Háború nincs és nem is várható a termőföldért, az agrárium jelentősége azonban világszerte megállíthatatlanul felértékelődik

Az üzemanyagárak az év végéig folyamatosan emelkedni fognak, a nyersolaj és a dollár drágulása miatt. A német Commerzbank nemzetközi tekintélynek örvendő fő nyersanyagpiaci elemzője az hold.hu/holdblog-nak adott nyilatkozatában jelzi, hogy szerinte a következő hónapokban az arany húsz-harminc százalékkal drágul, az euró pedig a dollárhoz képest négy-öt százalékkal gyengülhet. Ebben a válságosnak tetsző helyzetben jól tudja majd tartani az árát, és potenciálisan folyamatosan drágul a takarmány, a gabona és a termőföld. A vezető specialista, Eugen Weinberg e tekintetben messzemenően igazat ad Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki a minap kijelentette, hogy a magyar agrárium felmérhetetlenül becses stratégiai kincs. Az hold.hu/holdblog interjúalanya ugyanakkor vitatja a miniszterelnök ama kijelentését, hogy háború zajlik a világban a termőföldért és a vízért, és valakik kívülről e magyar kincsekre rá akarják tenni a kezüket.

Zentai Péter: A jövő a mezőgazdaságé. Háború zajlik a termőföldért és a vízért. Magyarország leminősítése azt a célt is szolgálhatja, hogy olcsón lehessen hozzájutni hatalmas értékű agrárvagyonokhoz. Mit gondol erről ön, a téma az egyik szakértője? Jelzem, a magyar miniszterelnök szavait idéztem az imént.

Eugen Weinberg: A miniszterelnöküknek szerintünk tökéletesen igaza van abban, hogy erőteljesen felhívja a figyelmet a folyamatosan és egyre erőteljesebben felértékelődő természeti adományokra, a termőföldre és a vízforrásokra. Ezeknek tagadhatatlan a stratégiai jelentőségük. Kelet-Közép- Európa (Románia, Magyarország, Szerbia) ragyogó adottságokkal bír e tekintetben és emiatt ténylegesen felértékelődik a régió geopolitikai fontossága. Nem hinném azonban, hogy a valakiknek (bizonyos országoknak, nemzetközi intézményeknek, hitelminősítőknek…) céljuk lenne, érdekükben állna egy európai uniós országot direkt tönkretenni, vagy leértékelni azért, hogy aztán rátehessék kezüket annak vagyonára. Korunkban ilyesmit csak távoli, zárt országok vezetői szoktak fejtegetni– nyilvánvalóan belpolitikai célokból. Viszont, ismétlem: való igaz, hogy például a gabona, általában az élelem, az ivóvíz értéke hosszú távon emelkedik, a termőföld és annak terményei válságellenállóak. Amíg létezik az Európai Unió – és szerintünk hosszú távon az integrációnak nincs reális alternatívája – képtelen ötlet háborúkat feltételezni élelmiszerforrások birtoklásáért.

Z. P. : Belekötnék abba, amit a gabonaárak alakulásáról mondott. A világpiacon éppenséggel árcsökkenést tapasztalni mostanában.

E. W. : Valóban az áresés most a jellemző – de szerintünk csupán – rövid távú piaci trend, mert nagyon jók a terméskilátások világszerte. Mi azonban a Commerzbanknál „arra fogadunk”, hogy ez a tendencia megáll és aztán lassan, de biztosan a visszájára fordul. A drágulást nagyon gyorsan beindíthatják váratlan események, mint például esetleges időjárási katasztrófák vagy az, ha az ukrajnai, oroszországi belpolitikai feszültségek felerősödnek. Ugyanakkor a fundamentumról is ejtsünk néhány szót: hatalmas életmódváltás megy végbe globálisan, amelynek fő jellegzetessége, hogy az élelmezés szerepe minőségileg és mennyiségileg növekszik. Egyébként pedig a maguk szemszögéből nem is kell különös dolognak történnie, mert az Európai Unió csak hosszabb távon rendeződő problémái eleve megtámasztják a mezőgazdasági árakat. A közép-európai régió mezőgazdasági szempontból azért rendkívül értékálló, mert – összevetve mondjuk a Közel-Kelettel vagy más, az Európai Unió számára fontos importforrások helyzetével – Közép-Kelet-Európa politikai helyzete, a jogi környezete mégiscsak sokkal stabilabb. A maguk országai minden szállal az Európai Unióhoz kötődnek, infrastrukturálisan jóval fejlettebbek, mint keletebbre, délebbre található konkurenseik. Összefoglalva: az idén stabil mezőgazdasági árakkal számolunk, a hosszabb, 24-36 hónapos trend pedig emelkedő.

Z. P. : Mennyiben befolyásolja az euró körüli válság a többi nyersanyag piacát, a nyersolajét, a fémekét?

E. W. : Az eurózóna rendezetlensége mindenféle piacot – az agrárium kivételével – elbizonytalanít. Ott tartunk, hogy az áremelkedéseket nem a fizikai kereslet növekedése, hanem a pszichológia, – leegyszerűsítetten fogalmazva – a félelem hajtja.

Z. P. : Szóval a spekuláció?

E. W. : Ezzel a kifejezéssel nem tudok mit kezdeni. Ha félek a válság mélyülésétől, félek az inflációtól vagy annak ellenkezőjétől és ezért értékállónak vélt nyersanyagokat vásárolok, akkor egy ilyen preventív, előrelátó hozzáállását miért kell megbélyegezni? Maradjunk tehát a következőknél: létezik ugyan egy nem alaptalan recessziós aggodalom, minek nyomán az ipari alapanyagok árának zuhannia kellene. Nos, azok esnek is, meg nem is. Ugyanis  sok érv amellett szól, hogy mégsem zuhan a nyugati világ igazi recesszióba. Más szóval nem igazán kivehető, hogy mi lesz a közeljövő meghatározó globális gazdasági trendje. Ezért van az, hogy a hosszú távon legbiztosabbnak, vagy a legkevésbé bizonytalannak tartott termékek irányába fordul a kereslet, amelyet így meghatározóan nem a valós fizikai  , hanem a „lélektani” szükséglet generál.

Z. P. : Ez világos, de mégis ön szerint mi fog történni a nyersolaj piacán a következő 12 hónapban?

E. W.: Azt a piacot ma mindenekelőtt a geopolitika határozza meg. Irán, mint a világ egyik legfőbb termelője, akár nagyon súlyos helyzetbe is kerülhet vagy nagyon súlyos helyzetet képes kiváltani a Közép-és Közel-Keleten. Ez a fő tényező, ami miatt ebben az évben nem számítunk arra, hogy a hordónkénti ár száz dollár alá süllyed, holott az esetleges európai és amerikai gazdasági visszaesés árcsökkentő hatást kellene, hogy kiváltson. Ugyanakkor azonban– ha nem történik valóságos geopolitikai katasztrófa – technikai, gazdasági korlátok akadályozzák, hogy százhúsz dollár fölé dráguljon az olaj. Azt mondom tehát, hogy 100-120 dolláros sávban fog mozogni az ár az év végéig.

Z. P. : Léteznek azért Iránhoz képest sokkal stabilabb olajtermelők még az OPEC-en belül is, ők együttesen azért mégiscsak jelentősebbek Iránnál…

E.W.: Az OPEC-tagországok túlnyomó többsége olyan súlyos belső egyensúlyi problémákkal küzd, hogy nem tudja magát finanszírozni, ha az ár nyolcvan-kilencven dollár alá esik. Ha nagy árzuhanás következne be az olaj világpiacán, az beláthatatlan politikai következményekkel járna a közel-keleti, afrikai és latin-amerikai termelő országokra, destabilizálódhat az egész világ.

Z. P.: Akkor szurkolni vagyok kénytelen annak, hogy maradjon az olajár 100 dollár körül. Bár, tulajdonképpen  miért szurkoljak annak, hogy diktatúrák tartósíthatják magukat ezáltal? Azt sem tudom, hogy jó-e vagy sem, ha az orosz elnök erősíti a hatalmát a magas nyersanyagáraknak köszönhetően.

E. W. : Oroszország sokat profitál a jelenlegi helyzetből. A közel-keleti politikai bizonytalansághoz képest megfigyelhető, hogy az oroszok megbízhatósága igencsak vonzó a nyugati importőrök számára. Oroszország felértékelődik mind az olaj-, mind a földgázvagyona okán.

Z. P. : Ugyanakkor a technológiai fejlődés mégiscsak azt segíti elő, hogy az energiahordozók iránti igény ne növekedjék túl gyorsan, mindent meg lehet ma csinálni jóval kevesebb energiával, mint akárcsak 10 évvel ezelőtt. Aztán megjelent ugyebár a palagáz mint fő potenciális alternatíva.

E. W. : Ebben igazat adok önnek. Az alternatív energiahordozók, mindenekelőtt a palagáz és a palaolaj szerepe félelmetesen képes növekedni a jelenlegi, a hordónkénti stabilan legalább 100 dolláros olajárral jellemezhető világgazdasági helyzetben. A palakészletek feltárása, a horizontális fúrási technológiák fejlődése képesnek bizonyult drámai mértékben lenyomni a gáz árát (6 év alatt 15 dollárról 2,5 dollárra) az Egyesült Államokban. Ez Amerikát óriási előnybe hozta, gyakorlatilag máris függetlenítette magát egy sor alapvető világpiaci ártrendtől.

Z. P. : Ám az ipari fémek, az alumínium, a cink, a réz, a nikkel ára feltételezhetően mégiscsak a nem csekély eséllyel bekövetkező világgazdasági visszaesés miatti aggodalom okán esik?

E. W. : Egyre több bányát zárnak be. Miért? Azért, mert a jelenleg elérhető árak nem fedezik a kitermelés költségeit. Mi következik ebből? Hogy a kínálat olyannyira beszűkül, hogy hamarosan fordulnia kell a trendnek. Azt mondom, komoly áremelkedésnek kell beindulnia az ipari fémek világpiacán.

Z. P. : Ez az aranyra is igaz?

E. W. : Az aranyat nem tekinthetjük ipari fémnek. Iránta nincs gazdasági fellendülésekhez vagy visszaesésekhez köthető kereslet és kínálat. Az arany árát meghatározó módon ma szinte csak és kizárólag az általános közérzet, a piaci főszereplők pszichés állapota határozza meg. Az arany nagyjából deviza, ha úgy tetszik, a menedékvaluta szerepét tölti be ma. És mivel a bizonytalanság nem fog –szerintünk – megszűnni, az aranynak nem látunk más utat, mint a felfelé vezetőt!

E.W.: Mégis meddig visz ez a felfelé vezető út, hány dollárig?

Z. P. : 1900 dollár fölé. Az év végéig a jelenlegi árszinthez képest tehát legalább 20-30 százalékos emelkedést jelzünk előre.

Z. P.  : Kérdés persze az is, hogy ez az unciánkénti dollárban kifejezett érték mit jelent azok számára, akik nem dollárból, hanem euróból vagy netán magyar forintból veszik az aranyat. Hiszen általában az a jellemző, hogy ha az arany, az olaj ára emelkedik, a dolláré esik.

E. W. :  Normális időkben nyilvánvaló ez az összefüggés. De most nem normális időszakban élünk. Az arany áremelkedése jelenleg a papírpénzekkel: a dollárral, az euróval, a forinttal stb. való bizalmatlanság erősödésével függ össze. Ugyanakkor látnivaló, hogy a bizalmatlanság mélyebb az euróval, mint a dollárral szemben, hiszen az Egyesült Államok – lásd a palagáz ügyét, a technológiai fejlődésben mutatott rugalmasságot, a belső pénzpiac flexibilitását – mégiscsak inkább számít mai szemmel nézve biztonságosnak, mint Európa. Ebből az következik, hogy a dollár és az arany, illetőleg a nyersolaj ára most nem egymással ellentétesen, hanem egymással párhuzamosan mozog és ez egész évben így is fog maradni. Ebből az is leszűrhető, hogy a nyersolaj-importőr országokban, mint az ön országában, vagy itt, Németországban az év végéig jelentős mértékben tovább drágulnhat a diesel és a benzin. Az olajár legjobb esetben marad száz dollár körül, de a dollár közben drágulni fog.

Z. P. : Akkor hát irány a dollár és az arany! Mellesleg mit várnak dollár-euró viszonylatban az év végéig?

E. W. : Korrigáltuk önmagunkat. Azt feltételeztük néhány hónappal ezelőtt, hogy 2012 végéig 1,25- nél nem lesz erősebb a dollár az euróhoz képest. A két deviza között megfigyelhető  arányváltozási folyamatot tapasztalván azonban most már az a véleményünk, hogy az év végére egy euró 1,20-1,22 dollárt fog érni.