Mit okozna a jegybanki inflációs cél megemelése?

A monetáris politikát érintő diskurzusok egyik időről időre felmerülő témája, hogy milyen inflációs cél szolgálja legjobban a társadalom érdekeit. Nem meglepő, hogy a jelenlegi magas inflációs környezetben több külföldi és hazai gazdaságpolitikusban is felmerült, hogy egy bizonyos szint után már fölösleges harcolni az infláció ellen, mivel azt részben strukturális tényezők tartják magasan. Ekkor pedig érvelésük szerint az inflációs cél megemelése lenne a logikus lépés.

Egyből adódik a kérdés, hogy milyen hatása lenne a monetáris kondíciókra, ha egy jegybank megemelné az inflációs célját. Ehhez viszont előbb röviden érdemes összefoglalni, hogy egy jegybank milyen tényezők alapján határozza meg az irányadó kamatot.

Minden jegybanki modellben szerepel a Taylor-szabály valamilyen formája, amely arra hivatott, hogy adott GDP- és inflációs előrejelzés mellett meghatározza a megfelelő kamatpályát. Természetesen a valóságban egy ilyen előrejelzés csak támpontként szolgál a monetáris politikai döntések során, mivel számtalan releváns tényezőt nem tud kezelni. Elég csak a pénzügyi stabilitást érintő kérdésekre vagy az átmeneti költségsokkokra gondolni. Azonban jó eszköz arra, hogy bemutassa az irányadó kamat kialakításának logikáját.     

Forrás: Atlanta FED

A fenti képlet lényege, hogy a jegybanknak van egy becslése a semleges reál kamatra (r*t), amely az inflációs céllal (π*t) kiegészülve megadja a semleges kamatszintet. Ennél, akkor kell magasabb vagy alacsonyabb kamatszintet (FFRt) tartani, ha az aktuális infláció (πt) eltér az inflációs céltól (π*t). A képlet szerint a kibocsátási rés (gapt) is hatással tud lenni az ideális kamatszintre, de ennek valós idejű becslése annyira bizonytalan, hogy a jelen írásban nem érdemes foglalkozni vele. Még van egy simító paraméterünk (ρ), amely azt a célt szolgálja, hogy a fenti tényezők hirtelen megváltozása esetén az irányadó kamat csak fokozatosan módosuljon elkerülve a monetáris kondíciók heves irányváltását.

A fent megismert logika alapján, ha egy jegybank megemeli az inflációs célját, akkor ezzel magasabb lesz a semleges kamatláb. Ugyanakkor ezzel az inflációs cél közelebb kerül a jelenlegi árszínvonal romláshoz. A kettő eredője pedig egy alacsonyabb kamatszint. Azonban a cél megemelése könnyen azzal járhat, hogy a gazdasági szereplők hosszútávú inflációs várakozásai is ilyen mértékben megugranak, amely szépen lassan felnyomja az aktuális inflációt is. Így pedig hosszú távon pont annyival nő meg az ideális kamatszint, amennyivel megemeltük az inflációs célt. Természetesen ezen a ponton még esetleg érvelhetünk azzal, hogy az árazási döntéseket hozó reálgazdasági szereplők inflációs várakozásai nem követik le a jegybanki cél emelését. Tehát az árszínvonal romlás mértéke változatlan maradna és a jegybank alacsonyabb kamatszintet tudna tartani.

Azt a tényezőt viszont már nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jegybanki hitelesség szempontjából az inflációs cél megemelése nagyon érzékeny téma. Ezt a piaci szereplők könnyen úgy értelmezhetik, hogy az adott jegybank majd mindig megemeli a célját, amikor nem tudja leszorítani az inflációt. Másképpen fogalmazva nem fogadják el azt az érvelést, hogy az infláció strukturális okok miatt van magasan és azt jegybanki eszközökkel nem lehet letörni. Ezutóbbi narratíva különösen azokban az esetekben dominálhat, amikor egy kis nyitott ország jegybankja a nagyobb monetáris intézmények, mint Federal Reserve vagy az Európai Központi Bank előtt lép erre az útra.

Egy ilyen forgatókönyv biztos jelentős tőkekiáramlást eredményezne és ebből fakadóan az adott ország devizájának gyengülését. Ennek köszönhetőn jó pár évig kifejezetten magasabb inflációval szembesülne a jegybank. Következésképpen minden korábban felvázolt forgatókönyvhöz képest is magasabb kamat kondíciókat kellene alkalmaznia.

Összeségében: az inflációs cél emelése akár alacsonyabb kamatkörnyezetet is teremthet egy országban, de kis, nyitott gazdaságoknak valószínűleg nem érdemes addig elindulni ezen a pályán, amíg a nagyobb jegybankok nem emelik meg saját inflációs céljukat.