Új szuperhatalom formálódik – Hová tart a világ legnagyobb demokráciája?

India az egyik legnagyobb globális szereplő, mégis kevés szó esik róla a hazai közbeszédben. PEdig a nagyhatalmak harca lehetőségeket teremt arra, hogy India terjessze a befolyását, akár új szuperhatalom is születhet Ázsiában. Az ország hányattatott gazdaságtörténelme számos kihívást állít a kormányzó pártok elé, akik gazdasági csodát akarnak végrehajtani, de ehhez az is kell, hogy a kínai fejlődés megtörjön valahogy. India modern sztorija, első rész.

Hetekig tartó választást tartottak Indiában, a Föld legnépesebb demokráciájában több százmillió választó járult az urnákhoz. Narendra Modi miniszterelnök pártja szoros versenyben ugyan, de hozta az elvárt választási győzelmet, így a politikus a harmadik ciklusát kezdheti az ország élén.

Az ország jelentős globális szereplő, ám erről a hazai közbeszédben kevés szó esik, ismertsége csekély. Ez azért is orvosolandó hiányosság, mivel a Kínától elforduló befektetők az egyre jelentősebbé váló Indiát találhatják meg alternatívaként. Míg az indiai piacot lefedő iShares ETF 2023-ban közel 18 százalékot emelkedett, addig ebben időszakban a kínai alap 11 százalékot esett.

Kínából a külföldi működő tőkét elkezdték kivonni a befektetők – megszakítva a közel két évtizedes töretlen beáramlást.

India gazdasága gyors ütemben nő, ám volumenében a kínai még jócskán maga mögé utasítja azt az ötször nagyobb méretű, 17,8 ezermilliárdos bruttó össztermékével.

Új szuperhatalom formálódik

Merre tart India és milyen törésvonalak jellemzik az országot, amely akár Kína útját bejárva esélyes lehet a következő szuperhatalom titulusára?

Az analógia, mint mindig, ez esetben is fals. Ahhoz, hogy India önálló pólussá és globális befolyással rendelkező országgá váljon, szüksége lenne a kínaival összemérhető gazdasági háttérre. Ennek felépítése azonban számos akadályba ütközik. Történelmi okokra visszavezethető jelentős gazdaságszerkezeti különbségek vannak a két állam között, amit a társadalmi és kulturális eltérések, továbbá egy alapvetően más intézményrendszer csak tovább erősít.

India méreteinek és fejlődésének megítéléséhez álljon itt néhány mérföldkő az ország gazdaságról.

Az engedélykirályság időszaka

Az első gazdaságfejlesztési stratégiáját az 1950-es évektől a gyors iparosításra és az állami vállalatok széles körére építették – a szocialista tervgazdaság volt az iránymutató, ahogy Kínában is. Az ipar bűvöletében ragadt politikusok nem helyeztek túl nagy hangsúlyt a mezőgazdaságra,

annak ellenére sem, hogy 1943-ban még éhínség pusztított az országban.

Az iparfejlesztés irányát az importhelyettesítés és az önellátás elérése adta, ahogy az Latin-Amerikában is történt – hasonló sikerrel. A fogyasztási cikkek előállítása a kisebb forrással rendelkező magánvállalatokra hárult, míg a nehézipar állami kézben összpontosult. Az állam mindezt kiegészítette egy engedélyeztetési rendszerrel is, amely részeként a magánvállalatoknak hozzájárulást kellett kérniük a termelés ütemének, módjának változtatásához – lényegében minden döntéshozatalhoz. Ez volt a hírhedt „license Raj”, azaz engedélykirályság.

Ahogy az történni szokott, az állami vállalatok politikai és nem gazdasági szempontok alapján kezdtek működni, ami egyre nagyobb költségvetési terhet rótt a kormányra. Mivel főképp tőke és szakképzés igényű munkahelyeket igényeltek – és nem munkaerő-intenzívet, ahogy az agráriumban lehetett volna – ezért nem tudtak munkát adni a lakosság tömegeinek. Az egyre nagyobb kiadásokat pénznyomtatással kezelték, az emiatt emelkedő inflációt pedig ársapkákkal „oldották” meg, ami a fekete piacok burjánzásához és végső soron az állam gyengüléséhez vezetett.

