Katar – Csapda? Mentőöv? Mindkettő?

Katarral jóban lenni képtelenség politikai engedmények nélkül, azonban mégiscsak több előny van benne, mint hátrány, hiszen Katar létezése és ténykedése a világ stabilizálódását szolgálhatja.

Noha az ország területe kilenced akkora, mint Magyarország, az egyik legkiemelkedőbb LNG termelőről beszélhetünk. Aktuális világgazdasági és globális politikai jelentősége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint bármely átlagos európai országé. Maga a nagy Németország hajolt meg a minap Katar előtt, pedig tudni kell, hogy a közel-keleti állam háttérpartnere Irán.

A Nyugat most egy szinte ellenséges közegben kénytelen partnert találni, hogy elengedhesse Oroszországot.

Ehhez fűz magyarázatokat Anna Jacobs, a washingtoni székhelyű, az Öböl-menti országokat tanulmányozó agytröszt, az Arab Gulf States Institute elemzője.

Zentai Péter: A világ vezető geopolitikai-gazdasági szakértői egyetértenek: Katar, egy néhányezer négyzetkilométeres, sivatagos, 2 és fél milliós ország, napjaink egyik kulcsszereplője. Amiben nem értenek egyet: a jó oldalon áll-e, vagy az ellenkezőn.

Anna Jacobs: Mármint az orosz-ukrán konfliktus kapcsán?

Nemcsak konkrétan a most zajló háború kapcsán, hanem abban is, hogy Katar a globalizáció békés folytatódását, értsd az úgynevezett szabad világ, a Nyugat javát vagy vesztét akarja-e.

Ez azért nagyon leegyszerűsített felvetés. Értelmetlen a megközelítése alapján foglalkozni bármely olyan országgal, ami zárt társadalomra épül, melyet abszolút hatalommal irányít egy uralkodó vagy egy államfő, egy miniszterelnök.

Ahhoz, hogy az ilyen államokalakulatok fennmaradhassanak, működésüket a szélkakaséhoz lehet csak hasonlítani.

Elveik, értékeik gyakorlatilag nincsenek, csupán túlélési érdekek vezérlik őket. Az egyeduralmuk tartósítása. Ezért küzdenek meg újra és újra a vélt vagy valós ellenségeikkel. Az ilyen országok jellegzetessége az orosz-ukrán háború kapcsán és minden ilyesfajta más helyzetben, hogy tartózkodnak az egyértelmű állásfoglalástól. Természetük, hogy ilyenkor azt közvetítik befelé és kifelé, hogy „mi semlegesek vagyunk, ki kell maradnunk a háborúból, mert ez szolgálja népünk védelmét”.

Katar azonban nem a diktatúrák, fél-diktatúrák egyike, hanem egy világgazdasági csúcsjátékos. Például most Németország szabályosan belé kapaszkodik. Egy baloldali-liberális kormány egyik vezetője (Habeck alkancellár) szó szerint fejet hajtott Katar uralkodója előtt és évtizedekre szóló energetikai együttműködési megállapodást kötött vele. Európa megmentőjeként beszélt Katarról, merthogy, mint mondta, az európaiakhoz a legközelebbi, legnagyobb hatékonyságú LNG (cseppfolyósított gáz) importálási lehetőségét Katar kínálja. Helyes-e, hogy a német alkancellár, átvitt értelemben is, meghajolt Katar uralkodója előtt?

Nincs alternatívája sem Németországnak, sem Nyugat-Európának. Valaki előtt meg kell hajolni. Ha Putyin előtt nem hajlandóak, akkor a katari emír előtt kell… Katar Ausztrália után a világ második legnagyobb LNG termelője a maga 77 és fél milliárd köbméternyi éves volumenével.

Csakhogy, ahogy olvasom, ebből leginkább Kínának szállít. Annak az országnak, amely stratégiai ellensége a Nyugatnak. Továbbá – ami sokkal rosszabbnak tűnik – eltartja a tálib rezsimet Afganisztánban. Katar pénzelte a legvadabb iszlámistákat nemcsak az afgánoknál, hanem Egyiptomban is. Iránban pedig a mullah rezsim szinte Katarnak köszönheti, hogy fenn tudja tartani magát. Mégiscsak Irán rendszere az, amely a világon egyedüliként hirdeti, hogy a célja Izrael megsemmisítése.

Erre röviden csak azt mondhatom: nincs ingyenebéd.

Katar kapcsán máskülönben nem ennyire fekete-fehér a helyzet, mint ahogy sejteti. Tény, Kína messze a legnagyobb kereskedelmi partnere. Tény, gazdasági összefonódása Iránnal olyan probléma, ami néhány évvel ezelőtt radikális összeütközést gerjesztett Katar és szomszédjai, az Egyesült Arab Emírségek, nem utolsósorban a minden értelemben nagy erőt képviselő Szaúd-Arábia között. Utóbbi büntető gazdasági intézkedésekkel sújtotta Katart. A kiváltó ok az volt, hogy Katar Egyiptomban pénzelte, sőt fegyverezte az iszlám szélsőségeseket. Egyébként besegített a Gázai-övezetet uraló, Hamasz nevű – a Nyugat által terroristának nevezett – csoportnak is.

Mindezzel ki másnak az érdekeit szolgálta volna, mint Iránét! És ki ellen dolgozott? Amerika és általában a Nyugat ellen. A tálib-katari együttműködés pedig számomra vérlázítónak hangzik…

Igen, mégis azt kell mondanom, hogy Katar különútja, radikális szélsőségesekkel való homályos kapcsolatai, eddig egyetlen területen sem okoztak a korábbiakhoz képest nagyobb feszültséget. Sőt, a tendenciákat tekintve inkább az ellenkezőjét eredményezték.

