Az MNB ábrajegyzékében szereplő háztartások nettó hitelfelvételi ábráján azt látjuk, hogy a magyar családok egyre nagyobb mértékben adósodnak el. A korábbi „deleveraging”, azaz hitelvisszafizetési időszak 2016 júniusában véget ért, azóta folyamatosan emelkedő trendet láthatunk, tehát több hitelt veszünk fel, mint amennyit visszafizetünk.
Ezt az ábrát érdemes úgy nézni, hogy nem vesszük figyelembe a 2019. júniusi időszakot, amikor a fogyasztási és egyéb hitelek hatalmasat ugrottak egy rövid időre. Ebben az időszakban indult a MÁP+, amit az első pár hónapban lombardhitel fedezetként lehetett felhasználni, majd a lombardhitelből újabb MÁP+-t lehetett vásárolni és így learbitrálhatták a lombardhitel (akkor kb. 1-2 százalékos forrásköltség) és a MÁP+ (~5% hozam) közötti kamatkülönbséget a szemfüles befektetők. Erről szóló, akkori rövid cikkünket itt olvashatják.
Azóta, 2021 első felében az ingatlanhitelek és a fogyasztási és egyéb hitelek is megnőttek, új csúcsra (az előbb említett időszakot nem vizsgálva) küldve a nettó hitelfelvételi arányt. A Zöld Otthon program októberi indulása további muníciót adhat a növekedésnek a vonzó, fix ~2.5 százalékos kamatköltségével. Azonban a Babaváró program 2022 decemberében véget ér (ha csak meg nem hosszabbítják), ami a felmérések szerint nagyrészt ugyancsak az ingatlanpiacra vándorolt. A több pénz találkozása a lassan korrigáló lakáskínálattal eszközáremelkedéshez vezetett, láthatjuk is az ingatlanárakban történő megugrást.
De probléma-e, a magyar családok eladósodása? Régiós összehasonlításban a magyar háztartások nincsenek jelentősen eladósodva, van tér a növekedésre. A V4 legfejlettebb országában, Csehországban, 41,6% a háztartások hiteleinek aránya a GDP-hez viszonyítva, míg a legfejletlenebb Romániában ez 21,7%. Fejlettségünket tekintve valójában a lengyelekéhez közelítő, azaz 30-32% körüli arányszám sem lenne elképzelhetetlen.