Miután a mezőgazdaság kibocsátása nem tudott lépést tartani a népesség növekedésével, az 1960-as években élelmiszerellátási válság alakult ki.

Mivel pedig ezt csak importtal tudták menedzselni, a fizetőeszköz leértékelődött, további nehézségek felé tolva az országot.

A zöld forradalom és szükségállapot

A válság változást ösztönzött a mezőgazdaságban, elhozva a „zöld forradalom” korát, ami olyan modern termékek importjához vezetett, mint a műtrágya és a magasabb hozamú gabonafajták. Ez megoldotta az élelmiszerellátás problémáját, de hosszabb távon szennyezéshez és talajromláshoz vezetett — ám ez nem indiai sajátosság.

Az ipar területén váltás következett, és a politika a nagyvállalatok ellen fordult, előnybe hozva a kisebbeket; ezzel viszont a méretgazdaságosság előnyeit hagyták kihasználatlanul. Felütötte a fejét a hiánygazdaság, és szaporodtak a várólisták több termék esetében, ahogy az más szocialista országokban is történt.

A kialakuló stagfláció és a lakosság elégedetlensége oda vezetett, hogy Indira Gandhi, India miniszterelnöke szükségállapotot vezetett be.

Az addig működő demokratikus jogokat felfüggesztették, kényszer földosztással és lakossági sterilizációval próbálták a népességet, és annak számosságát kordában tartani.

Az intervencionalizmus kudarcba fulladt, a miniszterelnök fia már a liberalizációt választotta. Az 1990-as évekre megkopott a szocialista tervgazdálkodás modelljének fénye, a szovjet állam összeomlott, és az ázsiai kistigrisek lehengerlő fejlődése éles kontrasztot mutatott India helyzetével. Az engedélyeztetési rendszer és más korlátozások feloldása után a gazdaság egyenesen kilőtt; az 1990-as és 2000-es években átlagosan 6,3 százalékkal nőtt – duplájával az azt megelőző korszakhoz képest.

Utat tör a vállalkozókedv

Kínához hasonlóan a nagyobb gazdasági fejlődés útjára csak azután lépett az ország, miután liberalizálták a túlszabályozott gazdaságot és a társadalom mélyében rejtőző, elnyomott vállalkozási vágy utat törhetett magának. Az erőltetett iparosítás és az oktatás, valamint az egészségügy elhanyagolása máig ható problémákat okozott. A gyermekek fele alultáplált, a nők fele írástudatlan, és a lakosság kétharmada nem rendelkezik az alapvető higiéniai feltételekkel.

Az ország hiába áll nagy lehetőségek előtt, ezek a tényezők visszahúzzák a fejlődésben. A gazdaságot óriási szerkezeti különbség feszíti szét: van egy modern, magas hozzáadott értékű és globális ellátási láncba csatolt formális szektor, ami a munkaerő 10 százalékát foglalkoztatja, és van egy másik rész, amely a mezőgazdasággal és más városi élethez kapcsolódó szolgáltatással foglalkozik, jórészt feketén.

Az utóbbiban dolgozó rengeteg embert lehetne a gyártó iparba is terelni, ahogy az történt más ázsiai országban is, de az indiai munkajogi előírások szigorúak – sok esetben engedélyekhez kötött számos kezdeményezés.

Ezt tetézi még az a tény, hogy az ország hiányos infrastruktúrája miatt nehezen illeszthető a globális ellátási láncok „just-in-time” rendszerébe.

India megpróbálta ötvözni a demokráciát a tervgazdálkodással, ám utóbbi feltétele sok esetben a szabadságjogok korlátozása, így gyakran nem tudtak érvényt szerezni a céloknak, hiszen helyi és országos szinten is sok kompromisszumra kényszerült a vezetés. Ezzel szemben Kínában a párt akaratát könnyebb volt érvényre juttatni, és az ellenkezést letörni.

