Kelet-Európa az új Nyugat! A Balti-tenger és az Adria közti térség nemzeteire olyan – vagy még olyanabb – ütemű fejlődés vár, mint amilyet Nyugat-Európa nemzetei futottak be 1950 és 2000 között. A három balti állam, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Magyarország és Horvátország együttese jó eséllyel a következő évtizedekben a világ kiemelkedő technológiai-gazdasági motorja lesz: előnyös hegy- és vízföldrajzi sokszínűségével, eleve jó, és még sokkalta magasabb színvonalúra fejleszthető infrastruktúrájával, szervesen fejlődött, egymásba fonódó, egymással harmonizáló, évezredes múltra visszatekintő nemzeti kultúráival, kiváló minőségű, adottságú mezőgazdaságával, a relatív közelségben meghúzódó végtelen oroszországi energiaforrásokkal, ukrajnai földekkel.
A fentiekben foglalható össze az Intermarium lényege.
A huszadik század első évtizedeiben a lengyel Pilsudski tábornok, politikai vezető volt az, aki elsőként nevezte el és festette fel így a Balti- és az Adriai-tengerek közti potenciális „Kánaánt”.
Ami nem valósult meg.
„Eddig, egyelőre nem… Az idő azonban felgyorsultan dolgozik azon, hogy az elképzelés valósággá váljon” – hangsúlyozza egyre inkább a magyar származású amerikai világpolitikai szakértő, George Friedman. Vele az elmúlt tizenkét évben több interjút készítettem, így én is tanúsítom (de ki vagyok én? olvassuk el inkább az írásait, könyveit!), hogy tudományos munkásságának, globális prognózisainak régóta meghatározó alapja:
1. A geopolitika reneszánsza vár az emberiségre: tehát, hogy egy-egy térség, ország, nemzetállam sorsának alakulását, aktuális és stratégiai törekvéseit (megint, mint régen) a helyi, földrajzi, fizikai, kulturális, szellemi adottságok fogják alapvetően meghatározni.
2. Az egypólusú, úgynevezett amerikai világrend fenntarthatatlan, annak befellegzik.
3. Ez utóbbi okán, valamint amiatt, hogy a sajátságos, a nemzeti alapú politikák és kultúrák felhígulnak Nyugaton, a nyugati világot szétdarabolódás fenyegeti, az Európai Unió természetellenes képződmény, az jelen formájában összeesik.
4. Az „öngyilkos” nyugati folyamatoktól egyedül az Intermarium országai tudják csak megkímélni magukat… És eleve nekik vannak a legjobb adottságaik, hogy az európai, judeo-keresztény kultúra világának új, stabil centrumává váljanak (lásd fentebb).
Ismerjük el: George Friedmannak a geopolitika reneszánszára vonatkozó prognózisát az Oroszország által indított háború mintha nagyon is igazolni látszana. Friedman érdemére legyen mondva, már sok évvel ezelőtt megjósolta, hogy ennek a háborúnak be kell következnie.
Más kérdés – de erre még nincs válasz – hogy vajon nem éppenséggel a „friedmani” porgnózis-eszmefuttatások kudarcát fogja-e hozni az orosz-ukrán háború, legalábbis annak befejeződése? Mert végződhet ám simán az orosz, „tankönyvszerűen” geopolitikai indíttatású, katonai intervenció olyan vereséggel, amely teljesen véget vet a katonai, erőszakra alapozott nemzetállami kalandok történetének az emberiség történelmén belül.
Gondoljunk bele! Nem tragikomikus ez az egész? Nyilvánvaló, hogy az emberiség további létezését a klímaváltozás és egyéb más, meghatározóan természeti katasztrófák, járványok – szóval legkevésbé sem politikai – kihívások fenyegetik. Innentől kezdve nem „kész röhej”, hogy itt és most (ezen a Földön, ezekben az években) helyi értékükön tényleg nagy hatalmú, mégis katonai eszközeik, propagandagépezetük révén megsokszorozottnak tetsző erőt sugározni képes, globálisan egyre agresszívebb „Nagy Emberek” azzal foglalkoznak és csak azzal, hogy bosszút álljanak vélt vagy valós történelmi, némelykor egyszerűen személyes, sérelmeken, hogy „újra osszák a lapokat” egy – objektíve –letűnt világ erőpolitikán alapuló szabályai szerint?
