Hiszi a piszi

Ha a fiam megígéri, hogy nem folytatja az éppen aktuális idegesítő tevékenységét (pl. veri a testvérét), vagy megígéri, hogy egy percen belül hozzálát a házi feladathoz, akkor elsőre elhiszem neki. Természetesen nem az szokott történni, amit ígér, hanem folytatja az idegesítő tevékenységet/nem lát hozzá a házihoz. Másodjára már kevésbé hiszek neki, nyolcadjára pedig már akárhogy fogadkozik, nem érdekel, hogy mit ígér, végképp nem hiszem el, hogy betartja amit mond – amíg nem látom. Valahogy így járt a magyar állam is a forintpiaccal. Hiába bocsátott ki gyors egymás utánban két magyarázó közleményt is az NGM tegnap délután https://www.portfolio.hu/gazdasag/ujabb_cafolat_erkezett_nem_a_jegybank_devizajat_kolti_a_kormany.160827.html , fogadkozva, hogy nem nyúl a tartalékhoz, meg majd jól megbeszéli az EU-val, és hogy egyébként is teljesen jófiúk lesznek, a piacot nem érdekelte ez már. Túl sokszor hallották ezeket az fogadkozásokat, hiszen voltak elinduló, majd leálló tárgyalások, napokon belül megszegett ígéretek, bemondások, amelyeket pár órával később cáfoltak, majd annak az ellenkezőjét is, szóval elég sok minden volt, csak kiszámíthatóság és szavahihetőség nem. Nem csoda, hogy a közlemények már nem hatják meg a piaci szereplőket, csak a tettek. Ha látják, hogy a gazdaságpolitika fenntartható irányba megy, ha látják a tényeket, és nem a szavakat, ígéreteket, akkor hinni fognak. Addig valószínűleg nem.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a piaci szereplők eléggé pesszimisták lettek és ilyen helyzetből könnyen jön a feltámadás:
https://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/soteten_latjak_a_forint_jovojet_a_profik.160807.html

Valamint az is, hogy alapvetően Magyarország fundamentumai nem rosszak, a költségvetés elsődleges egyenlege pozitív lehet idén, a folyó fizetési mérleg szintén, a forint nem túlértékelt, tehát értelmes, felelős gazdaságpolitikával simán túlélhető az egész. Ha így lesz, akkor a most 10% feletti forintos és eurós állampapírok vásárlása komoly extraprofitot fog hozni a bátraknak és hívőknek.

Másik téma: miért veszélyes bankrészvényesnek lenni?
https://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/fontos_dontesre_keszul_az_unicredit.160842.html

Már 2009 tavaszán sem mertem OTP részvényt venni (természetesen rossz döntés volt) csak kötvényt, mert pontosan tudtam – ellentétben a bátor vevőkkel – hogy miközben a bank csődjének esélye gyakorlatilag nulla, hiszen az állam nagyon nagy baj esetén is kénytelen kimenteni (too big to fail), tehát az intézmény mindenképp fennmarad, ám amikor egy banknak tőkére van szüksége – és ha sok a rossz hitele és/vagy sok többletterhet raknak a nyakába, valamint egyéb nehézségek esetén minden bank erre szorul – akkor a meglévő részvényesek kihígulnak, részvényeik leértékelődnek.

Példa:
Tegyük fel, hogy van egy bank, 100 részvénye van, darabonként 10 dollár a részvényár. A bank elméleti saját tőkéje 1000 dollár, tehát könyv szerinti értéken forognak a részvények. Kiderül, hogy a bank veszteséges, a 10000 dollárnyi kihelyezett hitelének 5%-át nem tudják visszafizetni, ennek eredményeképpen saját tőkéje 500 dollárral esik (új saját tőke is 500 dollár), vele együtt a részvényár is 5 dollárra, majd a félelmek miatt, hogy újabb leírások jönnek 2 dollárra – teljesen klasszikus eset. Rendesen válságokban, a saját tőke értékének csak felén-harmadán forognak a papírok, mert a befektetők – joggal – félnek attól, hogy a rossz hitelek maguk alá temetik a bankot. Az állam jön kisegíteni (ilyet sokat láttunk USA-ban, Írországban, lesz Görögországban és máshol is), és – helyreállítandó a tőkehelyzetet –  tőkét emel: lejegyez 1000 darab új részvényt 1 dolláron – mert a bank máshonnan nem kap forrást, kénytelen ezt elfogadni. A bank ezek után jól átnézi még a hiteleit, és leír újabb 500 dollárt, mert annyi vesztesége biztos lesz a rossz hiteleken, és így a saját tőkéje már csak (az állam által betett)  1000 dollár. Ez oszlik szét 1100 darab részvényre, azaz egy részvényre mondjuk 90 cent részvényesi vagyon jut (ha nagyon jól megy a banknak akár 3 év múlva ismét 1,5-2 dollár lehet a részvényár, de ez nem sok örömet fog okozni a részvényeseknek akik 10 dollártól 2 dollárig vették végéig lefelé). Természetesen  ennél durvább és kevésbé durva helyzetek is lehetnek, de az egyértelmű, hogy a komoly tőkeáttétellel működő intézményeknél – és a bankok ilyenek – bármikor fennáll a szinte teljes részvényesi vagyonvesztés lehetősége.

Tehát önmagában az, hogy egy bank a saját tőke értéke alatt forog, nem jelent semmit, és még ha meg is marad az intézmény (legtöbbször megmarad), és a betétesek pénze biztonságban van, a részvényesek még járhatnak rosszul. Természetesen cserébe fellendülés esetén nagyon fel tudnak értékelődni a bankrészvények – lásd 2002/3-tól 2007-ig mekkora szárnyalás volt bennük, mert ilyenkor egyszerre nő a profit, tehát a saját tőke, és egyre magasabb ár/saját tőke mutatón forognak a papírok. Ha például egy 1000 dollár saját tőkéjű bank éves 30%-os ROE-t ér el, akkor három év múlva 2200 dollár a saját tőkéje, és jellemzően ez alatt az árazási mutatók is javulnak: ha az 1-es ár/könyv szerinti érték mutatóról háromra emelkedik, akkor az 1 dolláros részvényár 3 év alatt 6,6 dollárra emelkedett. Ez zajlott az előző évtizedben, ezért ment fel például az OTP árfolyama is sokszorosára.

Forrás: zsiday.hu