De az bizonyos, mindannyian gond nélkül szerepelhetnek az UEFA által irányított nemzetközi kupákban.

A korábbi cikkemben írtam arról a 2014-ben kiszabott bírságról, amely főként a PSG-t és a Manchester City együttesét érintették. A hét klubra kiszabott 60 millió eurós bírság okán részletfizetést és bizonyos összegek visszafizetését is felajánlottak a döntéshozók. A 2020-ban kialakult „nagy” Manchester City ügyben az UEFA visszakozott a klub kizárásától a Bajnokok Ligájából és végül az egész büntetését 10 millió euróra mérsékelte.

2018 és 2022 közötti gazdálkodási problémák miatt az UEFA 172 millió eurós veszteséget állapított meg nyolc klub esetében. Ebből az összegből 15 százalékot kell befizetni a kasszába. Azaz összesen olyan 26 millió euróról beszélhetünk. Az érintett csapatok között szerepelt a PSG, a Juventus, az Internazionale, a Milan és az AS Roma is. Érezzük ezek súlyát, főleg, ha tudjuk, hogy a főkolompos maga a PSG volt, egy 65 millió eurós veszteség termelésével.

Ezek után alighanem mi is hangosan kiabálhatunk a monitor előtt a szankciók hatékonytalanságáról. Hogy a szigorúbb bírságok elriaszthatnának valakit? Könnyen lehet, de maguknak a döntéshozóknak sem áll érdekében, hogy kizárjanak vagy eltiltsanak klubokat. Különösen akkor, ha Real Madridnak, FC Barcelonának, manapság pedig Manchester City-nek és PSG-nek hívják azokat.

Mi a megoldás?

Véleményem szerint mind az UEFA, mind a hazai szövetségek érthetetlen okokból korlátozzák a versenyt, próbálják meg eljátszani azt az egyenlítősdit, amiről alapvetően világossá vált már többször is, hogy nem működik. Az UEFA természetesen szabjon ki bírságokat a randalírozó csapatokra, menedzselje elképzelései szerint a kupasorozatok rendszerét, de ne akarja pénzügyi szabályozások közé kötni a klubokat, mert ezzel szereptévesztésbe helyezi magát.

Az UEFA pontosan tudja, hogy ők voltak azok, akik egyre több nagy ligákba tartozó csapatot engedtek be a Bajnokok Ligájába.

Azt is tudják, hogy a Szuperliga körüli konfliktust is az okozta, hogy nem lehet bent még több angol és olasz a Bajnokok Ligájában. A BL-pénzek kieséses és a nagy közösből való hosszabb távra kicsúszás ugyanis megbénítja a klubokat. Különösen azokat az olaszokat, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi bázissal, de az Arsenal különösen elszenvedte ezt az elmúlt jó 6-8 évet. Pedig mi oka volt rá? Hiszen a londoniak még a Premier League rendszeres 5. helyezettjeként is bőven Európa legjobb 16 csapata közé fértek volna be.

Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke
Fotó: Shutterstock

Mindeközben az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin jelenleg például éppen azzal van elfoglalva, hogy 2027-ben még újra indulhasson az elnöki pozícióért egy ciklus erejéig. A negyedik ciklushoz viszont egy kétharmados módosításra lesz szüksége, így nem véletlen, hogy minden szövetség felé megpróbál megfelelő gesztusokat gyakorolni. Ceferin ráadásul éppen a saját maga által hozott módosítást szeretné felülírni, amely emel még némit a helyzet komikumán.

A ligák sem állnak sokkal biztosabb lábakon ezen a téren. Lionel Messi ugyanis éppen az országspecifikus szabályozások miatt nem tudott az FC Barcelona játékosa maradni. Hiszen Messi belement a fizetéscsökkentésbe, de volt egy olyan minimum, amely alá nem mehetett a klub sem. Magyarul Messi 1 euró/hónap fizettségért nem is írhatott volna alá új szerződést. Mi értelme egy olyan esetben megakadályozni egy játékos és egy klub közös akaratát, amely nemhogy fenyegeti, hanem egyenesen megkíméli a csapatot a komoly pénzügyi kiadástól? Ugyanakkor a Lionel Messire korábban költött pénzek miatt nem tisztem az argentin világbajnokot megvédeni, de a helyzet abszurditása mégis jól kivehető.

Angliában is hasonló a helyzet, ezzel kapcsolatosan nem meglepő módon a Manchester City-Chelsea párost fenyegeti a „hihetetlen” bírságok réme. Hogy mi értelme lenne szankcionálni olyan eseteket például a Manchester Citynél, amit már maga a Nemzetközi Sportdöntőbíróság is „lerendezett” évekkel ezelőtt, azt nehéz megválaszolni. 2012-2015 környékén való kutatásgálás mellett a Chelsea-nél is már a távozott tulaj, Roman Abramovics ügyei után vizsgálódnának. Történik mindez úgy, hogy maga a liga hagyta jóvá ezen klubok felvásárlását most már 10-20 éves távlatokra tekintve vissza. Ehhez a klubokhoz ráadásul nem is olyan régen a Newcastle United együttese is csatlakozott egy szaúd-arábiai tulaj felvásárlása mellett.

Elmondható tehát, hogy a szabadjára engedett piac valójában nem sokat változtatna a jelenlegi helyzeten. A fentebbiekben felsorolt büntetési ügyek vagy nem érintették mélyen ezeket a klubokat vagy csupán a sajtó számára szolgáltattak érdekes hírverést. Az is kiderült, hogy a Manchester Cityt tulajdonló emírségekbeli cégcsoport vezetői jobban bánnak a klubbal, mint a Manchester United együttesét birtokló amerikai, Glazer família. Előbbiek fejlesztik a stadiont, az edzőpályákat, építik a klub brandjét szakmailag és infrastruktúra tekintetében is, utóbbiak viszont teljes mértékben elhanyagolták az elmúlt jó egy évtizedben ezeket a hosszú távon fontos beruházásokat és átalakításokat.

A piac lecsupaszítása akadályozza azon transzferek megkötését is, amelynek segítségével a pénz jobban foroghatna az átigazolási piacon. Ha egy jelentősen komolyabb igazolásból tud profitálni egy nagy sztárok mögött elhelyezkedő klub, az megkezdheti a felzárkózást. Ha viszont korlátok miatt ezt a pénzt nem adhatják ki a legnagyobbak, akkor ez a fajta piaci befagyás állandósulhat. Kár az elitek megerősödésével kapcsolatos, további illúziókat is kergetni fociban. Mindannyian pontosan tudjuk ugyanis, hogy a Chelsea, a PSG, a Manchester City vagy a Lipcse megvásárlása nélkül még egy a mostaninál is szűkebb elit lenne ott a Bajnokok Ligája véghajráiban. Ezen állításomat mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2012-ben a Bayern München együttesét győzte le a Chelsea a BL fináléjában miután a Barcelona ellen harcolta ki a továbbjutást az elődöntőben. A londoni kékek pedig 2021-ben, a Manchester City 2023-ban a Real Madrid testén át jutott a BL-döntőbe, amelyet azt követően meg is nyert mind két klub. A Lipcse 2020-ban játszott BL-elődöntőt, a párizsiak a 2020-as finálé mellett 2021-ben az elődöntőig is eljutottak. Ezen két angol együttes nélkül tehát még döbbenetesebb lenne a Bayern München, Real Madrid, FC Barcelona hármas egyértelmű Bajnokok Ligája dominanciája. Míg a Lipcse és a PSG remekül színezi a mezőnyt a végelszámolásnál.

Két tételt viszont érdemes elfogadni zárásként: ha egy klub nem gazdálkodik felelősen, és csődbe megy, akkor egyrészt azt senkinek nem kell külön megvédeni, másrészt pedig a too big to fail-elmélet már a piacon is jól ismert. Ki hinné, hogy valaha az FC Barcelona visszasorolható lenne a negyedik ligába? Ugyanakkor a Glasgow Rangers esete közismert. A skót klub csődje miatt éppen a negyedosztályig lett száműzve egy évtizede, ahonnan újra fel kellett építenie magát. Nem látom tehát értelmét az érdemben korlátozó és reálisan nem betartható kereteknek, amelyek megszabják napjaink futballját. Különösen akkor, amikor a Premier League keretei között még a televíziós pénzek elosztása is a legigazságosabb módon kerül végrehajtásra.

A cikk szerzője Sziklai Attila

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.