Mindannyiunkat érint a pénzromlás, de más és más mértékben. Sajnos van, akinek a kenyér ára okoz gondot, miközben (nagyon leegyszerűsítve) a diákoknak a dráguló menü és sör, a középosztálynak pedig az egyre költségesebb nyaralás jelent problémát. És van egy réteg – persze kivételekkel – akik kifejezetten örülnek a magas inflációnak.
Baráti körben záporoznak az információk, ki hova szeretne menni nyaralni, és mi mennyibe kerül. Jól látszik, sem a belföldi, sem a külföldi lehetőségek sem mondhatók olcsónak. Egy háromtagú család könnyen rászámolhat 1 millió forintot egy külföldi utazásra. (Nem véletlen, hogy sokan inkább lemondanak a vakációról és vesznek egy medencét, vagy grillt. Aztán mehet a kerti parti.)
Mellette vannak olyan, a hétköznapokban többnyire elfoglalt, gazdag emberek, sikeres vállalkozók, akiknek az idő mint tényező a legfontosabb és nem számít a pénz. Sőt! Kifejezetten örülnek, hogy minden megdrágult, mivel a nyaralni vágyók többségénél az ár mint szűrő funkcionál. Ha drágaság van, kevesebben lesznek a szállodákban, a nyaralóhelyeken.
Egy beszélgetésem ihlette meg ezt az írást. Egy kedves úriember viccesen elmesélte nekem, hogy a tízfős baráti társasága a teljes, 25 fős hotelt kivette 10 napra, mert nem akarták, hogy mások háborgassák a pihenésüket. Nem akarnak várni a teniszpályán…
Értetlenkedve hallgattam és megkérdeztem, miért nem foglaltak le inkább egy olyan nívós helyet, ami kifejezetten a szupergazdagoknak készült.
A válasz meglepett:
Nem találtak szabad helyet a luxus kategóriában. Vagyis néhány próbálkozás után feladták, egyszerűbb megoldásnak tűnt egy egész hotelt kivenni.
Kinek fáj leginkább az infláció?
Alsó osztály, középosztály, felső osztály – nem ugyanúgy érint mindenkit a pénzromlás egy amerikai felmérés szerint.