Jón Kalman Stefánsson: író a világítótoronyból

Az izlandi író a világítótoronyban él és alkot. Közben a szigetre rágerjedt turisták jópénzért megnézhetik szerény hajlékát.

Nem kell érte csinálnia semmit, alkotgasson csak ott, két évre ingyen kapja a lakást, negyven négyzetméter, full összkomfort, a legjobb zuhany az Alpoktól északra, szupergyors internet, rezsi kifizetve. Sőt, még évi 10 üveg sigle malt whisky is benne van az árban, mert az írók olyanok, hogy isznak. Csak a könyveit kell felpakolnia a polcokra, egy rahedli könyvet, meg néha, amikor a látogató csoportok jönnek, elmenni sétálni Rejkjavik felé, hogy az író szerény hajlékát a távollétében tekinthessék meg a méla bámészkodók. Akik ilyen hülyeségekért tejelnek.

Deal? Deal. Csak áruba kell magát bocsátania hozzá, hiszen a kultúra is áru: veszik, nem veszik, kell, nem kell. Mindent beáraz a piac.

Stefánsson, a remek izlandi író, aki a regényeiben azért számos kiszólással ekézi a fogyasztói kultúrát, az izlandi-nordic jólétet, a bávatag turizmust szemben a régi halszagú költői nyomorral, vette a pimaszságot, hogy az Ásta című regényébe beleírta magát, az írót, aki ezt a piaci igényt így is kiszolgálja, hogy odaköltözik két évre a világítótoronyba eladható látványosságnak. Mert az izlandi-északi irodalom bizony üzlet. Is.

Ez a regény is jó, olvasmányos, számos lebilincselő részlettel és pár unalmasabbal, de azért a korábbi sikerek hátán mintha fél szemmel a piacnak is lenne írva. Mintha a toronyba költözött író írná. A nőknek, a női olvasóknak, hiszen Stefánsson nem csak zseniális író, valóban az, de okos is, tudja, le is írja, hogy az olvasói elsöprő többsége nő, és visszatérő toposz a könyveiben, hogy az írósággal milyen népszerűségre lehet szert tenni a nők körében, hát ez át is szövi a regényt, a főhős persze nő, a férfiak nem sokat adnak hozzá a sorsához, létráról lepotyogva haldoklanak, részegen tengerbe esnek egy hajóról Barcelonából hazajövet, idióta csóró költők, isznak, mint a kefekötő, a macsóizmus csimborasszója, Trump is felbukkan vagy kétszer említés szintjén, a szerelmei nem teljesülnek be, vagy éppen hátráltatják, vagy kihasználják, mint egy vén kecske bécsi prof, aki nem veti meg a főhős diáklány váratlanul felkínált szolgáltatásait, cserébe a jó minősítésért. Prof-diáklány, alá-fölérendeltség, máris ott vagyunk a kurrens hardcore közbeszédnél az egyenjogúságról, és az öröklött sorsmintázatoknál, ami szintén egy nagyon felkapott, népszerű téma, a múlt terhei, hiszen a főhős ugyanúgy elhagyja a gyerekét, ahogy őt otthagyta az anyja, tanulni akar, nem családot, inkább megy neki Európának és az egyetemeknek, a kalandnak. Az önállóságnak. Az önálló női létezésnek. Akár a magánynak. Inkább a magánynak. Ez a probléma érthető Torontóban, Londonban, Pesten, Aucklandben, Szingapúrban, Kijevben, Valenciában, Tallinnban, Hong Kongban és Tokióban. Globális. Nem izlandi.

Izlandi, nordic, főleg nőkről és elsősorban nőknek szóló bestseller, bingó. Végig ott motoszkált a fejemben, hogy ez az író nagyon is jól tudja ezt. Tudja, mi kell az olvasóknak világszerte, és hogy az elsősorban női olvasók milyen húrokra pendülnek meg a 21. század elején. Ez pedig pénzt hoz a konyhára. Nem mintha ez baj lenne, vagy levenne a könyv értékéből, sőt, éppen ez mutatja a szerző képességeit, hogy ilyen intenciókkal, a könyvpiac nüanszait ennyire ismerve, üzleti megfontolásokat sem sutba vágva is tud olyan művet alkotni, ami kétségkívül tőrőlmetszett szépirodalom. És ki is kacsint, hogy a fineszesebb olvasó értse, ember, ez van, ingyen kvártélyért még szép, hogy beülök a világítótoronyba, ha ennyire eszik az izlandi íróságot. Jöjjenek csak a turisták, a piacról élünk. Szórják csak a pénzüket, hogy kunyhókban lakhassanak a sarki fény alatt a hibbantak. Egészségükre! És próbálja meg bárki utánam csinálni, hogy ilyet tesz le az asztalra, nem fog neki sikerülni. Ki lehet ismerni a trükkjeimet, de attól még nem fog menni a reprodukálásuk.

Mert így is, minden más megfontolással együtt, remek, elgondolkodtató a könyv. Miért ne lehetne “piaci igények mentén” remeket alkotni? Nem csak a szemét lehet bestseller a globális könyvpiacon, és ez nagyon jó hír.

(Jón Kalman Stefánsson: Ásta, Jelenkor kiadó, 2021)

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala