Európában jobb élni, de Amerikában nagyobbat lehet nyerni

Az utóbbi hetekben vírusként terjedt az alábbi ábra, hát lássuk, mit is sugall.

Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok életminőségi mutatóit összevető táblázat a következő paramétereket emeli ki: várható élettartam, csecsemőhalandóság, gyilkosságok száma, diákhitel, vagyonkoncentráció.

Az első benyomás erős és ösztönös: Európa összességében élhetőbb hely. Nyugodtabb, biztonságosabb és kevésbé egyenlőtlen – utóbbit már csak halványan írom. Lehet ezzel vitatkozni, de mielőtt végleges ítéletet hoznánk, érdemes egy pillanatra megállni és elveszni a részletekben.

Élet és közbiztonság

A legjelentősebb torzítás: az Európai Unió nem ország.

Az EU egy statisztikai átlag, amely mögött 27, egymástól gazdaságilag, társadalmilag és történelmileg is nagyon jól elkülöníthető állam áll. Svédország és Bulgária, Hollandia és Magyarország átlagolva. Ezek az egyetlen adattá gyúrt számok torzítják a felsorolt kategóriákat. Ezzel szemben az Egyesült Államok egységes jogi és fiskális keretrendszerben működik, még ha a regionális eltérések ott is jellemzőek. Az összevetés már a rajtvonalnál aszimmetrikus: az EU adatai kisimítanak, az amerikai számok élesebben rajzolnak.

Mindemellett a különbségek igenis valósak! A grafika szerint az EU-ban a várható élettartam 82 év, míg az Egyesült Államokban 78 év, ami fejlett gazdaságok között már egy érzékelhető többlet.

Hasonlóan beszédes a közbiztonság helyzete, hiszen Európában 100 ezer főre mindössze 2 emberölés jut, addig az USA-ban ez az érték 5,7 – közel háromszoros különbség. Az Egyesült Államokban a börtönökben sínylődő elítéltek aránya is sokszorosa az európai létszámnak, ezek kézzelfogható társadalmi különbségek lenyomatai. Láthatjuk, hogy a világ vezető gazdasági nagyhatalma e tekintetben nem lenne büszke a csoporttársaira – pedig a messze a legtöbb pénzt költi „biztonsági” célokra.

Oktatás és egészségügy

Vegyük a közkedvelt diákhitel-kérdéskört. A tábla szerint Európában az átlagos hallgatói adósság gyakorlatilag a nullához konvergál, amíg az USA-ban 40 ezer dollár körüli a teher. Rendkívül éles állítás ez önmagában, félrevezető is kontextus nélkül értelmezni. Az európai modell nem ingyenes, hanem a költségek az adórendszeren keresztül jelennek meg, mondhatni „máshol fizetjük meg”. Az amerikai módszer az oktatási szerkezetben is egyéniesíti a vállalt kockázatot, és ezzel együtt – adott esetben – a majdani hozamot.

Ráadásul az USA-ban gyengébb a jóléti háló, ami az egészségügyben és a munkanélküliek ellátásában nyilvánul meg legélesebben. Előbbi biztosítás alapú, így magasabb anyagi kockázatot hordoz, utóbbi esetén pedig kevésbé bőkezű a rendszer, mint Európában. Egy komoly egészségügyi probléma vagy állásvesztés gyors egzisztenciális zuhanáshoz vezethet az Államokban, emiatt a relatív szegénységi ráta is magasabb.

Megállapítható, hogy a felsőoktatás és az egészségügy egyaránt „mindenkié” az Unióban, emellett a szélesebb családtámogatási programok révén progresszívebb az újraelosztás is. -Miért vágynak mégis annyian a lehetőségek hazájába?

Vagyonkoncentráció

A vagyoneloszlásnál rajzolódik ki talán a legélesebben a két világ közötti filozófiai hozzáállás. Az USA-ban a felső 1 százalék a teljes vagyon közel 40 százalékát birtokolja, Európában csak egynegyed kerül a felső 1 százalékhoz. Ez a koncentráció riasztó lehet, ugyanakkor ebből a rendszerből nőnek ki azok a globális vállalatok és tőkepiaci sikertörténetek, amelyek erős hatást gyakorolnak mindnyájunk életére – gondoljunk csak a Szilícium-völgyre és a Wall Streetre. A kedvezőbb szabályozói környezet, a vállalkozói kultúra és kockázati tőke mindenhatósága egy óriási, egységes piacon hatalmas versenyelőnyt jelenthet. Ennek köszönhetően rendkívül magasan helyezkedik el a felső jövedelmi plafon, amely természetesen koncentráltabb rétegnél csapódik le.

Amerika tehát kevésbé véd a lecsúszástól, viszont szélesebb teret nyújt a felugráshoz.

Talán itt érünk el a grafika valódi mondanivalójához. Nem arról szól ugyanis, hogy az EU jobb, az USA pedig rosszabb. Két eltérő társadalmi szerződés rajzolódik ki. Európa az életminőséget és a biztonságot helyezi előtérbe, az Államokat pedig a fejlődés, a vállalkozás és az egyéni felelősség határozza meg. Egy harvardi tanulmány eredménye is összhang áll azzal a percepcióval, hogy az amerikaiak egy mobil társadalomban élnek, ahol az egyéni erőfeszítés fel- és lefelé is könnyebben mozdíthatja az embereket a jövedelmi ranglétrán, amíg az európaiak kevésbé mobil társadalomnak vélik saját közegüket.

Az egyik modellben könnyebb jól élni, a másikban könnyebb nagyot nyerni – vagy bukni!

Óvatosan bánjuk emiatt a látványos összehasonlításokkal, nem állítanak teljesen valótlant, de meglehetősen torzítanak. Végső soron nem az a kérdés, hol jobb, hanem hogy mit értünk jó alatt?


A „Görbe tények” sorozatban érdekes, vitás vagy ellentmondásos grafikonokat mutatunk be, amelyekről Raffai András, a HOLD privátbankára osztja meg a véleményét. A rovat célja bemutatni, hogy egy egyszerűnek tűnő adat(sor) mögött tengernyi gondolat állhat.

A sorozat többi részét itt találod.

Raffai András írásait itt böngészheted a HOLDBLOG-on.