Jesse Livermore – Kezeld a kockázatodat

Nagy hibák. Ahogy Livermore megállapította, a hibák családja olyan nagy, hogy képtelenség mindegyiket elkerülni. És a világ minden bölcs mondása sem változtatja meg azt a tényt, hogy a pénzbeli veszteség a befektetés része.

Nehéz a részvénypiacon pénzt keresni. Akár hedge fundot vezetsz, akár saját értékpapírszámládat kezeled, időnként igazán ostobának fogod érezni magad. Egy piaci lefordulás esetén osztozhatsz másokkal a nyomorúságban, akadnak azonban olyan pillanatok, amikor olyan egyedül leszel, mint egy lakatlan szigeten. Időnként úgy érezheted, hogy a piac istenei gúnyolódnak veled.

Még a részvénypiacok legendás alakjai is követnek el baklövéseket – ez az egyik legfontosabb tanulsága a „Nagy hibák” című, igen népszerű befektetési témájú könyvnek, melyet az ismert és sikeres amerikai portfóliókezelő, Michael Batnick írt.

A HOLDBLOG-on heti rendszereséggel közöljük a tanulságos történeteket.

A múlt héten Benjamin Graham példáján keresztül mutattuk be, hogy nincsenek kőbe vésett törvényszerűségek.

„Jesse Livermore az érdeklődés középpontjában álló, szenvedélyes személyiség volt, aki történetesen az összes ismert kereskedési aforizmát megtestesíti.”

(Paul Tudor Jones)

Mi a baj az ökölszabályokkal?

„Olcsón vegyél, drágán adj el.”

„A profitrealizálásba még nem ment tönkre senki.”

„Akkor kell venni, amikor vér folyik az utcákon.”

Gyakran ezekkel az alapbölcsességekkel igazoljuk, hogy miért vettük meg, adtuk el, vagy tartottuk meg valamelyik befektetésünket. Az a baj az ökölszabályokkal – különösen, amikor befektetésről van szó –, hogy elfedik a mögöttes komplexitást. Túlontúl sok változót és az adott értékpapír árfolyamára egy időben ellentétes hatást kifejtő tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy mindet egy ilyen aranyos kis frázisba sűríthessük. Ha mégis így teszünk, az szisztematikus torzításokhoz, vakfoltokhoz és újra meg újra ismétlődő rossz döntésekhez vezet. Gondolj csak bele az alábbi, Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című könyvéből vett példába:

„Steve nagyon félénk és visszahúzódó, mindig kész, hogy segítsen, ám nemigen érdeklik őt az emberek vagy a való világ. Csendes-rendes lélek, akinek fontos, hogy rend és szabály uralkodjon körülötte, imádja a részleteket.” Mi valószínűbb: Steve könyvtáros, vagy inkább gazdálkodó lesz?

Mindenkinek azonnal feltűnik a hasonlóság Steve személyisége és a könyvtáros sztereotípiája között, de az ugyanilyen fontos statisztikai szempontokat szinte mindig figyelmen kívül hagyjuk. Eszünkbe jut-e például, hogy több mint hússzor annyi férfi gazdálkodó van az Egyesült Államokban, mint férfi könyvtáros? Mivel összehasonlíthatatlanul több gazdálkodó van, majdnem biztos, hogy több „csendes-rendes” lélek köt ki a traktorok mellett, mint a könyvtári információs pultoknál. Ennek ellenére azt találtuk, hogy kísérleteink résztvevői figyelmen kívül hagyták a releváns statisztikai tényeket, és kizárólag a hasonlóságra alapozták ítéleteiket. Ezt azzal magyaráztuk, hogy a hasonlóságot egyszerűsítő heurisztikaként (simplifying heuristic), egyszerű szabályként (ökölszabályként) használták, amikor egy nehéz döntés előtt álltak. A heurisztikára hagyatkozás megjósolható torzításokat, szisztematikus hibákat eredményezett előrejelzéseikben.1

Gondolj bele, hogy az ilyesfajta gondolkodás miként ölt testet befektetéskor. Annyira sok a változó, hogy szinte kénytelen vagy egyszerűsítésekkel és aranyigazságokkal élni. Márpedig senkinek a mondásait és aranyigazságait nem szokták olyan gyakran idézni, mint Jesse Livermore-éit. Például: „A spekuláció olyan öreg, mint a hegyek. Akármi történik ma a részvénypiacon, az már megtörtént korábban, és meg fog történni újra.” Vagy: „A mondás szerint mindennek két oldala van. De csak egyetlen oldala van a piacnak, és ez nem a bika oldal vagy a medve oldal, hanem a helyes oldal.”

Ha trader vagy, és elsődlegesen az foglalkoztat, hogy a helyes oldalon állj, szinte képtelenség nem túlbonyolítani a dolgokat. Merre tartanak a részvények, és milyen irányból jönnek? Az emelkedést (esést) a részvények egy szűk csoportja idézi elő, vagy a piac egésze részt vesz benne? Mennyire bikák (medvék) a befektetők? Saját portfólióm vajon nem gátol-e meg abban, hogy objektíven válaszoljak ezekre a kérdésekre? A lista a végtelenségig folytatható. És bár igaz ugyan, hogy a dolgok leegyszerűsítése általánosságban jobb döntésekhez vezet, nem igaz, hogy minden helyzetet bele lehet sűríteni egy-egy mondásba. Nincs még egy olyan befektető, aki olyan jól példázza a heurisztika veszélyeit, mint Jesse Livermore, aki vagyonokat keresett és veszített el, és minden egyes alkalommal szemkápráztatóan elegáns elemzéssel magyarázta a bizonyítványt.

Jesse Livermore a leghíresebb, talán az első híres piaci spekuláns. A befektetők azt a leckét tanulhatják meg tőle, hogy milyen veszélyesek lehetnek az ökölszabályok. Ha azon kapod magad, hogy elhagyja a szád az „akkor kell venni, amikor vér folyik az utcákon” mondás, érdemes emlékeztetni önmagad, hogy még az az ember sem volt képes betartani ezeket a piaci örökigazságokat, aki tulajdonképpen feltalálta ezt a műfajt. Olcsón venni, drágán eladni – nagyszerűen hangzik, és az ötlet maga nagyszerű is, de sok más dologhoz hasonlóan ezt is könnyű mondani, viszont nehéz megvalósítani.

A spekuláció szerelmese

Jesse Livermore, vagy ahogy a barátai nevezték, JL 1877-ben született egy, a massachusettsi Acton melletti farmon, és ott is nőtt fel. 14 éves korában elhagyta otthonát, és egy nagyvárosba, Bostonba ment, ahol gyorsan állást is kapott a Paine Webber brókercégnél: az ügyfélterem nagy falitáblájára kellett felírnia a legfrissebb tőzsdei árakat, heti 6 dollár fizetésért.

Miközben ismerkedett a piaccal, a fiatal Livermore egy kis füzetet vezetett, ebbe jegyezte fel elképzelt ügyleteit. 18 hónapnyi előkészület után elment egy bukmékerirodába. A befektetők, főként az amatőrök ilyen helyeken tudtak kereskedni. Első vétele a Chicago, Burlington and Quincy Railroad részvénye volt, és 10 dollár befektetésével alig két nap alatt 3,12 dollár nettó nyereséget vágott zsebre.2 Az első pillanattól kezdve sikeres volt, és 17 éves korára összegyűjtött 1200 dollárt. Megérezte a siker ízét, és még többet akart belőle. Úgy döntött, otthagyja a Paine Webbert, és teljes idejét a spekulációnak szenteli.

A bukmékerirodák ahhoz voltak szokva, hogy a traderek üres zsebbel távoznak, azokra pedig, akiknek mégis sikerült pénzt keresniük, rövid idő alatt felfigyelt a főnök. JL saját sikerének lett az áldozata, és rövidesen nemkívánatos személy lett Boston összes bukmékerirodájában.

Néhány évnyi tapasztalattal a háta mögött és egy csinos summával a zsebében elhagyni kényszerült Bostont, ha folytatni akarta a kereskedést. Első nagy veszteségét már korábban elszenvedte, de ezek a nagy bukók vissza-visszatértek egész élete során.

1900-ban, 23 évesen Bostonból New Yorkba tette át a székhelyét. Megérkezése napján besétált a 25 éves Edward Hutton által vezetett Harris, Hutton & Company brókercég irodájába. (Hutton volt az, aki a későbbiekben megalapította az E. F. Huttont.3) Hutton és Livermore egyből megkedvelték egymást. JL letétbe helyezte 2500 dollárját, és kapott mellé egy 22 500 dolláros hitelkeretet, így összesen 25 000 dollárral szállhatott be a piacra.

A részvények számára nagyon előnyösen mozogtak, és a piac helyes oldalát eltaláló Livermore kevesebb mint egy hét alatt 50 000 dollárt keresett. Ám – miként ezt rövidesen megtanulhatta – az amatőr és a profi kereskedés legalább annyira eltér egymástól, mint amekkora a különbség egy versenyautó-szimulátor és egy Porsche 917 vezetése között.

A bukmékerirodában a szalagon megjelenő árfolyamon vették és adták a részvényeket. Ám ez nem a tőzsde parkettjén érvényes tényleges árfolyam volt. A bukmékerirodák világa a szalagon megjelenő árfolyam, nem pedig a tőzsdeparkett tényszerűsége körül forgott. Az igazi tőzsdén a szalag csak az adatközlés funkcióját látta el, és a tőzsdeparketten a következő ügylet valós kötési árfolyama ettől nagyon is eltérhetett.4

Az első lecke

JL profi spekulánsként 1901 májusában könyvelhette el az első jelentős veszteségét, ezúttal a short oldalon állva. A shortolás (rövidre eladás) a vásárlás ellentéte, ez pedig tökéletesen illett Livermore szkeptikus természetéhez. Az olcsón venni, drágán eladni elv követése helyett a shortoló megpróbál drágán eladni, majd olcsón visszavenni, és bezsebelni a különbséget.

Az egyik hétfői piacnyitás előtt Livermore megbízást adott 1000-1000 darab U. S. Steel- és Santa Fe Railroad-részvény shortolására 100, illetve 80 dolláros árfolyamon. Ehhez 4:1 arányú tőkeáttétel mellett a teljes kereskedési tőkéjét felhasználta. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a hibahatára papírvékony volt. Megbízásai nem 100 és 80 dolláron, hanem 85 és 65 dolláron teljesültek – olyan árszinten, ahol ő eredetileg zárni akarta a shortpozícióit! És amikor a piac vele szembe ment, nem tudott elég gyorsan kiszállni, és a tőkeáttétel maga alá temette. Alig néhány óra alatt 50 000 dollárt veszített. 23 évesen tönkrement. Igazság szerint még annál is rosszabb volt a helyzet, mert még 500 dollárral tartozott is a brókercégnek.

Felismerte, hogy mi történt: a bukmékerirodában elsajátított leckék és az ott szerzett tapasztalatok nem szükségszerűen alkalmazhatók a professzionális kereskedésben. „A szalag a régmúltról tudósított, és amíg a kereskedési szisztémám működött, ezt a szempontot nem vettem figyelembe.”5

Livermore kiváló ügyfele volt a cégnek, így a Harris, Hutton felajánlott neki 1000 dollár hitelt, de JL nem fogadta el az ajánlatot. Tisztában volt vele: még nem áll készen arra, hogy a nagyok pályáján játsszon, ezért úgy döntött, visszatér az amatőrök közé, ahol tudta, hogy képes nyerni.

A baj csak az volt, hogy New Yorkban az összes bukmékeriroda bezárt, Bostonban pedig nem látták szívesen. Elment hát St. Louisba, ahol senki nem ismerhette. Elővette a régi jól bevált módszerét, és mindössze két nap alatt 2800 dollárt keresett. Ám a harmadik napon, amikor megbízást próbált adni, közölték vele, hogy a főnök látni akarja. Rájöttek, hogy az általa bemondott Horace Kent név valójában a hírhedt Medvekölyköt, Jesse Livermore-t takarja.6

Más választása nem lévén, visszatért New Yorkba, megadta az 500 dolláros tartozását, így 2000 dollárja maradt a kereskedésre.

„A részvénykereskedő képzése olyan, mint az orvosé. Az orvosnak hosszú éveket kell tanulással töltenie.”7 Az elkövetkező néhány évben Livermore megfizette a tandíjat, rászánta az időt, megkapta az oktatást, és szépen építgette bankszámláját. 28 éves korára összegyűjtött 100 000 dollárt, de az első igazán nagy dobása még váratott magára.

Egy Palm Beach-i vakációzás alatt puszta megérzésből úgy döntött, hogy shortolni fog 1000 darab Union Pacific-részvényt. Mivel kevesellte, visszament, és eladott még 1000 részvényt, majd még egyszer 1000 darabot, így a nap végén már 3000 darabra rúgott a short pozíciója, és 7500 dollár mínuszban volt.

Másnap felkelt, és eladott további 2000 részvényt. Ilyen nagy pozíció birtokában úgy látta, hogy ideje visszatérni New Yorkba, ahol jobban figyelemmel tudja követni a pozícióit.

A nagy dobás

Kétezerötszáz mérfölddel odébb földrengés rázta meg San Franciscót. A 42 másodpercig tartó rengések 296 mérföldnyi területen okoztak károkat. A katasztrófa háromszázhetvenkét emberéletet követelt, és egyetlen hét alatt 277 ezren veszítették el az otthonukat. Livermore meg volt győződve arról, hogy az események hatására a piac – számára kedvező módon – össze fog omlani, de a piacot látszólag nem érdekelték a történések. Ezért Livermore megduplázta a pozícióját, először újabb 5000 darab részvényt adott el, majd úgy döntött, mindent egy lapra tesz fel, és ismét megkétszerezte a pozícióját. Türelmes nyugton ülésnek nevezte ezt, és ennek tulajdonította sikerét, noha nagyon nehéz ezt a stratégiát mesteri szinten alkalmazni. Nyugton ülése busásan kifizetődött, amikor április 20-án, pénteken a piac végre összeomlott. Szombaton zárta a teljes pozícióját, 250 000 dollárt keresve az ügyleten. (Mai áron ez több mint 6 millió dollár lenne.) Jesse Livermore gazdag ember lett.

Elhatározta, hogy kicsit hátradől, és kiélvezi a nagy dobását. Ám nem tudott túllépni saját árnyékán, és rövid időn belül visszatért a piacra, megint csak a short oldalon szállva be. Néhány komoly veszteség révén kénytelen volt végignézni, ahogy a talált pénz 90 százaléka semmivé lesz. Mint mindig, ezúttal is kristálytisztán látott az elemzésében. „Hibáztam. De hol? Medve voltam a medve piacon. Bölcs döntés. Adtam a részvényeket. Helyes döntés. Túl korán adtam őket. Költséges döntés. Pozícióm helyes volt, de a játékom téves.”8

Livermore, ahogy mindig, ezúttal is gyorsan talpraállt, és a következő néhány hónap alatt az emelkedésekbe beleshortolva visszanyert mindent, amit elvesztett, sőt sikerült a számláját 750 000 dollárra feltornáznia.

1907-ben Augustus és Otto Heinze, valamint Charles Morse megpróbálták bekeríteni a United Copper piacát (irányításuk alá vonni a részvényt). Kísérletük kudarcot vallott, a részvény pedig néhány nap alatt 60 dollárról 10 dollárig zuhant. Az eset mindhárom pénzembert csődbe vitte. A bekerítési manőverhez rengeteg pénzt kértek kölcsön különböző trösztöktől, és amikor csődbe mentek, az emberek megrohamozták a bankokat, ami pánikot váltott ki.

Amikor az összeomlás bekövetkezett, Livermore shortolt, és papíron 1 000 000 dollárnyi nyeresége volt. Ám a likviditás eltűnt, és nyilvánvalóan nem volt senki, aki megvegye a részvényeit, így nem lehetett biztos benne, hogy valaha is be tudja zsebelni a nyereségét. Ám amikor JP Morgan közbelépett – likviditást és bizalmat kölcsönözve a piacnak –, Livermore zárta a shortjait, és egy vagyont keresett.

Az árupiacon

1907 végén, a 30. születésnapja előtt Livermore vagyona 3 millió dollárra rúgott. Ám megint csak képtelen volt a babérjain üldögélni, és elhatározta, hogy eggyel magasabb szintre emeli az árupiaci kereskedést. 1908-ban Chicagóba költözött, hogy minden idejét az árupiacnak szentelje. Első játékszere a gyapot lett, amelyben hatalmas, 140 ezer bálányi pozíciót épített fel, és közel 2 millió dollárt keresett vele. Az ügylet a legendák közé emelte, és új becenevét, a Gyapotkirályt is ennek köszönhette.

1908 közepén a hatalmas diadaltól feldobva és a bankszámláján immár 5 millió dollárral visszatért New Yorkba.

A gyapotpiaci sikere Teddy Price – a világ egyik leghíresebb és legelismertebb gyapotspekulánsa – figyelmét is felkeltette. Price közölte JL-lel, hogy társulni akar vele; az volt az elképzelése, hogy ő majd szállítja Livermore számára a fontos fundamentális információkat, JL pedig lekereskedi azokat. Livermore azonban gyorsan visszautasította ezt az ötletet.

Társulni nem akart ugyan, az azonban egyáltalán nem zavarta, hogy barátok legyenek, és kettejük között szoros kapcsolat alakult ki. Együtt nyaraltak Palm Beachen, és JL-t lenyűgözte és elvarázsolta mindaz, amit Price az árucikkek világáról tudott. Livermore azonban a szalag információi alapján kereskedett, és az olyan fundamentumok, mint a termés mennyisége és minősége érdektelenek voltak számára. Ám Price tudása olyan mélyreható és csábító volt, hogy megfertőzte Livermore agyát. JL medve volt a gyapotot illetően, míg Price a másik oldalon állt. Abbéli meggyőződésében, hogy Price-nál többet nem tudhat, zárta a shortjait, sőt vásárlásba kezdett, és gyorsan felhalmozott 160 000 bálányi gyapotot.

Miközben vette a gyapotot, a búza piacán is long volt, ez utóbbi pozíció pedig szép nyereséget mutatott. Figyelmen kívül hagyva a hosszú évek alatt kialakított saját szabályait, Livermore eladta nyereséges pozícióját, és hozzávett a veszteségeshez. „Mindig azt add el, ami veszteséges, és azt tartsd meg, ami nyereséges. Annyira egyértelműen eszerint kellett volna cselekedni, hogy a mai napig sem értem, miért tettem pont az ellenkezőjét.”

Ez fájt. Olyan hibát követett el, amely már valós időben is nyilvánvaló volt, hát még az utólagos éleslátás birtokában. „Hihetetlen, de tizenkét vagy tizennégy évnyi szakadatlan részvény- és áruspekulációs gyakorlattal és rutinnal a hátam mögött pontosan a rossz utat választottam.”

A nagy hiba

Baját súlyosbítandó a „társa”, Price is átverte. Shortolta a gyapotot, miközben Livermore egyre csak vette azt. A végén JL-nek 440 000 bálányija volt, több mint 25 millió dollár értékben. Sarokba szorult, és 4,5 millió dollárt veszített.

Livermore így fogalmazott: „Aki ebben a játékban akarja megkeresni a kenyerét, annak bíznia kell önmagában és a döntéseiben. Ezért nem hiszek a tippekben. Ha Smith tanácsára veszek, Smith tanácsára is kell eladnom. … És ha Smith elmegy szabadságra, amikor épp el kéne adni? Nem, kérem szépen, senki nem tud nagy pénzt keresni mások tanácsára hallgatva.” Ez alkalommal kimondottan mérges volt magára, mert nem pusztán arról volt szó, hogy az ügylet rossz oldalán állt, vagy ellene fordult a piac, hanem közvetlenül ő volt a felelős ezért a baklövésért. Megszegte az általa valaha is megtanult kereskedési szabályok közül az egyik legelsőt.

1909-ben teljesen lenullázta a számláját. Kifogott egy vesztes szériát, és bármihez nyúlt, veszteséget termelt:

Egyre csak kereskedtem – és vesztettem. Képtelen voltam elengedni a gondolatot, hogy a részvénypiacnak végül pénzt kell nekem keresnie. De csak egyvalaminek láttam a végét – az anyagi forrásaimnak.

Livermore-nak akkor sikerült megszakítani a rossz sorozatát, amikor az egyik brókercégtől kapott egy ajánlatot, hogy kereskedjen náluk az általuk nyújtott 25 000 dolláros hitelből. A Medvekölyök agresszív shortoló hírében állt, és a brókercég el akarta érni, hogy az emberek tudják: náluk kereskedik, mert így nem a nagy ügyfeleikre fognak gyanakodni, amikor azok megválnak hatalmas részvénypakettjeiktől.

