Végéhez közeledik a Bajnokok Ligája 2021-22-es szezonja. Ezzel lezárul a klubfoci első számú kupasorozatának 30. évada. Alighanem ezt követően (és a Szuperliga hajnalán) érdemes számvetést tenni annak érdekében, hogy megtudhassuk, a legnagyobb klubok még egy vaskos bukás után is miért tanakodnak egy önálló liga megalapításán.
Korábbi cikkemben már röviden összefoglaltam, hogy miként indultunk el a változások útján, de alighanem érdemesebb visszaásni a modernizált sorozat kezdetére. A BL első két éve (1992-1994) például angol csapatok nélkül zajlott – az akkor még csupán kétszer négyes főtáblán. Könnyen elképzelhető volt ugyanis, hogy a Barcelonát a CSZKA Moszkva üsse el a továbbjutástól címvédőként, vagy a Manchester United hasaljon el a Galatasaray ellen még a csoportmérkőzések előtt. Ezt a problematikát érzékelve már 1994-95-re, azaz két szezon után az UEFA biztos helyet adott az angol, spanyol, német vagy éppen olasz bajnoknak. A csoportok ekkor négyszer négy résztvevővel 16 szereplőssé váltak az 1995-96-os szezontól. Azonban a legnagyobb ligák ugyanúgy egy képviselőt adhattak, mint a különböző selejtezők által a főtáblára birkózó osztrák, román vagy horvát klubok.
Ezért, nem meglepő módon, az 1997-98-as szezonra megjelentek az olasz, spanyol, angol, német, francia másodikak a selejtezőkörökben, és a főtábla 24 csapatosra bővült. Nagyjából ez volt az a pillanat, amikor világossá vált, hogy a Dinamo Kijev típusú csapatok nem pusztán nem fognak már odaérni a kieséses szakasz végére, de a legjobb játékosaikat sem lesznek képesek megtartani. Az 1998-99-ben elődöntőt játszó kijevi csapat sztárja, –a Fradi későbbi edzője – Szerhij Rebrov például a Bajnokok Ligája szereplésre is esélytelen Tottenham Hotspur csapatába igazolt 2000-ben. Az okok sejthetők. A Premier League 1992-es elrajtolása utáni tíz évben 700 százalékkal nőttek a fizetések a ligában. A sorozat közvetítési jogát közel 200 millió fontért vásárolták meg öt esztendőre az indulásakor. Ezek a számok természetesen azóta felfoghatatlan mértékben csak nőnek és nőnek.
1999-2000-re 32 főre bővült a csoportkör, és megjelentek az angol, olasz, spanyol, német harmadik és negyedik csapatok is a honi bajnokságokból. Nehéz volna érzékeltetni, hogy milyen olló nyílt ki alig néhány év alatt. A csoportok 40-46 százalékát általában a négy nagy élbajnokság csapatai tették ki, akik különböző selejtezős mechanizmusok révén 13-15 helyet foglaltak el a 32-es főtáblán. A Dinamo Kijev 1999-es elődöntős szereplése után már nem azt kellett keresni, hogy melyik klub jut el a négy országon kívül idáig, hanem hogy melyik az a klub a négy országból, aki meglepetésre jutott el a döntő küszöbére. Erős statisztika, hogy mindössze kilenc olyan “külsős” csapat akadt, akik elértek a véghajrát 2000 után.
Az elődöntősök 90 százalékát a nagy négyes adja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ebből a kilencből hat francia volt, és a legutóbbi alkalmak során ebből kettőt az újgazdag PSG tesz ki, akkor ez a szám még sokkolóbb. Ezeken kívül csupán a Porto, és két holland, a PSV és az Ajax tudott egy-egy elődöntőt felmutatni. Harminc esztendő alatt az 1993-as Olympique Marseille, az 1995-ös győztes Ajax és a 2004-es Porto volt az, amely a négy nagy bajnokságon kívül képes volt elhódítani a trófeát. Egyik sem az elmúlt lassan 20 esztendőben esett meg, és lényegében kizárt, hogy ez a helyzet megforduljon.
Ezeknek a változásnak legnagyobb vesztese a komoly történelmi hagyományokkal bíró Ajax lett, mely a Bajnokok Ligája kezdeti szakaszának top szereplője volt. Johan Cruyff önéletrajzi könyvében sokat beszél arról, hogy miként próbálta rávenni a klub irányítóit a 2000-es évek elején, hogy továbbra is a saját stílusukat kövessék. Az Ajaxnál mégis letértek a hagyományos útról. Az amszterdami csapat 2004 és 2011 között egyetlen bajnoki címet sem nyert hazájában. Mára a francia, portugál és holland ligák megmaradtak a keltetés szintjén, és évről évre varázsolják a nagyszerű labdarúgókat Angliába vagy Spanyolországba.
A 2019-ben BL-elődöntőbe jutó Ajax három – talán legértékesebb – labdarúgója a Barcelonában, a Manchester Unitedben és a Juventusban találta magát. A helyzet a nagyobbaknál sem más. A Bayern München gyakran a Dortmundból, a PSG akár a Monacóból, az angol klubok pedig gyakran a Southamptonból vagy Leicester Cityből gyűjtenek „muníciót” maguknak. Tehát a viszonyok a hazai sorozatokon belül is körvonalazódtak.
A történelem kereke viszont gyakran visszafelé forog, és itt sem történt ez másként. Michel Platini, a 2007-es megválasztását követően, némi reformba kezdett, és a bajnokok ágával kísérletezett a sorozatban, amely „nagyok” nélküli szabad utat kínált selejtezők árán a főtáblára öt, kisebb országbeli klubnak. Ennek köszönhetően 2009-ben a Debreceni VSC második hazai klubként eljutott a legjobbak közé, de a Ferencváros 2020-as szereplése is így jött össze. Azóta már limitálták ezen helyek számát, és a négy legnagyobb liga négy biztos helyet kapott a sorozatban, amivel most már biztosan a főtábla 50 százalékát teszik ki. Ez volt a kompromisszum, amely nem elégítette ki a legnagyobbak étvágyát. Ez a lépés valóban javított a sorozat csoportkörein, ahol kevesebb pofozógép akad, és nem meglepő, hogy a négy nagy ország csapatai közül olykor három is egy csoportban küzd már az őszi szakaszban.
A Bajnokok Ligáját az utóbbi 10 évben már tényleg csak az elit képes megnyerni. Persze a korábbi évtized sem különbözött drasztikusan sokban, de ekkoriban diverzebb volt a BL. A Chelsea (győztes: 2012, 2021), Liverpool (2019), Bayern München (2013, 2020), Barcelona (2015) és Real Madrid (2014, 2016, 2017, 2018) ötösön kívül még a PSG (döntős: 2020) és a Manchester City (döntős: 2021) pályázik ácsingózva egy sikerre. A többiek mellékszereplőnek tekinthetők még a legnagyobbak közül is, és erről már én is értekeztem néhány évvel ezelőtt.
Spotify Stadion lesz az FC Barcelona otthonából
Ilyen az, amikor egy fociőrült techvezér óriási szponzorációs együttműködést kínál fel egy küszködő sztárcsapatnak.
A Bajnokok Ligája idei elődöntőseiben egy kakukktojás akad: a Bayern Münchent óriási meglepetésre kiejtő, de szintén a nagy ligák egyikét képviselő Villarreal. A spanyol együttes keretének összértéke 350 millió euró kerül alakul, ezzel ellentétben a másik három riválisa (Liverpool – 900 millió euró, Real Madrid 750 millió euró, Manchester City 950 millió euró) ennek bőven minimum a dupláját teszi ki. Ha a fizetésekben turkálunk, még mélyebb szakadékot találhatunk. Ezekben a kiadásokban a Liverpool, a Real Madrid és a Manchester City is évi 400 millió euró körüli kiadással rendelkezik, míg a Villarreal esetében a szám ennek nagyjából a tizede. A korábbi években is akadtak olykor hasonló csapatok, amely főleg a sorsolás szeszélye folytán jutottak el ilyen sokáig (Schalke – 2011, Monaco – 2017, Lipcse – 2020) vagy kivételt képezve elejtettek egy nagyobb vadat, (Roma – 2018, Lyon – 2020) de a végső sikerre egy percig nem volt esélyük még németként vagy olaszként sem. Ennek okán nem ajánlunk komolyabb téteket rakni a Villarreal végső sikerére.
Az UEFA garantált helyeket igyekszik biztosítani a történelmileg eredményes kluboknak a jövőben, ezzel is elkerülve a Szuperliga iránti klubigényt. Így hamarosan a 32-es mezőnyben akár 18-20 szereplő is érkezhet a négy nagy bajnokságból. Ha így haladunk, a Bajnokok Ligája egy kibővített Szuperliga lehet, amelyben a legkisebbeknek már valóban csak azért osztanak lapot, mert az UEFA mégis egy több mint 50 országból álló tagszervezet, és a szakadásig jutó konfliktus nem lesz másként elkerülhető.
Ezzel viszont nőhet a diverzitás, amiből mindenki profitálhat.
A garantált BL-szereplés vonzerőt hozhat sok olyan nagy klubnak, amely mostanság kiesett az elitből (AC Milan, Arsenal, Manchester United). Leonard Cohen ugyan régen megénekelte (“The poor stay poor, the rich get rich” – Everybody Knows) a jövőben sem változó szcenáriót, de a potenciális nagyok között kiegyenlítettebbé válhat a harc.
A futball romantikusainak többsége már beletörődött abba, hogy természetes, amikor a Bayern München 7-1-re elveri a Red Bull Salzburgot vagy a Manchester City gurít egy ötöst a Sporting együttesének a nyolcaddöntőben. Ez a kerék már soha nem forog vissza a BEK (BL elődje) idejébe, ahol a Steaua Bukarest vagy a Crvena Zvezda is hazavihette a legendás trófeát és még az Újpest is elődöntőt játszhatott. Az pedig nem meglepetés, hogy a tőke a legnagyobb hagyományokkal bíró, a legnagyobb gazdasági erővel és lakossággal rendelkező országok klubjainál tűnik fel a jövőben is.
Biztosan nem fogunk unatkozni a következő években sem!
Szerző: Sziklai Attila
Oroszországgal sportüzletelni nem kell félnetek jó lesz
Alighanem mindenki számára ismerős a két tűz közé szorult esztergomi érsek, Merániai János híres kétértelmű mondata. A világ éppen ilyen utat járt be Oroszországgal a sportélet területén az elmúlt évtizedekben.