A legélhetőbb lakótér valami ilyesmi

35 éves évfordulóját ünnepli a Jardínes del Turia, egész Spanyolország legnagyobb városi parkja, ami 10 kilométer hosszan szeli át Valenciát egy régi folyómederben. Ez egy igazi urbánus kincs Vakmajom szerint.

Mi történt itt? 1957 őszén emberéleteket követelő és óriási anyagi károkat okozó árvíz vonult át a városon. Kiöntött a Turia folyó. Akkor döntéttek el, hogy a folyót el kell terelni, meg kell zabolázni a természetet. A hogyan kérdésre Franci idejében csak tervek születtek, eleinte egy soksávos autópályát vizionáltak a mederbe, amire nagy lakossági tltakozás volt a válasz. Végül, a diktatúra bukása után, 1981-ben, az első demokratikusan választott városvezetés a civil szervezetek nyomására úgy döntött, legyen egy közpark a folyómeder helyén.

A folyót átszelő gyönyörű hidakat megtartották, a medret növényzettel telepítették, pihenőhelyeket, sportpályákat, játszótereket alakítottak ki benne, a tengerparthoz közel pedig egy modern művészeti negyedet húztak fel, múzeumokkal, kiállítóterekkel, Operával.

Aligha van ennél nagyobb szabású városátrendezés Európában, és aligha van olyan, amelynek több haszna lenne: a polgárok sokaságának vált elérhetővé a kellemes kikapcsolódást lehetővé tévő nagy zöldfelület, hiszen a belvároson “folyik át” a park. Ez a környező ingatlanállományt roppant mód felértékelte. Igazi hívókifejezés lett, hogy “közel van a Turiához”.

Nem is meglepő. Ki ne szeretne úgy élni, hogy bent van egy nagyváros belsejében, élvezve annak minden szolgáltatási kényelmét, de közben mellette húzódik egy 10 négyzetkilométeres erdő, bringa- és futópályákkal, piknikezésre, csillezésre, árnyas lombok alatti andalgásra hívogatóan? – mindez egész évben rendelkezésre áll, a kellemes spanyol klímának köszönhetően.

A legélhetőbb lakótér valami ilyesmi. Lüktető urbánus élettér és egyszerre vad, zöld és dzsungel, rengeteg jó étteremmel, bolttal minden sarkon.

Lidl itt, Mercadona ott, kórházzal, iskolával, színházakkal és mégis árnyas lombok alatt két lépésre. Este menjünk Operába, Mozart lesz, utána egy vacsora vagy séta a parkban? Vagy nézzük meg a grillfesztivált a fák alatt? Bekapunk hozzá pár pohár cavát? Garnachát? Vagy így, sorban? Egyszer élünk, nem? Majd reggel lekocogjuk, kibattyogunk a tengerig. Lehet, közel van minden, gyalog távolságra. És ezt a csodát nem a természet alakította ki, az el akarta pusztítani, hanem az alkotó ember.

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala