Káosz a gázpicon

A Gazprom bejelentette, hogy fizetés hiányában leállítja a lengyel és bolgár gázexportját. Az új szerződések értelmében rubelben kellene fizetni az orosz energiahordozóért.

Az orosz állami gázvállalat április 26-án hozott döntést arról, hogy leállítja a Lengyelországba és Bulgáriába tartó gázszállításokat. Előzmény, hogy március végén az orosz elnök, Vlagyimir Putyin rendeletbe foglalta, hogy az új orosz gázszerződésekért rubelben kell fizetni (erről írtunk a HOLDBLOG-on).

Érdemes górcső alá venni, miért lépték meg ezt?

Miután a Nyugat befagyasztotta az orosz jegybank devizatartalékait, némi túlzással azt lehet állítani, hogy a Gazprombank (a gázvállalat leányvállalata) lett az új orosz központi bank. Ez arra vezethető vissza, hogy február végén arra kötelezték az orosz nyersanyagexportőröket, hogy a devizabevételük 80 százalékát rubelre váltsák.

Az orosz jegybank már nem alkalmas a devizaváltásra, mivel megtiltották neki az euróban és dollárban való tranzaktálást, így a maradék nem – vagy egyelőre minimálisan – szankcionált orosz nagybankok közül Gazprombankra hárult a feladat (egyetlen másik jelölt a Sberbank lehetett volna, ami egyre inkább a nyugati szankciók célpontjává válik). Vélhetően az is szerepet játszott benne, hogy a gázért való fizetések jelentős részét rajta keresztül bonyolítják.

Tehát közgazdasági szempontból két tényezőre vezethető vissza az elnöki rendelet:

  1. Rubelben történő fizetés esetén az orosz pénzügyi eszközöket a Nyugat nem tudja befagyasztani.
  2. A gázexportból befolyó jövedelmet az oroszok eddig is rubelre váltották, hogy megvédjék a hazai fizetőeszközt a leértékelődéstől (így az inflációt is kordában lehetett tartani). Ez a mechanizmus azonban kockázatot rejt magában, mivel bizonyos szankciókkal meg lehet akadályozni a devizaváltást és a rubel védelmét. Ha „alapból” rubelben kell fizetni a gázimportőröknek, akkor az átváltási kockázatot már nem az orosz fél állja.  

A Gazprom legfrissebb közleménye szerint csak a fentebb megnevezett országoknak nem szállítanak, a rajtuk keresztülhaladó vezetékeken nem áll meg a gázexport.

Jogosulatlan gázelvonás – tehát a tranzitország fizetés nélkül átirányítja a rajta keresztülhaladó gázt – esetén a gázexportot az elvont gáz mennyiségével csökkentik.

A lengyelek már készültek erre az eshetőségre, a gáztárolóik 76 százalékos kapacitás mellett működnek, és vélhetően képesek lesznek menedzselni az orosz gáz kiesését. A bolgárok esetében már komplikáltabb a helyzet: a teljes importjuk 77 százaléka Oroszországból érkezik.

Közben Németországba, Ausztriába, Olaszországba és Magyarországra zavartalanul érkezik az orosz gáz.

Az Európába irányuló orosz gázimport megoszlása (2020) Forrás: Bloomberg

A magyar külügyminisztérium közleménye szerint a gázvásárlás euróban történik, amit az orosz fél átvált rubelre. Ez az általános eljárás a már meglévő szerződéseknél. Magyarország előre, évekre leszerződött, azonban több EU-tagállam esetében új kontraktusokra lesz szükség. Ezeket már csak rubelben hajlandó megkötni az orosz fél megkötni.

Előbb-utóbb egységes európai válaszra lesz szükség, ami jó eséllyel a rubelben való fizetés kondícióinak elfogadása lesz, mivel rövid távon Európa számára nélkülözhetetlen az orosz gáz.

Amennyiben mégsem így történik, és az Unió ragaszkodik az euróban való fizetéshez, akkor az orosz fél vélhetően garanciát fog kérni arra, hogy továbbra is szabadon válthasson eurót rubelre. A német Uniper gázszolgáltató közölte, hogy szerintük a már kivetett EU-s szankciókat nem sérti az orosz gázért rubelben való fizetés.

Eljött a Kelet alkonya?

A hagyományosan leginkább oroszbarát, és egyúttal – nem véletlen az összefüggés – leginkább korrupt EU-tagállam, Bulgária, a tradíciókkal szakítva, teljesen lejön az orosz gázról – olvasható Vakmajom bejegyzésében.