A 25 000 dollárból gyorsan 125 000-et csinált, de a jó idők – immár szokás szerint – kérészéletűnek bizonyultak. Amikor megpróbált 8000 darab Baltimore, Chesapeake & Atlantic-részvényt rövidre eladni, a vezető bróker behívatta az irodájába, és így szólt hozzá: „Jesse, ne csinálj egyelőre semmit a Chesapeake & Atlantickel. Rossz ötlet volt tőled rövidre eladni nyolcezer részvényt. Reggel a londoni piacon zártam a pozíciókat, és vettem neked a papírból.”9 Ez így ment hónapokig, és a bróker egyre több vasúti részvényt vett Jesse nevében. Végül felismerte, hogy kihasználják, mert az egyik vezető bróker egyik ügyfele haldoklott, és egy csomó vasúti részvényét el kellett adnia. És ezeket Livermore vásárolta meg egyre alacsonyabb árfolyamon.

Ez volt a második alkalom, hogy megvezették, és ezúttal egyszerűen nem bírt kikecmeregni a gödörből. Az elkövetkező évek során több mint egymillió dollárnyi adósságot halmozott fel, amit képtelen volt visszafizetni. 38 éves korában csődöt jelentett.

Eltökélte, hogy tiszta lappal újrakezdi, ezért mentőövre, valamilyen hitelre volt szüksége, csődegyezsége feltételei szerint azonban nem vehetett fel új hitelt. Elhatározta, hogy visszatér ahhoz a brókercéghez, amelyik hat évvel korábban megkopasztotta. Elutasították, de azt mondták neki, ha lát valamit, amit szívesen venne, vehet belőle 500 részvényt. Figyelte a piacot, és várt a tökéletes lehetőségre. Bethlehem Steel-részvényt vett, és mindössze két nap alatt keresett velük 38 000 dollárt. A piacok számára kedvezően mozogtak, és gyorsan összeszedett 200 000 dollárt.

A részvénypiac az I. világháború alatt tovább erősödött, az 1915-ös év lett a Dow valaha volt legjobb éve, amikor is az index 82 százalékot száguldott. A részvények kevesebb mint két év alatt a kétszeresükre drágultak, és ő megint a piac jó oldalára állt, bika volt a bika piacon. Egy esztendővel a 40. születésnapja előtt Jesse Livermore visszatért.

Amikor 1918 novemberében a háború véget ért, a részvénypiacról árupiacra váltott. Egy teljes formális rendszert alakított ki, és az egész világot uralta, évi 3 millió dollárt keresett egészen 1923-ig. Ez idő alatt 20 millió dollárt sikerült összegyűjtenie. A dübörgő 20-as években sokkal inkább volt óvatos medve, mint optimista bika. Már 1927-ben elkezdett shortolni, próbaképpen kicsi pozíciókat nyitott, és szerény veszteségeket szenvedett el.

1929 őszére mintegy 100 különböző részvénnyel minden addigi short pozíciójánál nagyobbat épített fel 450 millió dollár értékben. És rövidesen megkapta egész élete legnagyobb fizetését. Október 25. és november 13. között a Dow 32 százalékot zuhant. Ezen 11 (kereskedési) napból hétszer a Dow 5 százalékot esett. Livermore zárta minden short pozícióját, és a vagyona ekkor 100 millió – mai értéken 1,4 milliárd – dollárt tett ki. Egyike volt a világ leggazdagabb embereinek.

Mint utóbb kiderült, ez jelentette számára a csúcsot.

A tanulság

A részvénypiac végül 1932 júliusában jutott a mélypontjára. A válság senkit és semmit nem kímélt, és a részvénypiac mindössze 11 százalékát érte a három évvel korábbi értékének. Amikor eljött a mélypont, az inga annyira túllendült, hogy a részvények minden idők legnagyobb visszapattanását produkálták. Az elkövetkező 42 napban a Dow 93 százalékot száguldott, ám Livermore ez alkalommal a rossz oldalra állt. Óriási ütést kapott. És miután zárta a shortjait, elkövette az utolsó hibáját: longra váltott a csúcson. Mint kiderült, ez a korrekció a döglött macska típusba tartozott, és a részvények – 1932 szeptemberétől 1933 februárjáig értékük közel 40 százalékát elveszítve – visszazuhantak. Minden, amit a krachon keresett, elúszott.

A medve oldalon lenni, amikor a bika oldalon kellett volna állni, majd a bika oldalra váltani, amikor a medve oldalon kellett volna maradnia – ezen hiba mindenét elvitte. 1934-re újra teljesen leégett, és 5 millió dollárral tartozott 30 hitelezőjének.

