„Képzeljük el, hogy pékek vagyunk, és úgy állapodunk meg a vásárlóinkkal, hogy a liszt árára ráteszünk 50 százalékot különböző költségeinkre, és ezen az áron adjuk nekik a kenyeret, így kötünk velük szerződést. Tehát ha 100 forint a liszt, akkor 150 forintért szállítunk nekik kenyeret (most tekintsünk el attól a példa kedvéért, hogy 1 kg lisztből nem 1 kg kenyér lesz!). Ám ahogy megy fel a liszt ára, az emberek egyre kétségbeesettebbek, hiszen mikor eléri az 1000 forintot a liszt, akkor már 1500 forintba került a kenyér. Ezért tegyük fel, hogy a kormány hoz egy döntést, miszerint holnaptól 800 forint a kenyér ára, és a pékek kötelesek ennyiért adni. Nyilván minden pék azonnal bezárna. De ha nem engednék, hogy bezárjon, akkor viszont tuti, hogy próbálná az összes szerződését felmondani, és újat nem kötni.”
Zsiday Viktor legújabb írása szerint éppen így jártak-járnak a bankok Magyarországon. Először a változó kamatozású lakossági jelzáloghitelek kamatát rögzítette a valóság töredékén az állam, később a fix kamatozásúak jelentős részét is, majd most a vállalkozások kapnak olcsó(bb) hitelt a bankoktól, mint ami a valóságban létezik.
„Tudom, hogy Magyarországon mindenki gyűlöli a bankokat („van ott bőven pénz, fizessenek nyugodtan”), de ennek ellenére ez pont olyan üzlet, mint a pékség: vannak költségek, és vannak bevételek.”
És ha a bevételeket rendeletileg a költségek alatt rögzítjük, akkor veszteséges lesz a működés, és nyilván a bankok nem fognak hitelezni, vagy sokkal kevesebbet, mint egyébként tennék. És ha nincs hitel, nem lesz növekedés sem. Sőt, ezt látva más szektorokban tevékenykedők is elgondolkoznak, hogy ők mikor kerülnek sorra, és akkor végül is miért ruháznak be egyáltalán Magyarországon? – tette fel a költői kérdést a befektetési szakember.
Zsiday szerint a kormányzat olyan intézkedésekkel válaszol a gazdasági problémákra, amelyek ugyan rövid távon megoldást kínálnak, végeredményképpen felélik a jövőt. Mint kifejtette, ilyen volt például a magánnyugdíjpénztárak államosítása, amely bár részben enyhítette az adósságproblémákat és csökkentette a költségvetési hiányt, ám cserébe 20 év múlva sok embernek nem lesz elég nyugdíja. Ez történt a benzinárszabályozással: olcsóbb lett a benzin, és időlegesen nem nőtt az infláció, de hiány alakult ki, és valószínűleg a jövőben kevesebb benzinkút lesz. Ez történt az árstoppokkal és a kiskereskedelmi szektor adóztatásával: rövid távon örültek az emberek, de végül jóval nagyobb élelmiszerár-infláció következett, mintha nem csináltak volna semmit.
Bejegyzése végén Zsiday Viktor Dornbush és Edwards írását ajánlotta a latin-amerikai makrogazdasági populizmusról.
A devizatartalék mire való?
Zsiday Viktor: A gyenge forint emeli az inflációt, ami még gyengébb forintot, és további devizakeresletet okoz, ami tovább gyengíti a forintot.