India napjainkban

Narendra Modi miniszterelnök tíz éve tartó regnálása alatt az infrastrukturális helyzet sokat javult. Utak, kikötők, repülőterek, vasútvonalak épültek. Utóbbiból például 54 ezer kilométert fektettek, ami kínai méreteket idéz, ahol szintén 50 ezer kilométerrel bővült a vasútvonal – ott azonban nagysebességű hálózat épült.

Modi igyekezett a jóléti állam bizonyos elemeit is meghonosítani, értve ez alatt a tiszta víz, az energia, a lakhatás és a banki szolgáltatások elérését.

Tény, hogy több program magjait még a korábbi kormányok vetették el, az eredmények aratása a mostani kormányzó pártra, a Bharatiya Janata Pártra (BJP) maradt – nem elvitatva a hatások felerősítésében vállalt szerepüket.

India gazdaságában a hozzáadott érték nagy arányát a szolgáltatás export teszi ki, ami nagy lökést kapott a 2000-es években. Azok az indiaiak, akik 20 éve még egyszerű programozási kódokat és call centereket üzemeltettek mostanra globális képességközpontokat vezetnek, amelyek magasan képzett munkaerővel látnak el elemzői feladatokat.

A JP Morgan Chase 50 ezer munkavállalót foglalkoztat Indiában, míg a Goldman Sachs második legnagyobb irodája Bengaluruban található, New York után. A szolgáltató szektor ugyanakkor nem képes elég képzetlen munkaerőnek munkát adni, és eltéríteni őket a mezőgazdaságtól, ami elengedhetetlen lenne egy széles középosztály kialakulásához. A Világbank előrejelzése szerint az indiai háztartások 76 százaléka tartozik majd ehhez a réteghez, a mostani 30 százalékkal szemben. Ez 300 millió háztartást jelent.

Lehetőséget teremt a nagyhatalmak harca

Kína és az USA között éleződik a feszültség, ami kínálkozó lehetőséget teremt India számára. Ezt jól szemlélteti az Apple azon döntése is, miszerint számos üzem létesítését tervezi az országban, hogy így növelje a diverzifikációt és mérsékelje a kockázatot.

A hazai elektronikai beszállítói lánc jelentős fejlődés előtt áll, kiváltképp a déli területeken, ahol (miként azt a cikk második részében érintjük majd) jóval nagyobb a képzett munkaerő aránya. A sikeres integrációhoz szükséges infrastruktúra-fejlesztés érdekében a következő évre 132 milliárd dollárt különítettek el a költségvetésben, ez háromszorosa az öt évvel korábbi értéknek.

A Bloomberg elemzői szerint Indiának a globális GDP-növekedéshez való hozzájárulása 2028-ra éri el, és előzi meg Kínáét. Ehhez természetesen az kell, hogy a kínai gazdasági „csoda” tartósan megtörjön és a növekedési ütem évi 3,5 százalék körül maradjon Kínában, amit az indiai 9 százalék messze fölül tud múlni, és így a két ország közti különbség fokozatosan mérséklődik.

Indiának számos előnye van Kínához képest, úgy, mint az erőteljesebb jogállam, a fiatal munkaerő és az alacsonyabb bázishatás, ami gyorsabb megtérülést hozhat a befektetőknek. A világnak szüksége lesz a kínai gyártósorok mellől nyugdíjba vonuló munkaerő pótlására – erre problémára a fiatal indiai lakosság megoldást jelenthet.

Bár a kormány igyekezett még több gyártó kapacitást az országba csábítani a Made in India program jegyében, a működőtőke-beáramlás inkább csökkenő pályára állt. Ez nem csak a külföldiek miatt van így, mivel a hazai cégek is visszafogták a befektetéseket, annak ellenére, hogy a protekcionista kormányzat állami támogatásokkal is igyekezte a vállalkozásokat bátorítani.

Az üzemek és gépek fejlesztése területén a magánberuházások még mindig az elmúlt évtized nyomott szintjén állnak, és nem látszanak meggyőző jelek arra vonatkozóan, hogy ez a helyzet megfordulna.

Erőteljes növekedés várható az építőszektorban is – hasonlatosan a kínai sztorihoz –, mivel az iparhoz az urbanizáció útján vezet az út és India lakosságának 64 százaléka él még vidéken.