Második alkalommal is csődöt jelentett, és az elkövetkező években csak vergődött. Kínszenvedést jelentett számára betartani az újonnan létrehozott Securities and Exchange Commission (Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet) kereskedési szabályait. Számos korábban sikeresen alkalmazott trükkje és stratégiája immár illegálisnak számított, és komoly büntetés járt értük.

Livermore így emlékszik vissza:

Egész életemben követtem el hibákat, de amikor pénzt veszítettem, értékes tapasztalatot szereztem, és megtanultam, miket nem szabad csinálni. Többször is teljesen tönkrementem, de a veszteség soha nem volt totális veszteség. Máskülönben nem lennék most itt. Mindig tudtam, hogy lesz másik esélyem, és hogy nem fogom ugyanazt a hibát másodszor is elkövetni. Hittem magamban.10

Ám 1939-ben az utolsó visszatérési kísérlete szintén kudarcot vallott. Képtelen volt egy újabb varázslattal előrukkolni, és kifogyott a lehetőségekből. 1940. november 29-én önkezével vetett véget életének. A bírósági feljegyzések tanúsága szerint pénzeszközeinek összértéke 107 047 dollárt tett ki, amit a 463 517 dollárra rúgó adósságai több százezer dollárral meghaladtak.

Némiképpen ironikus, hogy minden idők legtöbbet idézett tradere ilyen gyenge kockázatkezelésről tett tanúbizonyságot. Minden mondása és a pályája során megtanult összes lecke sem tudta megóvni őt attól, hogy négyszer is tönkremenjen. Az igazi tanulság, amit Livermore túl későn ismert fel, így szól:

Egy bölcs és szerencsés ember nem követi el kétszer ugyanazt a hibát. Biztosan elköveti azonban az eredeti hiba több tízezer variánsa közül valamelyiket. A hibák családja olyan nagy, hogy egyikük mindig ott ólálkodik körülötted, amikor megpróbálod kifundálni, mit csinálj a bolondok játékában.11

A befektetés a jellegéből adódóan magában hordozza a bizonytalanságot, így soha nem ígérhetjük meg magunknak azt, hogy: „Nem hagyom ezt még egyszer megtörténni!” Nyilvánvalóan vannak olyan konkrét hibák, amelyek nem ismétlődnek – venni például egy háromszoros tőkeáttételű short ETF-et, és ülni rajta három hónapig. Ez olyasvalami, amit csak egyszer csinálsz meg, és soha többé. Ám ahogy Livermore megállapította, a hibák családja olyan nagy, hogy képtelenség mindegyiket elkerülni. És a világ minden bölcs mondása sem változtatja meg azt a tényt, hogy a pénzbeli veszteség a befektetés része. A kockázatkezelés a befektetés része. A hibák ismételt elkövetése a befektetés része. Mind-mind a befektetés velejárói.

Ha a ki nem kényszerített hibák elkerülésére összpontosítasz, nem lesz szükséged arra, hogy jól hangzó, ám csupán hamis biztonságérzetet adó piaci frázisokra támaszkodj.

Jegyzetek

1. Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás (HVG Kiadó, 2013)

2. Tom Rubython: Jesse Livermore – Boy Plunger (Dorset, England: Myrtle Press, 2015)

3. Ugyanott

4. Ugyanott

5. Edwin Lefèvre: Egy spekuláns feljegyzései (T.bálint Kiadó, 2014)

6. Rubython: Jesse Livermore

7. Edwin Lefèvre: Egy spekuláns feljegyzései

8. Ugyanott

9. Rubython: Jesse Livermore

10. Ugyanott

11. Ugyanott

Benjamin Graham – Nincsenek kőbe vésett törvényszerűségek

Nagy Hibák: a 20. század első felében Graham megtanította nekünk, hogy a pénzügyi világban nincsenek kőbe vésett szabályok, és hogy az olcsó még olcsóbbá válhat.

A könyv magyar nyelven az A4C Books kiadásában jelent meg.
Magyar kiadás © A4C Books, 2020 Fordítás © Lénárt Szabolcs

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli igénye nélkül tilos a fenti szöveg bármely részét vagy egészét reprodukálni, felhasználni és bármilyen módon közölni.