Nemrég látott napvilágot a Fed által közölt 6,2 százalékos amerikai inflációs adat (október havi, év/év alapon számított adatról van szó). Meglepetés volt ez a javából, hiszen legutóbb 31 évvel ezelőtt ugrott ilyen magasságba az infláció az USA-ban. A lenti táblázatból lehet szemezgetni, hogy mely termékek és szolgáltatások árai változtak, és milyen mértékben.
A Fed döntéshozói Biden elnökkel egyetemben azt mondogatták, hogy a fogyasztói árak megugrása csupán átmeneti jelenség. Az adat megjelenése után a központi bank nyilatkozatában az állt, hogy az általuk vártnál tovább maradhat fenn az inflációs nyomás.
Mindeközben az eurózóna inflációja 13 éves csúcson van, 3,4 százalék. Kínában a termelői árak októberben éves alapon 13,5 százalékkal emelkedtek, az élelmiszerárak „csupán” 6,6 százalékkal
Idén májusban írtam egy cikket a gazdasági döntéshozók kobra-effektusáról, és azt kell mondjam, lassan bekövetkezik az, amiről ez szólt. A fejlett országok kormányai az elmúlt két évben elköltötték a GDP 10-20-30 százalékát, úgy, hogy a jegybankok kinyomtatták nekik a pénzt, és ennek az irdatlan pénzmennyiségnek egy része a népeknek a zsebébe vándorolt. Az emberek persze ennek megörültek, ha már úgy is otthon kellett maradniuk, elkezdtek mindenféle elektronikai cuccot vásárolni. Lett is ebből chiphiány. Az új autókba kevesebb is jutott, nem volt belőlük elég, így, akiknek már nem jutott megvették a tolatóradarral felszerelt egyéveset. Fel is ment az áruk rögvest.
Közben arról se felejtkezzünk el, hogy az ellátási láncok szétszakadtak. Kezdetben, a globalizmus hívei szerint földünk egy nagy falu lett, élvezzük ki minden előnyét! Bolygónk minden pontja rövid időn belül és olcsón elérhetővé vált. Pláne, ha szegényebb országokban olcsóbban elő is tudják állítani a termékek alkatrészeit, minden just in time, aztán pikk-pakk összerakjuk. Ennek árát részben most fizetjük meg.
Közben a home office elterjedése nemigen döntött be cégeket, inkább kényelmes és rugalmas munkavégzési formává vált világszerte. Ha már nem kell annyit utazni, csak jobb a zöld a beton helyett, „vegyünk házat és költözzünk” mozgalom kezdetét vette 2020-ban. Pénz volt, a kínálat picit kevesebb, az ingyen hitel annál több! Az ingatlanok árai meg is ugrottak. Meg persze a kivitelezéshez kapcsolódó anyagok árai is, és lett is hiány belőlük!
Mindeközben a fejlett Nyugat-Európának maradt energiája a zöldülésre is. Aminek a következménye részben az, hogy lassan kevés lesz a rendelkezésre álló energia, és az is nagyon drága. (A szomszédban a Ausztriában momentán a hadsereg készíti fel a lakosságot arra az esetre, ha nem lenne áram és fűtés…) Az energiaárak megugrása több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a hagyományos energiahordozónak számító szén és atomerőművek drasztikusan visszaszorulóban vannak nyugaton. Van helyette gáz, igen, de ha forró a nyár, sok klíma üzemel értelemszerűen, előbb utóbb lecsökkenek a készletek, pont akkor, amikor a keleti importőr elkezdi csökkenteni a szállított mennyiséget. Hirtelen baj lesz, nincs gáz, amiből majd lesz nagyobb gáz, csak idő kérdése. Pláne úgy, hogy a transzatlanti szövetséges importőr elviszi LNG cseppfolyósított gázát Ázsiába, picivel több pénzért, mint amennyit itt kapna érte. Hát elég gáz ez így, mindent összevetve.
Az olajiparban 2016 óta csökkentek a beruházások, a nyomott olajárak miatt. Ebből következett a palaolaj kiesése, nem érte meg a kitermelés. A nagy olajcégek is elkezdtek zöldülni. Egyszer csak ugrott a kereslet, de a kínálat csak nem akar nőni. Huncut kis OPEC +!
Közben a kínai termékek iránt akkora az igény az USA-ban, hogy nem bírják a gyárak energiával, itt a szén ára ugrott meg 100 százalékkal egy év alatt.
A tengeri szállítás is drágább lett, hiszen Kínából áramlik ki az áru, de venni már nem akar. Kellene több hajó, de 2 év mire megépül egy. Aztán ki is kéne pakolni a konténereket a kikötőkben, de mit lehet tenni, ha kevés az ember, mert megéri inkább otthon maradni munkanélkülin. Közben kevés az üres dokk, kicsi lett a kikötő! Nincs mit tenni, várakozni kell, ami költséges móka.
A leírtaknak egy közös jellemzője van. Mindennek az árát a végén a fogyasztó fizeti meg . Minden termékbe beépülnek az áremelkedések, és a fogyasztóra hárulnak tovább. Légiközlekedés, a pékség áramszámlája, a gázolaj ára, és még sorolhatnám.
A legfőbb kérdés számomra az, hogy átmeneti az infláció, vagy hosszabb ideig tartó reflációs időszak kezdetének szemtanúi vagyunk az idén? Szerintem a második válasz a helyes.
Ha megnézzük, hogy a fejlett országok jegybankjai mit tesznek, azt látjuk, hogy továbbra is nyomtatják a pénzt, változó intenzitással, de nyomtatják. Egyszer majd, 2022-ben már nem fogják. De kedves piac, félre ne értsd! Az ingyen lóvé beszüntetése nem egyenlő a kamatemeléssel. Ne izgulj, értsd jól! Esni ne merj nekem te árfolyam!!
Közben a Biden kormányzat azon dolgozik, hogy egy 1750 milliárd dolláros élénkítő csomagot fogadtasson el a törvényhozással, nehogy lassulás legyen, még véletlenül sem! Úgy mellékesen megjegyzem továbbá, hogy elemzések szerint minden fejlett költségvetés lazább lesz GDP arányosan 1-2 százalékkal, mint 2020 előtt volt.
Szóval itt tartunk. Ja nem. Valamit kifelejtettem: a munkaerőpiac ismét szűk nyugaton, lesz bérdinamika is! Igen, most már igy kerek a kép. Full gázzal robogó high pressure economies all over! Goldilocks a javából, lesz profit, marad a nulla kamat, de a gőz valahol ki kell jöjjön a kuktából, és már elkezdett kijönni. Közben Kína vélhetően megtalálta a pillanatot, amikor el tudja deflálni az ingatlanpiacát.
Végezetül, halkan megjegyezném, hogy a megtakarítások szempontjából a reflációs környezet visszatérése lesz a kulcsmomentum az elkövetkezendő években!