Gentlemen, we have run out of money. Now we must think.

Winston Churcill remek idézete után rögtön az elején, röviden a jó hír: Magyarország jelenlegi tragikus megítélésén a kormány könnyebben tud változtatni, mint a legutóbbi 2008-2009-es krach idején. Akkoriban ugyanis alapvetően a világ teljes pénzügyi piaca fagyott le, s ez a csapás sújtotta az egyébként is sok sebből vérző magyar gazdaságot. Ezen pedig elég nehéz lett volna változtatni Budapestről.

Bár a globális problémák többsége azóta sem oldódott meg, az elmúlt időszakban a pénzpiacok megtanultak együtt élni a helyzettel, így gondjaink nagy részét szerencsére csupán magunknak köszönhetjük. Azért a „szerencsére”, mert ezen legalább tudunk változtatni, ha akarunk.

Más kérdés, hogy ez sem egyszerű. Hány történelmi személyt ismerünk a történelemben, akik meg akarták változtatni a világot, de még magukat sem tudták átformálni, így szükségképpen kudarcot vallottak!

A befektetések területén nem ismerek tévedhetetlen szereplőket. Azon kevesek, akik az elmúlt, tőzsdekrachokkal tarkított 20 évben talpon maradtak (ebből szerencsére jó néhány sertepertél a Concorde Alapkezelő környékén), nem arról ismerszenek meg, hogy minden döntésük jó volt. Sokkal inkább arról, hogy még időben belátták tévedésüket és volt bátorságuk és lelkierejük zárni a veszteséges pozíciót. Sajnos sokkal több példát ismerünk a téves koncepciók melletti végső kitartásról és az ezzel járó teljes tőkevesztésről. Azt az unalomig ismétlődő jelenséget is jól ismerjük, ami az ilyen veszteségeket követni szokta. Minden tőzsdekrachot követően megtelnek az internetes fórumok érdekesebbnél érdekesebb összeesküvés elméletek felvázolásával. Ezekből többnyire megtudjuk, hogy – bár Kovács Pista bácsi úgy tette fel a család nehezen összekuporgatott pénzét egyetlen részvényre, hogy az érintett cég árbevételével sem volt tisztában – a veszteségről természetesen nem ő tehet. Az igazi bűnösöket a shortosok, a politikusok, a vállalatvezetők, könyvvizsgálók, különböző vallási felekezetek képviselői, amerikaiak, szlovákok, románok, eszkimók és az ufók között kell keresni.

A jelenlegi gazdasági, politikai helyzet tipikusan egy ilyen bukóban lévő pozícióra hasonlít. Rosszul ítéltük meg a bennünket körülvevő világot és rossz stratégiát választottunk. Volt már ilyen? Volt. Lesz még ilyen a jövőben? Persze, hogy lesz! Mi a teendő? Semmiképpen sem az, hogy becsapjuk magunkat és/vagy állampolgárainkat illetve gazdasági, politikai partnereinket nyilvánvaló füllentésekkel. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy javít a helyzeten, ha a kormány egyik legfontosabb miniszterének szinte nincs olyan nyilatkozata, amely nem tartalmaz arcpirító hazugságokat. Ezeket olvasva már fel sem szisszenünk, csupán kényszeredetten mosolygunk és azt kérdezgetjük magunktól, hogy van-e bárki, aki ezeket a sületlenségeket elhiszi?

Véleményem szerint több jel is utal arra, hogy a kormány érzékeli a problémák súlyát. Mutatja ezt a csütörtök délelőtti sajtótájékoztató főszereplőjének személye, akinek talán még van hitelességi tartaléka, még ha érdekes módon ezt részben éppen miniszteri posztjáról történt lemondása erősítette meg. Szintén sokatmondó Járai Zsigmond lemondási szándékával kapcsolatos intermezzo. A kormányzat felől jövő infókból egyre nyilvánvalóbb, hogy számos vezető politikus egészségügyi és egyéb okokra hivatkozva előbb-utóbb kihátrálna a kormányból, ha az unortodox bel-, kül-, és gazdaságpolitika tovább folytatódna.

Tehát a problémát érzékelik. A kérdés csupán az, hogy bukó pozícióból adódó veszteségekkel képesek lesznek-e szembenézni. Mert a veszteségek sajnos súlyosak lesznek, az tagadhatatlan.

Ráadásul a megoldás sem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. A bizalomvesztés és a hiteltelenség olyan mértéket öltött, amelyet nem lehet egy-két pozitív nyilatkozattal eltüntetni. Ahhoz, hogy a külföldi befektetők birka módjára szeretnek bele a magyar eszközökbe (ilyenkor befektetőknek nevezzük őket), majd fél év múlva (immár gonosz, rosszindulatú spekulánsokká átlényegülve) visítva menekülnek, már hozzászokhattunk.

Ahhoz azonban aligha, hogy a középosztály számos tagja, aki másfél éve még a Fideszre szavazott, ma azon gondolkodik, hogy külföldre menekíti a pénzét. Annak érdekében, hogy ők meggondolják magukat, professzionális, őszinte, koherens kormányzati cselekvésre, valamint szövetségesekre, barátokra van szükség.

Mindent mérlegre téve azt gondolom, hogy talán még egy esélyt ki tud harcolni magának a kormány.

Ehhez azonban meg kellene szüntetni az ehhez hasonló, megmosolyogtató hazugságokat partnereink felé:
https://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20120105-matolcsy-levelet-irt-a-penzugyi-biztosnak-es-az-ekb-elnokenek.html

vagy saját állampolgáraink felé:

Államadósságunk GDP-hez mért aránya jelenleg 76,1 százalék. Nemzetgazdasági Minisztérium rendszeresen frissített „adósságnyomás-mérője” ezt a számot jelzi az eredeti (265,5 forintos) euróértéken számolva.

Az ilyen nyilatkozatok sem érnek túl sokat…

„Az egyeztetésen áttekinttették a pénzügyi közvetítőrendszer folyamatait és teljes mértékben egyetértettek abban, hogy az a feladatait zavartalanul ellátja, a magyar bankrendszer tőkeerős és stabil, jelentős tartalékokkal rendelkezik a kedvezőtlen külső hatások kivédésére.”

https://index.hu/gazdasag/magyar/2012/01/05/megallitanak_a_remhirek_terjedeset/

…főleg, ha a PSZÁF három hete még ezt nyilatkozta:

…a magyar pénzügyi rendszer stabil és biztonságos, ám eljutott kockázattűrő és teherbíró képességének határára, egyre több repedés látszik rajta. Összességében nincs aggodalomra ok, de már látszik a pénzügyi-gazdasági válság és a pénzügyi közvetítőrendszerre ható különböző itthoni intézkedések együttes hatása.”

https://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20111213-a-pszaf-elebe-menne-az-imf-keresenek-es-emelne-a.html

Pedig akkor még nem tudtuk, hogy időközben Hódmezővásárhely (és sokan úgy gondolják más Fidesz vezetésű nagyvárosok) nem akarja visszafizetni teljes CHF adósságát, mint ahogyan azt sem, hogy az államkölcsönnel akarja növelni a közalkalmazottak végtörlesztési kapacitását, ami azonnal jelentős veszteséggel rombolja tovább a bankrendszer tőkeerejét.