Azért, hogy visszaállítsák azt a rendet, amelyben annak van igaza, akinél több a fegyver, akinek nagyobb a szája, aki folyamatosan félelmet generál és ezáltal jól meg-és le tudja verni, meg is ölheti azt, aki nagy marhaságnak gondolja, hogy „ahol az erő, ott az igazság”.
2. Az emberiség száma – mint erről eleget olvashatunk napjainkban – elérte a nyolcmilliárdot. Az ENSZ szakmai jelentése és minden más, jegyzett demográfiai tanulmány egybehangzó prognózisa, hogy noha 2050-60 körül csaknem 10 milliárdnyian leszünk már, majd aztán lényegében leáll a növekedés, egyébként is már eleve lassulás jelei tapasztalhatóak. Enyhén fogalmazva – teszem hozzá. A trend lényege ugyanis a következő: „More than half of the 1.8 billion people added between now and then will live in just eight countries: the Democratic Republic of the Congo, Egypt, Ethiopia, India, Nigeria, Pakistan, the Philippines, and Tanzania.”
Mondandóm hitelességének nyomatékosítása kedvéért másolom ide a forrást. Tudniillik, az emberiség számának további bővülése meghatározóan pusztán nyolc, India kivételével, alapjában éve elmaradottnak, korunk fő gazdasági, technológia trendjeinek alakulása szemszögéből periférikusnak is nevezhető forró égövi országnak, régiónak, területnek „köszönhető”. Ettől függetlenül senki nem vonhatja kétségbe, hogy az emberi erőforrás nagysága potenciális általános értelemben is vehető erőforrás! Ma sokkal inkább, mint korábban valaha.
Mert emberek, fiatal, életerős emberek hiányában – bármennyire növekszik is a mesterséges intelligencia szerepe, bármennyire is nyomul előre a robotizáció, automatizáció – egyelőre nem lehet dinamizálni fejlődést, növekedést.
Egyelőre ott tartunk, hogy a stagnáló emberszám öregedő társadalmat kreál, ennek nyomán növekedés- visszaesést, infláció tartósodást, növekvő eladósodottságot. Ez a „ma” legsúlyosabb globális gazdaságpolitikai természetű gondja.
Kezemben Ausztria Tudományos Akadémiájának és a szintén bécsi székhelyű, szintén a jelenünk és közeljövőnk demográfiai abszurditásait aprólékosan feldolgozó Wittgenstein nevű agytröszt tanulmánya, amelyek
feketén-fehéren bizonyítják, hogy Európánkban nemhogy nem a csodálatos, Kánaán-szerű jövővel kecsegtető Intermarium térségben fognak sokasodni a népek, hanem éppen e térség az, amelynek lakossága Európán belül csökkenni fog. Nem stagnálni, csökkenni!
A balti országok közül példának okáért Lettországot százéves távon szabályosan az eltűnés réme fenyegeti. Lengyelország, Magyarország? Tragikusnak is nevezhető, hogy 5-10-15 százalékos lakosság szám fogyás közepette, lassan, de biztosan több lesz a hatvan-pluszos, mint a harminc-mínuszos. Az Intermarium térség fantasztikusnak beharangozott gazdasági-technológiai fejlődése szempontjából oly lényeges plusz emberi erőforrásként szolgálni hivatott (Nyugat-)Balkán – Horvátországostul, Szerbiástul, Bosznia-Hercegovináról nem is szólva (ez utóbbi lakossága évente apad már most is, ugyanaz a sors fenyegeti mint Lettországot) – demográfiai jövőjét tekintve a világ „legelmaradottabb” térsége.
Oroszország – a nagy potenciális és minden értelemben beláthatatlan Intermarium gazdasági háttér – jelenleg zajló háborújának beindításának pillanatában mintha lábon lőtte volna magát, mert nem számolt azzal, hogy ha mégsem sikerül néhány nap alatt „lezavarnia” Ukrajna nagy részének elfoglalását, akkor ember utánpótlás hiánya miatt önsorsrontó módon fog alakulni az egész „mesterterv” megvalósítása.
Egyszerűen felfoghatatlan, miként vehetné komolyan a világ, hogy szuperhatalmi státuszt követel magának – geopolitikai indíttatásból egyébként – egy olyan ország, amelynek lakossága azért fogy, mert 1. egyre rosszabb az egészségügyi ellátás helyzete, korábban halnak meg az emberek, mint bármely reálisan létező nagyhatalom országaiban, beleértve Indiát, Brazíliát, Dél-Afrikát, 2. ahonnan sokkal többen távoznak, mint ahányan letelepedni óhajtanak, 3. ahol minden más, megalapozottan komolyan vett gazdasági-technológiai-katonai hatalomhoz képest messze a legalacsonyabb a termékenységi mutató, messze alatta marad annak a bizonyos 2,1-es aránynak, ami a szinten tartást jelentené.
És bizony ugyanez elmondható hazánkról, Lengyelországról, Romániáról, Szlovákiáról, a baltiakról pláne.
Oly szívesen megkérdezném George Friedman-t, hogy a mi térségünk kapcsán kifejtett, idehaza nagyon fontos döntéshozók körében népszerűségnek örvendő Intermarium-prognózisa kapcsán miért nem hozza soha szóba a demográfiai aspektust!
Miért nem érdemel eme elemzései közepette egyetlen szót sem, hogy 1990 óta a nyugat-balkáni térség átlagosan 20, a „felette meghúzódó” rész pedig: a mi közös Intermariumunk lakosságának száma pedig átlagosan 10 százalékot csökkent? És nem mellékesen, a lakosság csökkenésekben vajon miért játszik meghatározó szerepet, hogy az életerős húszévesek, harminc évesek összességében milliói az „alkonyodó Nyugat” felé vették az irányt. Ahogy ezt folyamatosan, ráadásul megint növekvő számban, észleljük most is, továbbra is, elsősorban Oroszországból és a Balkán országaiból kiindultan.
Az osztrák akadémiai kutatások, modellszámítások az Európai Unióra kivetítetten néhány tízmillió fős (35 millió) bővülést prognosztizálnak abban az időszakban, midőn körülbelül másfél-két milliárddal növekszik, roppant egyenlőtlen eloszlásban, az emberiség.
Csakhogy az a néhány tíz milliós természetes bővülés Európánkban csak és kizárólag Észak-és Nyugat-Európára koncentrálódik: a legjobb „teljesítményt” Spanyolországtól, Írországtól, Norvégiától, Svájctól várhatjuk. Franciaország szintén az élcsoportban marad, és „jól fognak szerepelni” a skandináv országok is. A többi nyugati ország – Olaszország kivételével – pedig képesek tartani a reprodukciót – természetes szaporodás révén. Miközben rendületlenül, folyamatosan megújult formában, ágazatokra célzottan, hosszú távra tervezetten, egyre rendezettebb jogi formátumokban folytatódik a migránsok befogadása és integrálása Portugáliától Görögországig bezárólag.
Mindezen demográfiai trendek közül egyetlenegy sem prognosztizálható az Intermarium országaira, a „következő évtizedek európai gazdasági-technológiai-politikai centrumára”
(George Friedman)
Ami nem téma a klímakonferencián
COP27 konferencia: Amiről nagyon nem esik szó, hogy elsődlegesen nem egymással van elszámolni valónk klíma és környezetvédelem terén.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztő-ségének álláspontját.