A második világháború után, az 1950-es évektől kezdődően indult útnak (igazán) a globalizáció. A folyamatnak köszönhetően mára radikálisan lecsökkent a szegénységben élők száma a világban. Egyre több tőkebefektetés, munkakiszervezés indult el a nyugati világból Ázsiába, Latin-Amerikába, Afrikába, és hozott életszínvonal-emelkedést.
A folyamat az alábbi ábrán látható:
Először is definiáljuk, mit értenek a szegénységi küszöb alatt tanulmány szerzői. A szegénységet a 2017-es, vásárlóerő-paritáson számított napi 2,15 USD jövedelemi szintnél határozták meg, vagyis átszámítva napi körülbelül 750 forint rendelkezésre álló jövedelemnél.
Fontos megemlíteni, hogy az adatok merítési forrása az idő előrehaladtával szélesedett. Kezdetekben tizenhat országból gyűjtöttek adatokat, mára már közel száz országot tudnak górcső alá venni.
A grafikon megalkotásához az adatokat az alábbi tanulmányokból merítették a szerzők: Poverty and Inequality Platform, Poverty and Shared Prosperity 2022, Mahler, Yonzan, Lakner (2022).
A trend vizsgálata után nézzük meg, hogy az egyes években miként alakult a szegénység arány változása a világban:
A képen az látható, hogy az 1950-60-70-es évek során szerény arányban csökkent a szegénység a világban, évente átlagosan fél százalékkal. Ezen időszak alatt történtek az alábbi meghatározó geopolitikai események (a teljesség igénye nélkül):
a vietnámi háború és a kínai Nagy ugrás, majd az első és második energiaársokk.
Ezen események és folyamatok sora ellenszél volt számos harmadik világbeli ország számára.
A szegénység ellenei harc szintet lépett a 80-as évek második felében a globalizáció felgyorsulásával, ami egybeesik Ronald Reagan és Margaret Thatcher által megvalósított neoliberális gazdaságpolitikai fordulatnak, amelyre Clinton gazdaságpolitikája is ráerősített. Természetesen a folyamatos és megállíthatatlan technológia fejlődésről sem szabad elfelejtkeznünk.
Láthatjuk, hogy a 90-es években az ázsiai pénzügyi válság hozott némi megtorpanást a szegénység csökkenésében, de mindösszesen egy esztendőre. A 2008-2009-es hitelválság után a pénzbőség korszaka következett a 2010-es években. Elmondható, hogy szinte a teljes világban volt gazdasági és életszínvonal-növekedés ezen időszakban. Az infláció mindenhol csökkent, egészen a Covid-járvány kitöréséig.
A deglobalizáció megjelenése Trump elnök hatalomra lépésével kezdődött valójában (kereskedelmi háború Kínával, protekcionizmus, védővámok, „befelé fordulás” a világ ügyeivel szemben). A baloldali politikai fordulatok, majd a megjelenő válságok felgyorsították a folyamatot (koronavírus-járvány, ellátási láncok szétesése, Kína zéró Covid politikája, az orosz-ukrán háború, a megugró energia- és élelmiszerárak).
Globális kereskedelmi index:
Összefoglalom a kilátásokat:
Amennyiben a geopolitikai feszültségek nem enyhülnek belátható időn belül, és az inflációt nem törik le a vezető országok jegybankjai, a nagyhatalmak kormányai nem kezdenek el enyhülni egymással szemben, és nem akadályozzák meg a következő hidegháborút, akkor egy globálisan elhúzódó, alacsony növekedésű és magasabb inflációt magával hozó időszak köszönt ránk. A folyamat már elindult (ahogyan az első ábrán is látható). A becslés szerint hosszú évek után 2022-ben a szegénység nőtt a világban, és valószínűleg a következő években is növekedni fog – ha csak nem lesz változás.
Elromlott világgazdasági kilátások
A 2023-ra vonatkozó globális növekedési prognózisok szerint idén az elmúlt harminc év harmadik leggyengébb növekedése várható.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.