A cím azért bonyolult és rejtélyes, mert maga az eset is az.
A hírértéket az adja, hogy Lengyelország EU-nagykövete néhány héttel ezelőtt rákérdezett a Bizottság elnökénél, Ursula von der Leyen asszonynál: „Miért engedjük, hogy Putyinék továbbra is 4-6 milliárd dolláros tiszta haszonra tehessenek szert évente a gyémánteladásokból?”. Mivel egyből nem érkezett egyenes válasz, a varsói kormány – az USA-val, Kanadával, Japánnal összefogva – azonnali behozatali tilalmat követelt az orosz gyémántra. E sorok írásakor már ott tartunk, hogy a legerősebb (tőkés-)országok G7-csoportja az Unió Bizottságával közösen szándéknyilatkozatot fogalmazott meg a Putyin-ellenes szankcióknak a gyémántkereskedelemre való kiterjesztéséről.
Tették ezt azt követően, hogy (úgy néz ki) beállt a sorba az egyetlen olyan nyugati ország is, amelynek elméletileg elemi érdeke, hogy azért „lassan a testtel”, „nem eszik olyan forrón a kását” – legalábbis e téma kapcsán.
A háttér
Belgium, pontosabban annak Antwerpen nevű városa, még pontosabban annak egy alig másfél négyzetkilométeres csodálatos külsejű-belsejű körzete a világ gyémántkereskedelmének legfontosabb globális központja.
Amely – nem mellesleg – Belgium nemzeti jövedelméhez nyolcszázalékos arányban járul hozzá. Évente, dollárban számolva, több tízmilliárdos forgalmat bonyolítanak le eme picinyke körzet meghatározói, a Netflix-sorozatoknak is témájául szolgáló, 95 százalékban ultravallásos zsidó gyémántművesek, kereskedők. A világ legnagyobb drágakő-tőzsdéjét működtetik, alapvető szereplői a globális vásárlásoknak és eladásoknak az antwerpeni traderek és a drágakövekre fókuszáló vagyonkezelő cégek.
Együttműködnek a másik nagy gyémántközponttal, ami Tel-Avivban található és a harmadikkal, melynek székhelye Mumbai. Aztán óhatatlanul a gyémánt-világkereskedelemben kvázi-monopóliumnak számító, dél-afrikai kötődésű, De Beers konszernnel és… Oroszországgal.
Mindenesetre: a globális drágakő-centrumokat, kis túlzással élve, az Oroszországból származó gyémántok éltetik.
Arról az országról van tehát szó, amely hosszú évtizedek óta a világ első számú termelője, messze maga mögött hagyva Dél-Afrikát és egy sor kisebb-nagyobb, jellemzően diktatórikus berendezkedésű más afrikai országot. Mellesleg nem árt tudni: Észak-Amerikát leszámítva az összes jelentősebb drágakőlelőhelye e Földnek olyan államokban leledzik, amelyeket a nyugati vevőknek bojkottálniuk illene. Mivel egytől-egyig mindegyik esetében igazolható – ahogy ezt az USA kormánya igazolni is képes – hogy az adott helyek népeinek totális kizsákmányolásával, azok verejtékes munkája révén szerzett szuper-hasznokat a helyi diktátorok és vérségi, illetőleg politikai családjai teszik zsebre. Hacsak ők… de nemcsak ők, hanem véres terrorszervezetek is.
Példának okáért az e sorok írójának szívéhez oly közeli (mégis oly messzi) Venezuelában, ahol idén februárban három hetet töltött. Ott egyebek között a következőket mondta neki (értsd; nekem) Daniel Varnagy, a magyar származású exelnöki tanácsadó, politikai elemző:
„Maduro elnök és a hadsereg tábornoki kara (a venezuelai puha diktatúra együttes urai, lásd beszámolóimat) az USA és az Amerikai Államok Szervezete becslései szerint fejenként és havonta átlagosan nyolcszázezer dollárt kapnak zsebbe azoktól, akik de facto ellenőrzésük alatt tartják a gyémántbányászatot, valamint az arany–bauxit–koltán-bányászatot, mégpedig a brazíliai–guyanai határtérségben, amely vidék az utóbbi 10 évben a világ öt legnagyobb lelőhelye közé küzdötte fel magát. És amelynek évi 15 milliárd dolláros átlagos jövedelmeiből nulla hasznot húzott eddig a venezuelai nemzetgazdaság”
– mondta Varnagy úr, aki kérdésemre, hogy végül is, ha nem az állam, a szövetségi kormány, akkor kik ellenőrzik a bányászatot, kik a bányák gyakorlati tulajdonosai, a következőt válaszolja:
„Szindikátus, amely saját diktátoraik által közvetve tulajdonolt orosz- iráni-török szakmai cégekből, amolyan helytartókból és azokból a gerillavezérekből tevődik össze, akik véres polgárháborúkat, helyi nemzetközi konfliktusokat provokáltak a kétezres évek elején Kolumbiában, Peruban, Ecuadorban. Ezek a magukat castroistának, sztálinistának nevező „népi felszabadító” csoportok valójában csupán nagystílű banditák, akik lezsarolták és lepénzelték a szóban forgó országok kormányait, hadseregeit. Regionális alkujuknak köszönhetően, Ecuador (a hazánktól 13 ezer kilométernyire elterülő Ecuadorral a magyar külügyminiszter nemrégiben katonai védelmi szerződést kötött, amire más külföldi országgal még nem volt példa) Kolumbia, Peru, Venezuela hadseregeinek vezetői, kormányai és a „gerillák” együttesen léptek a korábbi gyémánt-, arany- és kábítószerkereskedő, „egyszerű” bűnözői kartellek helyébe.”
