Sok a hasonlóság a 2008-as grúziai orosz támadás és az ukrajnai invázió között.
Mai napig emlékszem rá: 2008. augusztus 08. New York, égető napsütés és borzasztóan magas páratartalom. Bevásárlás után egy társasággal beszélgettem az 52. utcában Manhattan közepén, Magyarország Állandó ENSZ képviseletén. Hirtelen sokak telefonja megcsörrent, menniük kellett. Oroszország megtámadta Grúziát, összehívták az ENSZ Negyedik (Speciális Politikai és Dekolonizációs) Bizottságát.
Az alábbi ábrán az akkori katonai események láthatók:
A háború öt nap múlva véget ért – mondanom sem kell, fölényes orosz győzelemmel.
Augusztus 15-én megkötötték a fegyverszüneti megállapodást. Szeptemberben az orosz csapatok kivonultak Grúziából. Még e hónap 17-én barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Oroszország Abháziával és Dél-Oszétiával. Szergej Bagaps akkori abház elnök a szerződés aláírása után bejelentette, hogy mindkét ország csatlakozni kíván a Független Államok Közösségéhez.
A mai helyzet a következő ábrán látható:
Ma mindkét szakadár állam területén orosz csapatok állomásoznak, békefenntartás céljával. Az Oroszország által elismert államok kérték meg az oroszokat, hogy vonuljanak be megvédeni az orosz lakosságot. Aminek az eredménye az lett, hogy hogy befagyott konfliktussá alakult a helyzet, Georgia nem képes a területi integritásának biztosítására. Ennek a helyzetnek pedig az a következménye, hogy Georgia belátható időn belül nem lesz NATO tagállam.
Lehet, hogy nagyon hasonló forgatókönyvvel néz szembe Ukrajna is?
Gyors katonai győzelem, mellette politikai változások kikényszerítése. A választ nyilván nem tudom, de nem tartom kizártnak, hogy a történelem ismétli önmagát!