Holdra szállás, visszatérés ééés … karantén!

Az első holdra szállásról visszatérő űrhajósokat hatalmas ünneplő tömeg fogadta New York utcáin, az ünneplésről számos filmfelvétel elérhető. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a felhajtás nem közvetlenül a megérkezésük után történt, hanem három héttel később. Addig ugyanis a három űrhajós karanténban ült.

Hogy is történt? Az Apollo parancsnoki modul három ejtőernyőn ereszkedve, szép komótosan belecsobban a Csendes-óceán hullámzó vizébe. A leszállási körzetben tartózkodó repülőgép-anyahajóról felszállnak a helikopterek, amik az űrhajósok és az űrhajónak a fedélzetre emelésében segédkeznek. A fedélzetre visszahozott űrhajósok a tisztes távolságban álldogáló személyzetnek integetve, egy fém tartályhoz vonulnak, beszállnak, majd magukra zárják az ajtót. Eddig jól dokumentáltak az események. De mi történt ezután? A fém tartály, amit magára zárt a három delikvens, egy szállítható karantén-állomás. A karantén célja, hogy megakadályozza, hogy az űrhajósok a Hold felszínéről valamilyen fertőzést, akár esetleg egy, a Földön ismeretlen életforma élő példányait, behurcolják a Földre. Ezek ugyanis a Földön kórokozóként járványt okozhatnának, akár mint egy horrorfilmben, az emberiség vagy a földi élet vesztét jelenthetnék.

A szállítható karantén-állomás valójában egy átalakított lakókocsi volt. Ugyanolyan lekerekített formák, csillogó fémfelületek, mint amik ellepték az 1960-as évek Amerikájának országútjait. A nyílászárókat leszigetelték, és külön levegőellátó rendszert építettek bele, ami kisebb nyomást tartott a lakókocsiban, mint a környező nyomás, így a tömítetlenül maradt réseken beáramló levegő megakadályozta az esetlegesen fertőzött levegő kijutását a környezetbe. A lakókocsinak több telefonvonala is volt, hogy a bent levőket egyszerre el lehessen érni.

A lakókocsi nem túl kényelmes három embernek sem, de az űrhajósok egy orvossal és egy technikussal együtt osztoztak a szűk helyen. Hawaii-ban repülőre rakták a lezárt lakókocsit benne az űrhajósokkal, majd Houstonban, az Űrrepülési Központban egy speciálisan erre a célra kialakított épületbe vitték. Ez az épület volt a Holdról Visszatérő Dolgokat Fogadó Laboratórium. Az űrhajósok itt végre kiszállhattak a lakókocsiból. Ez már kényelmesebb volt, külön háló, étkező, dolgozó és nappali helyiségekkel és az esetleges fertőzések kezelésére felkészült saját orvosi laboratóriummal és rendelővel.

Az űrhajósoknak a visszaérkezés után három hétig kellett a karanténban tartózkodniuk. A harmadik hét végén találkozhattak végre a családjaikkal, majd indulhatott a világ körüli turné.

A karantént az Apollo-11 után a 12-es és a 14-es küldetés során is használták. Az Apollo-13 rémálommá váló útja után nem kellett karanténba vonulniuk az űrhajósoknak, mivel az űrhajósok nem jártak a Hold felszínén. A három holdfelszínen járt küldetés tapasztalata után aztán bizonyítottnak tekintették azt a feltételezést, hogy a holdfelszín steril, nem lehet onnan kórokozókat hazahurcolni. Így az utolsó három küldetés során a visszatérő űrhajósoknak már nem kellett három-három hétre elzárkózniuk.

Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy mi lett volna, ha az első holdra szállás után kiderül, hogy a karanténra tényleg szükség van. Állítólag a legbrutálisabb vészforgatókönyv szerint, ha egy veszélyes, agresszív kórokozó került volna az asztronautákkal együtt a Földre, a teljes laboratóriumot a benne elkülönítettekkel és az ott dolgozókkal együtt megsemmisítették és a föld alá temették volna. Szerencsére erre nem volt szükség.