Daniel Varnagy még egy elképesztő összefüggést is elém tárt:
„Oroszország – biztos, ami biztos alapon – folyamatosan növeli gyémántexportját Venezuelába – iráni, török, emirátusokbeli és kubai teherhajókon. A déli, Amazonas-közeli őseredőkben épített üzemekben aztán kinyerik az eleve amerikai szankciók miatt importtilalom alá vett helyi és a potenciálisan bojkottálandó orosz nyersgyémántot, amelyet – az új politikai-bűnözői kartell révén – átjuttatják Kolumbiába, ahol a szállítmányokat a kolumbiai nyersanyaghoz adják, összekeverik őket és „Made in Columbia címkével” látják el. Kolumbia márpedig – mondván nyitott, nyugat-barát, demokratikus állam – szabad utat élvez bárhol a nagyvilágban: Belgiumban, Izraelben, Indiában, az arab világban”
Varnagy úr mondandóját – mint hab a tortán – a következők koronázzák meg:
„A gyémántban „utazó”, magukat marxista-sztálinistaként aposztrofáló, meghatározóan Irán és Kuba által felszerelt kolumbiai, perui, ecuadori gerillák Irán és a gyémántbizniszben ugyancsak főszereplőnek számító Arab Emirátusok közvetítésével nyersgyémánttal segítik a gaza-i Hamasz és a libanoni Hezbollah muzulmán fundamentalista szervezeteket. A „felszabadító” (értsd Izrael megsemmisítését célzó) harchoz szükséges pénzforrást jelentő ajándék gyémántot a két említett terrorcsoport – közvetítőkön keresztül – pedig történetesen éppen Antwerpenben csiszoltatja és értékesíti. Antwerpenben, ahol mind a műhelyeket, mind a tőzsdét (ortodox) zsidók irányítják. Ők azok, akik a Belga Királyságnak évente dollár tízmilliárdokat termelnek…. A feldolgozandó nyersanyagmennyiség 15 százaléka máskülönben Oroszországból érkezik Antwerpenbe. Ez ott helyben mindenki tudja, de senki se foglalja írásba, mert – mint fentebb jeleztem – nincs számontartva, mert nem is lehetett eddig számontartani, a nyers, csiszolatlan kő származási helyét”
– tájékoztatott februárban Daniel Varnagy politikai elemző, aki hosszú évekkel ezelőtt a diktátorrá vált néhai venezuelai elnök, Hugo Chavez tanácsadójaként dolgozott.
Venezuela – Ilyen ország nincs még egy a világon
A korábbi évek gyakorlatával ellentétben ma nincs olyan árucikk, ami ma ne lenne kapható Venezuelában. Persze csak dollárért, ami nagy hirtelenjében a legitim fizetőeszköz lett. Zentuccio terepszemléje.
2023 májusának idusán azonban ott tartunk, hogy Belgium miniszterelnöke, Alexander De Croo a helyi gyémántlobbi színfalak mögötti tiltakozása dacára mégiscsak beállt az EU-tagállamok Lengyelország, a skandinávok és a baltiak által „nyomatékosított” többségi álláspontja mögé.
E szerint Oroszország politikai vezetőit és az őket pénzelő oligarchákat meg kell fosztani a „Blood Diamond” (a háború vérfürdőit finanszírozó) gyémántexportjukból származó hatalmas jövedelmeiktől.
Ennek mindeddig egyébként az volt a kimondott technikai-technológiai akadálya, hogy a csiszolt, megművelt, például briliánssá tett kövekkel ellentétben a nyersgyémánt származási helye, egyáltalán annak egész útja a bányától Antwerpenig, követhetetlen.
A tárgyilagosság kedvéért el kell ismernünk persze, hogy az EU már 2022-ben bojkott listára tette az orosz gyémánt bányászat és külkereskedelem hivatalos állami cégét, az Alrosa-t. Csakhogy ez praktikusan az égvilágon semmit se jelentetett… Éppen azért nem, mert például az oroszokat soha nem bojkottálják a homályos, könnyen lefizethető afrikai és dél-amerikai, netán egyes kelet-európai rendszerek, amelyek – német, amerikai hírszerzői jelentések szerint – abszolút résztvevői „nagy orosz átverésnek”, az orosz (és venezuelai stb. „véres gyémántok”) globális feketekereskedelmének, a gyémánt, a többi drágakő, az arany, a nyersolaj „tisztára mosásának”.
Mára azonban izraeli, amerikai, belgiumi technológiai fejlesztéseknek és a szankciók kikerülését megakadályozó, egyre agyafúrtabb nemzetközi hírszerzői együttműködésnek köszönhetően mégiscsak olyan helyzet van kialakulóban, hogy „lekáderezhetővé” válik a nyersgyémánt-szállítmányok eredete. Szinte teljesen átláthatóvá tehetőek és leleplezhetőek mindazok, akik a bojkott kijátszására játszanak.
Brüsszeli friss hivatalos közlések és sajtóinformációk szerint a nyáron rendesen működtethető EU-G7 szankciós rezsim indul be az Oroszországban bányászott gyémánt világpiaci súlyának felszámolására.
Ebből a magamfajta kisember azt a következtetést vonja le, hogy most kéne gyorsan gyémántot venni (Longoljunk gyémántot! lehet ilyet csinálni egyáltalán…?), mert fel fog menni az ára.
A szibériai Mir gyémántbánya madártávlatból:
Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.