Gabonatúltermelés: remek lehetőség a változtatásokra 

Bár a grafikon minden adata 2020-as állapotokat tükröz, remekül ábrázol egy izgalmas időutazást, ahol a szegény fejlődő országok behelyettesíthetők a gazdag országok párszáz évvel korábbi helyére, így kis fantáziával képet kaphatunk a mezőgazdaság és a táplálkozás érdekes történelmi fejlődéséről

Amíg szegények voltunk és fejletlen volt a mezőgazdaságunk – lásd. a mai Csád –, addig a megtermelt gabona túlnyomó részét megettük, az állati fehérjét pedig a feltöretlen legelőkön tartott/levadászott állatok húsából nyertük (viszonylag keveset). 

Az agrárium fejlődésével bővültek a művelésbe vett területek és a terméshozamok, amelyek a gyarapodó népesség mellett lehetővé tették, hogy a gabonák egyre növekvő részét a rohamosan növekedő állattenyésztés szolgálatába állítsuk. Ma egy átlag amerikai 120 kilogrammos (!) húsfogyasztásához már négyszer több gabonát használ fel, mint amennyit közvetlenül elfogyaszt. 

Ez nyilvánvalóan minden szempontból túlzás, mégis, a megtermelt gabona felét a túlfogyasztás és az óriási pazarlás ellenére sem vagyunk képesek felhasználni, így más hasznosítási célokat kell keresnünk. Történetünk végén eljutottunk a mezőgazdasági termények egyre növekvő méretű ipari felhasználáshoz. 

Ez önmagában nem jelentene problémát, az annál inkább, hogy jelenlegi „feleslegtermelésünk” természet- és önpusztító gyakorlattal párosul, amely éppen a jövőbeli biztonságos élelmiszertermelésünket ássa alá.

Az a sokak számára meglepő a tény, hogy jelenleg a globális mezőgazdasági alapanyagtermelés bőven meghaladja a 8 milliárd főre rúgó emberiség táplálék igényét, remek lehetőséget biztosít arra, hogy kisebb termésátlagokkal, de jóval természetkímélőbb módon, az emberi táplálkozás szempontjából sokkal egészségesebb élelmiszereket állítsunk elő.

Most még van választási lehetőségünk. Félő, ha elszalasztjuk ezt a lehetőséget, a jövőben csupán a kényszer marad.