Minden arra mutat, hogy ha a kormányzat és a gazdasági élet vezetői jól kezelik az infrastrukturális kihívásokat, akkor hatalmas energia szabadulhat fel, megteremtve az indiai „csoda” alapjait.

Helyzetkép a választások után

Nem meglepő, hogy a Goldman Sachs és a Morgan Stanley Indiát jegyzik az egyik főbb befektetési céljuknak a következő évtizedre. A választások utáni eredménybecslések következtében az indiai tőzsdeindex, a NIFTY 50 nagyot ugrott, hiszen először a hírek nagyarányú BJP győzelemről szóltak. Befektetők rohamozták meg az Adani Enterprises egyik leányvállalatát is, az Adani Ports vállalatot, mivel Modi infrastrukturális tervei a kikötők üzemeltetésével foglalkozó céget bőséges állami fejlesztésekkel láthatják majd el.

A hurráoptimizmus gyorsan elmúlt azonban, miután június 4-én kijöttek az első konkrét szavazati arányok, amelyek az előzetes várakozásokhoz képest alacsonyabb támogatottságot jeleztek. A BJP egymaga nem lenne képes kormányt alakítani.

A sok pozitívum mellett vannak komoly aggodalmak is, mint a fiatalság növekvő elkeseredettsége, amit a nagyarányú emigráció mutat – Amerikában az indiaiak alkotják a harmadik legnagyobb illegális migráns csoportot. A munkanélküliségi ráta duplázódott az elmúlt húsz év alatt, a fogyasztás is húsz éves mélyponton van. A traktor eladások, amik jól jelzik a vidéki lakosság gazdasági aktivitását, szintén esnek. A háztartási megtakarítások 47 éves mélyponton, míg az eladósodottság rekord magasan áll. A munkaerő az urbanizáció helyett úgy tűnik, inkább a vidéket választja, 60 millióval többen dolgoznak a földeken, mint négy éve, és az arányuk is nőtt.

Távol a céloktól, de gyorsan változhat a helyzet

A gazdasági eredményekről szólva Ramachandra Byrappa, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója megkeresésünkre elmondta, hogy Modi „egyik legfőbb sikere a gazdaság modernizációja a digitalizáció révén. Ez a folyamat segíti Indiát abban, hogy a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válhasson.”

„Egy átlagos indiai lakos ugyanakkor a bevételének közel 60 százalékát költi élelmiszerre. A miniszterelnök regnálása alatt az egy főre jutó GDP alapján India a globális rangsorban a 161. helyről a 159.re kúszott fel. Hihetetlenül magas viszont a fiatalkori munkanélküliség – a korosztály 45 százaléka nem dolgozik. Mindez azt jelenti, India még távol van a fogyasztásvezérelt gazdaságtól. Nincs elég új munkahely, nem is beszélve a jól fizetett állásokról, amelyek előfeltételei lennének egy kifinomult fogyasztói piacnak” – emelte ki a kutató, aki szerint ez gyorsan változhatna ugyanakkor,

ha Kínából a magas hozzáadott értékű és fejlettebb technológiát képviselő iparágak termelése átköltözne Indiába.

Modi népszerűsége töretlen

Hiába a törekvés az export növelésére, Indiának először nem Kínát, hanem a másik felemelkedő ázsiai új kistigris Vietnámot kell legyőznie, hiszen az ország közel 100 milliós lakosával többet exportál, mint az 1,4 milliárdos India. A geopolitikai változások kedvezőek India számára, a nyugati országok „friendshoring” által barátságosabb országokba akarják áttelepíteni a termelésük egy részét, de India nincs egyedül a lehetséges célországok sorában.

Vannak tehát problémák, ám Modi népszerűsége töretlen. Ezzel együtt az országban jelen van a feszültség, a regionális különbségek etnikai és vallási színezetet is kapnak, amelyek hosszan tartó hatást gyakorolhatnak majd az indiai fejlődés pályájára.

Hogy hogyan halad az „indiai csoda”megvalósítása, és mik az ország legnagyobb aggodalmai, a második részben írunk.

A szerző Bán Zoltán.

A borítóképen az újraválasztott Narendra Modi.