Nézzük Afganisztánt: a tálibok vannak hatalmon. Miért? Mert az Egyesült Államok hagyta ezt. Amerika az óriási seregeivel es más külföldi szövetségeseivel egyetemben fizikai értelemben is otthagyta Afganisztánt. Aki mostanában arra jár, az tudja, hogy a helyzet a korábbi vérfürdőkhöz képest javult, a mai tálibok lassan, de biztosan közelednek a Nyugathoz és kezdenek igenis nyitni a világ felé. Miért nem képzelhető el, hogy ez egyebek között éppen a katari uralkodó közvetítésének az eredménye? Tény, hogy Katar volt Amerika küldönce Kabulban.

Gáza: Nem kérdés, hogy Katar és a vele e kérdésben azonos platformon álló Öböl-menti emírségek segítik életben tartani a Hamaszt. Pénzelik, viszont cserében ma már megkövetelik tőle, hogy csendesedjen le. Akadályozzák, akadályozni próbálják legalábbis, hogy a Hamasz lője az izraeli településeket. Rengeteg jel utal rá, hogy Katar és a kis és ugyancsak roppant gazdag Öböl-menti „konkurensei” a háttérben Izraellel egyeztetnek.

Irán: Iránnal a nyugatiak, élükön az amerikaiakkal, szinte csak Katar közvetítésével tárgyalnak. Irán és Katar kétségtelenül stratégiai partnerek. Nem cáfolható, hogy Katar „mossa tisztára” az iráni olajat, értsd: katari termékként adják el világszerte a szankciókkal sújtott iráni energiahordozókat. Kína úgy vesz Irántól hatalmas mennyiségben szénhidrogéneket, hogy a világ felé ezt tagadja és közli, ez nem iráni, hanem katari nyersolaj, illetőleg cseppfolyósított gáz.

Irán nem atomhatalom és nem szállta meg egyik szomszédját sem. Az orosz elnök viszont ezt tette.

Ha most a Nyugat válaszút elé kerül, vagy a diktatórikussá vált és atomhatalomként Európát de facto agresszióval fenyegető Oroszország előtt hajol meg energiaszükségleteinek életfontosságú kielégítéséért, vagy a szintén diktatórikus, de nukleáris háború kirobbantására alkalmatlan kisebb-nagyobb sivatagi országok előtt kényszerül fejet hajtani, akkor az utóbbiakat fogja választani. Ahogy ezt teszi most Németország is.

Irán bármikor atomhatalommá válhat, ez itt a nagy dráma…

Hacsak éppenséggel Katar nem állítja meg. És meg tudja állítani. Katar nemcsak közvetít Teherán és Washington között, hanem a háttérben, mégis láthatóan az iráni rezsim mérséklésén ténykedik. A nem titkolt, de nem is nagy dobra vert kétoldalú megállapodásai Iránnal csupa olyan tervet tartalmaznak, melyek nem a „bezártak közösségét”, hanem ellenkezőleg, a globalizációhoz való közös csatlakozást célozzák meg.

Elképesztő jelentőséggel fog bírni hamarosan, hogy alagutat terveznek építeni az Arab-félsziget és Irán között, az öböl alatt!

Mára lenyugodtak a kedélyek, csökkentek a félelmek Szaúd-Arábiában és az Öböl-menti kis monarchiákban azzal kapcsolatban, hogy Irán vallásháborút provokálna (szunniták, vahabiták, siíták között) és ki akarná végezni őket. Ez nem csekély részben – gyaníthatóan – a katari közvetítői szerepvállalásnak köszönhető. Miközben politikai értelemben kimondottan ellenséges viszony uralta az elmúlt években a terepet az Öböl-menti országok és Irán között, addig de facto megduplázódott a közös kereskedelmük volumene. Dubaj vezető kereskedői rétegének vaskos részét eleve irániak, Iránból elmenekült, de immár haza-haza látogató üzletemberek teszik ki.

Az áruforgalmuk nem csekély résztét azok a nyugati termékek adják, amelyeket az Emírségek és Katar hoznak be Amerikából, Európából, Japánból, majd továbbpasszolnak Iránnak – utóbbival szemben még Nyugaton embargó van érvényben.

Szóval Katar és ilyen-olyan társai gyakorlatilag az Iránnal szembeni nyugati embargót játsszák ki, mégis, ezzel egy békésebb majdani helyzetnek ágyaznak meg a katonai stratégiai fontosságát tekintve páratlan jelentőségű Arab- (Perzsa-)öböl térségében.

Ami azonban itt és most a legfontosabb: Katar és Irán osztozik a világ legnagyobb olyan gázmezőin, melyek kincse LNG-vé alakítható. Kérdésére válaszolva, nem járhatunk messze az igazságtól, ha kijelentjük:

Katarral jóban lenni képtelenség politikai engedmények nélkül. Azonban mégiscsak több előnnyel jár, mint hátránnyal – mert Katar létezése és ténykedése a világhelyzet stabilizálódását szolgálhatja.

Aki Ukrajnában pusztít, az a végén Kínát döfheti hátba

A jelek szerint a háború „megölte” az évek óta dédelgetett kínai-orosz tervet, hogy belátható időn belül dollár mentesítsék a fél világot. Az ukrajnai történet kezd olyan irányt venni, hogy Oroszország áttételeken keresztül Kínát is magával ránthatja a szakadékba. Kínának nincs más választása, mint elhatárolódni, sőt de facto menekülni a Putyinok elől. Az oroszok betettek Kínának és szinte az egész, eddig – legalábbis szavakban – magukat „Nyugat-ellenesnek” tartó fejlődő, feltörekvő országok együttesének.