A magyar jegybank elég határozottan lépett kedden, és üzenetet küldött a piac szereplőknek, hogy nem nagyon tolerálja a forint további gyengülését. Talán a legfontosabb lépés az évekkel ezelőtt kiherélt alapkamat szerepének visszaállítása (erről bővebben írtam 2016-ban, amikor az alapkamat alaptalanná vált, illetve pár napja is).
Eddig a valódi („effektív”) kamatszintet az alapkamattól függetlenül pakolgatták (illetve az előző években számtalan egyéb eszközzel játszva módosítgatták a monetáris feltételrendszert), ahogy éppen jónak látták, de az alapkamatot valahogy soha sem akaródzott felemelniük rendesen, ami azt jelezte a piaci szereplők számára, hogy nem eléggé elkötelezettek, és valójában amint lehet lelassítják/megállítják/visszafordítják a kamatemeléseket, mert a bármi áron való gazdasági növekedés (lásd még ebben a cikkemben) fontosabb nekik, mint minden más.
Ez a gyanú persze továbbra sem múlt el az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, de legalább törekszenek a hitelesség visszaépítésére. A magas kamat stabil forintot, és kisebb importált inflációt hozhat, de cserébe gyengíti a növekedést. Illetve gyengítené, ha nem lettek volna közben mindenféle ilyen-olyan állam vagy jegybank által finanszírozott, „olcsó” hitelprogramok meghosszabbításáról is nemrég döntöttek, tehát azért a monetáris szigor még mindig csak részleges.
A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy a jegybank várhatóan legalább őszig több lépésben is kamatot fog emelni (rövid fejszámolással ebből 9-10 százalék közötti kamatszint jön ki a negyedik negyedévre, ha valóban határozottan lépnek, ahogy ígérik), és megpróbálja stabilizálni a forint árfolyamát (=kisebb importált infláció), de ez még önmagában nem biztos, hogy elegendő lesz, bár szerencsés esetben igen.
A magyar gazdaság feje felett lebegő damoklészi kard ugyanis az EU-megállapodás meghiúsulása.
A megállapodás nélkül eurómilliárdoktól esnénk el, ami a növekedést teljesen leállíthatná idehaza, veszélybe sodorná a költségvetési stabilitást, és nagyon beszűkítené az idehaza elérhető deviza mennyiségét – amire az energiaár-sokk közepette pedig nagy szükség lenne.
A forint stabilizálása és az infláció letörése kétszemélyes feladat. Az MNB nagyjából elkötelezte magát, de a másik szereplő, a kormányzat nélkül ez nem biztos, hogy elég. Az infláció hazai megállítása, és a gazdasági mélyrepülés elkerülése pedig jól láthatóan nem az árszabályozásokon fog múlni, hanem az EU-megállapodáson.
Mint tudjuk: az apa férfi, az anya nő, a benzin 480 – de megállapodás nélkül még mindezek fennállása ellenére is igen cudar világ jöhet idehaza.
Olvasóink kérdezték, válaszolunk – Magyar infláció és gazdaságpolitika
A HOLDBLOG olvasói mostanában több kérdést is feltettek nekünk az inflációs helyzettel, a magyar gazdaságpolitikával és az euróbevezetéssel kapcsolatban. Móricz Dániel, a HOLD Alapkezelő befektetési igazgatója válaszolt.