Nagyon lusták vagy nagyon szorgalmasak a görögök?

A görögök egyszerre lehetnek lusták és szorgalmasak, hiszen nagyon sokat dolgoznak, nemsokára mégis heti hat napot kell munkában lenniük. Pedig ez csak látszólagos ellentmondás.

Nagyot megy az elmúlt hetekben az a hír, hogy Görögország bevezeti a hatnapos munkahetet. Ebből elsőre könnyű következtetni arra a sztereotípiára, hogy irtó keveset dolgoznak,

tehát a görögök nagyon lusták.

Ugyanakkor – és itt van az ellentmondás – a lenti ábra jól mutatja az adatot: az Unióban egyértelműen a görögök dolgoznak a legtöbbet. És nemcsak most, hanem az elmúlt évtizedben nagyjából végig a görög munkavállalók dolgoztak a legtöbbet, bő 40 órát egy héten.

Tehát a görögök nagyon szorgalmasak.

Az ellentmondás azonban csak látszólagos, nem arról van szó, hogy a görögök egyszerre lusták és szorgalmasak. A görögök azért dolgoznak ennyit, mert alapvetően kevesen dolgoznak, ők is csak alacsony hatékonysággal, és azért kell még többet dolgozniuk, mert egyes szektorok megfulladnak a munkaerőhiánytól.

Miért dolgoznak hat napot?

Jelenleg nem arról van szó, hogy Görögországban mindenkinek hat napot kellene dolgoznia. Csupán arról, hogy az az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltató szektor bizonyos területein tevékenykedő munkavállalók kötelezhetőek lesznek a hatodik nap is munkára, természetesen extra munkabérért. Ennek a brutális szakemberhiány a fő oka, távolról sincs annyi szakképzett munkaerő, mint ami el tudná látni az ágazati szükségletet.

És ennek gyakorlatilag semmi köze ahhoz, hogy az adott országban mennyi az átlagos munkaidő. Ha megnézzük az Eurostat adatai alapján készült grafikont, jól látszik, hogy

alapvetően a fejlett államokban dolgoznak keveset, míg a fejletlenebb gazdaságokban többet.

Ennek két fő oka van:

  • Egyrészt a fejlett gazdaságokban gyakoribb az atipikus foglalkoztatás és a részmunkaidős állások részaránya, mint egy fejletlenben
  • A fejlett gazdaságokban magasabb a munkavállalói produktivitás, azaz egy átlagos munkavállaló egy órában nagyobb értéket tud előállítani, mint egy kevésbé fejlett gazdaság munkavállalója.

Javul, de még nem jó

Görögország nagyon mélyről indult a 2010-es évek elején. Magyarország mellett ők voltak a 2008-09-es pénzügyi válság után leginkább padlóra kerülő ország, de hazánkkal ellentétben a görög kormány nem igazán tudta stabilizálni az országot. Görögországban a politikai instabilitás, a korrupció és a közszféra hatékonyságának hiánya még mindig jelen van, ami alapvetően akadályozza a gazdasági prosperitást. Emellett a pénzügyi válság farvizén számos megszorítást kellett hozni, amelyek egy része még ma is fékezi a gazdaságot.

A görög ipari kibocsátása is gyenge, az országot leginkább a turizmus és a mezőgazdaság húzza, ami sebezhetővé teszi a gazdaságot a külső sokkokkal szemben. És a legnagyobb probléma a ritka magas, 10 százalék körüli munkanélküliség, ami különösen a fiatalok körében nagyon magas, és amely nagyon komoly szociális kiadásokkal jár az állam oldaláról.

Ráadásul Görögországban van az EU egyik legalacsonyabb foglalkoztatási mutatója, 70 százalék körül van, azaz nagyon kevesen dolgoznak az országban – így nekik értelemszerűen többet kell.

Mindebben az elmúlt pár év strukturális reformjai segítettek valamelyest, de a helyzet még távolról sem jó.

Mindez abban csapódik le, hogy a görög produktivitás, termelékenység nem nőtt a pénzügyi válság óta. Itt lent látható az OurWorldInData interaktív grafikonja, ami több kelet-közép-európai ország, az Unió pár vezető gazdasága, illetve Görögország termelékenységi mutatóját veti össze. Jól látszik: a görög munkavállaló termelékenysége egy gyenge közép-európai szinten van, ráadásul a kiválasztott országok közül a szlovák, a görög és a magyar produktivitás nem nőtt érdemben az elmúlt 15 évben.

Ennyi az ellentmondás

Az ellentmondás tehát nem is ellentmondás. Az átlagos görög munkavállalónak nagyon sokat kell dolgoznia, mert alacsony hatékonysággal dolgozik, ugyanakkor kiemelt ágazatokban nincsen elég szakképzett munkaerő, így a meglévőnek kell többet bent lenni a munkahelyén, ráadásul kevesen dolgoznak az országban, így a többieknek többet kell.

Magyarországról is ismerős lehet ugyanez a probléma: egyrészt nagy a szakképzett munkaerő hiánya, másrészt a magyar munkavállaló termelékenységi mutatója alig nő. Mondjuk itthon legalább sokan dolgoznak.