Az újabb kamatadók margójára

Május végével új adót vezetett be a kormány, amellyel bizonyos megtakarításí formákat kíván terhelni. Az új adószabályok értelmében a bankoknál elhelyezett betétek kamata, illetve nyilvánosan forgalomba hozott kötvények, befektetési alapok és megtakarítási célú életbiztosítások esetében a hozamra a kamatadón felül szociális hozzájárulási adót is kell fizetni, közel megduplázva a megtakarításokat sújtó adók (15-ről 28 százalékra emelt) mértékét. A kategóriák nem véletlenszerűen lettek kiválasztva, azok az állampapírok után az öt leginkább kedvelt befektetési formát takarják, így az állampapírok közvetlen konkurenciájának tekinthetőek.

Az adók bevezetését minden bizonnyal a költségvetési lyukak betömése és az állami hiány jövőbeni finanszírozásának biztosítása tette szükségessé. A döntés hatására több száz milliárd forint nagyságrendű megtakarítás megmozdulását várja a kormány – a bankokat és alapkezelőket is érintő döntésekkel együtt egy-két ezer milliárdos nagyságrend várható. Habár a kormányzati kamatkiadások csökkenhetnek valamivel a döntés hatására, a makrogazdasági egyensúlytalanságokat nem orvosolja az intézkedés.

A közgazdasági irodalom vegyes evidenciákat talált arra utalóan, hogy a megtakarítások adóztatása mennyiben befolyásolja a megtakarítási hajlandóságot.

Egy biztos: ösztönzésre utaló jelet nem látni.

Így végeredményképpen vagy egy közel azonos méretű vagy kisebb tortából szeretnének egy nagyobb szeletet állampapírok felé terelni a döntéshozók. Habár az állam finanszírozási költségeit csökkenti a magasabb kereslet – amit a piac el is kezdett beárazni a bejelentést követő napokban – a struktúrális problémákon, úgy mint a magyar gazdaság negatív finanszírozási képessége, aligha segít a reallokáció.

A finanszírozási képesség jövőbeni pályáját illetően a költségvetési szigor, illetve az EU-s források körüli megegyezés segíthetne; utóbbit vagy az államnak kell megfinanszíroznia megállapodás híján, ami növeli a hiányt, vagy lemondunk a beruházások egy részéről, ami tovább lassítja a gazdaságot.

További probléma, hogy ugyan az intézkedés bizonyos szinten progresszív, az adónem ugyanakkor jelenleg prociklikus módon lett alkalmazva, gazdasági lassulás közben emelve a lakosság adóját, bár ez inkább az előző évek prociklikus gazdaságpolitikájának rovására írható, ami lépéskényszerbe erőltette a jelenlegi költségvetést. Végezetül, az intézkedés hatása az állampapírpiacra és az ott lecsapódó extra keresletre sem feltétlenül annyira optimista, mint ahogy az első becslésekre tűnik: az egyik legnagyobb megtakarítási forma a folyószámla betét, melyen korábban már a jegybanknak  is megütközött a szeme.

A betéti kamatra kivetett adókkal, illetve a bankokra erőltetett negatív reklámmal ezeket az összegeket is igykeszik megmozdítani a kormány. A gond itt csupán annyi, hogy az adóemeléssel elért alacsonyabb nettó kamat és a csökkenő állampapírpiaci hozamokkal az alternatívák vonzereje épp csökken egy olyan terméknél, melyhez mint vésztartalékhoz nem véletlenül ragaszkodik a fogyasztó.

Összességében újfent a piaci feltételek torzítása és a makrogazdasági egyensúlyi szempontból prociklikus gazdaságpolitika kicsúcsosodásának tüneti kezelése körvonalazódik.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.