Hosszú fejezet zárult le Roman Abramovics távozásával, aki 19 esztendő után adta át azt a klubot, amely megtestesítője volt a modern futball igazán nagy átalakulásának. A Chelsea 2003-as megvásárlása mintát mutatott, és nem csupán a keleti, de a nyugati piacok szereplőit is megmozgatta. Ezen döntések az elit csapatainak küzdelmeit jelentősen átalakították, de a tőke hatására nem csupán új gigászok nőttek ki a földből, hanem klasszikusnak tekinthető, nagy klubok fenntartói is arra kényszerültek, hogy beadják a derekukat. Ennek rövid történetét és különböző aspektusait foglalom össze a cikkemben.
A Chelsea eladása (kedden foglalkoztunk részletesebben a témával) ráadásul bizonyos szempontból szimbolikus, hiszen a kétszeres BL-győztes csapat orosz kézből végül amerikai tulajdonba vándorol. Ezzel megcsinálva minden idők legnagyobb sporttranzakcióját, 5 milliárd dollár feletti összeggel. Nehéz elképzelni, hogy milyen üzletet lehetne kötni akár a két manchesteri csapat kapcsán, amikor a Chelsea jóval a becslések feletti összegért kelhetett el.
Ahogyan a Bajnokok Ligája elmúlt 25 évében is látható volt, a legnagyobb négy nagy (Spanyolország, Anglia, Olaszország, Németország) szereplő és Franciaország csapatai kisajátították az európai klubfutballt. Éppen ezért nem is volt meglepő, hogy ebben a jó 20 esztendőben ezen országok legnagyobbjai cseréltek gazdákat, és a futball iránt érdeklődő körök nem belga, holland vagy portugál csapatok felvirágoztatásával próbálkoztak meg.
Az igazi üzlet, a valódi hatalom ugyanis a legnagyobbaknál volt keresendő.
A különböző klubvásárlások mindig éles etikai és morális zajt keltenek a sajtóban, és ez által természetesen sok millió szurkolóban is a Föld minden pontján. Viszont a sport és az üzlet egyre sikeresebb kapcsolata könnyedén felülírta azon morális szempontokat, amelyek megjelentek az ilyen ügyleteknél.
A szigeteken kezdődött minden
A Chelsea 2003-as sokkoló felvásárlását a Manchester United 2005-ös megvétele követte, amikor az amerikai Glazer-család két év alatt, közel 800 millió font összeg értékben felzabálta a teljes tulajdonosi kört, ezzel teljesen birtokba véve a Vörös Ördögöket. A United szurkolói magja annyira felháborodott, hogy még egy új futballklubot is alakított, FC United of Manchester néven, amely azóta is az amatőr liga küzdelmeiben vitézkedik. A Glazerek ugyanis valóban a klasszikus üzletemberek módjával adósították el a klubot és a felvásárlás jelentős részét – 580 millió fontot – kölcsönből fedezték.
A klub adóssága 2010 környékén 700 millió fontra rúgott, amelyet 500 millió fontos kötvénykibocsátással igyekeztek tompítani. A profi üzlet viszont megérkezett az Old Traffordra. A whiskyn át a zeneszolgáltatókig, légitársaságokig, a hotelláncokig vagy a luxusóra-márkáig mindenkinek megérte „befektetni” Manchesterben. A klub értéke kilőtt, és talán kimondható, hogy a United lépett elsőként be a futball klubok közül az igazi globális piacra és mára 4,2 milliárd dollár körül taksálják az egyesület árát. A Chelsea példájából kiindulva viszont ez jelentősen több is lehet.
A szurkolók a kezdeti és azóta is ingadozó szintű eladósodásban egyértelműen a Manchester United igazolási lehetőségeinek esetleges elmaradását siratták, ám félelmeik nem itt alapozódtak meg. A csapat Sir Alex Ferguson 2013-as távozásáig olyan szakmai alapokon nyugodott, amely könnyen feledtetni tudta az esetlegesen elmaradó nagy neveket. A klub viszont későn ébredt rá arra, hogy a nagy búcsút alaposabban kellett volna megtervezni, hiszen a Glazer-család azóta kelletlenül önti a pénzt a játékosvásárlásokra, és olyan megoldásoktól sem riad vissza, mint a 37 éves Cristiano Ronaldo hazacsábítása, ami évi 25 millió körüli fontba kerül adók nélkül. A United szakmai szinteken egyértelműen elmarad az olyan kluboktól, amelyek uralják a hazai és a nemzetközi tereket is, bennük két ősi riválissal, a Liverpoollal és a Manchester Cityvel.
Az amerikai család egyébiránt 1994 óta tulajdonolja az NFL-ben a jelenleg Tom Brady játékjogát is magáénak tudó Tampa Bay Buccaneers együttesét (2021 NFL szezonjának győztese), és ez az anomália azért lesz érdekes, mert közel sem az egyetlen olyan a NFL-ben utazó tulajdonosról van szó, aki a szélesebb körben rajongott európai fociban látta meg a lehetőségeket. Stan Kroeneke, az Arsenal többségi tulajdonosa egy igazi nagyravágyó úriember, aki több amerikai sportágban is tulajdonol klubokat. Legfigyelemreméltóbb darabja mind közül 2022 NFL bajnoka, a Los Angeles Rams. Kroenke 2007-ben 10 százalékkal nyitotta az Arsenalban való üzletrészét, amelyet 11 esztendő alatt növelt 100 százalékra. Legnagyobb küzdelmét a londoniak jelentős részét birtokló, orosz Alisher Usmanovval vívta, aki végül 550 millió fontért vált meg a 30 százalékot birtokló pakettől 2018-ban. Usmanov az Everton csapatában is szerzett befolyást, amelyeket az orosz-ukrán háború zárt le.
Az Arsenal egy új stadion építésébe fogott közel 20 esztendővel ezelőtt, amelynek hála látványosan visszafogta költekezéseit. Ennek köszönhetően a 2004-ben veretlenül bajnokságot nyerő és 2006-ban Bajnokok Ligája döntőt játszó klub ma ott tart, hogy utoljára 2017 tavaszán húzhatták magukra a BL csillagos ujjakkal ellátott mezt, és ez a vesszőfutás a következő szezonban is folytatódik majd. A pénzügyi háttér viszont stabil, és lassan a biztos építkezés korszaka kezdődhet meg.
A Liverpoolt viszont egyenesen a csőd közeléből húzta vissza Fenway Sport Group, amely 2010 őszén 300 millió fontot adott a klubért egy másik amerikai tulajnak, amely 2007-ben szerezte meg és vitte félre a csapatot. A bostoni székhelyű vállalat egy olyan klubot vásárolt, amely 280 millió font adósságban úszott, és a csődvédelem alá helyezés fenyegette. A Manchester Uniteddel ellentétben, Liverpoolban nem csupán az anyagi, hanem a szakmai munkát is elvégezték, így a két klub pályán elért eredményei gyökeresen ellentétes utat jártak be. A Boston Red Sox baseball csapatot is birtokló cégcsoport adatalapokra helyezte működését, amelyet 2015-ben az újhullámos csodaedző, Jürgen Klopp érkezése pörgetett csúcsra.
A klub felelősen bánt az átigazolásokkal és a fizetésekkel, kiválóan értékesített labdarúgókat és hihetetlen alacsony áron vásárolt későbbi sztárokat.
Luis Suárez 82 millió euróért, Raheem Sterling 64 millió euróért, Philippe Coutinho pedig 135 (!) millió euróért távozott a csapattól, míg a világ jelenlegi talán legjobb balhátvédje, a senki által nem ismert Andrew Robertson 8 millió fontért érkezett. A klub visszaült Európa trónjára, egyértelműen meghatározó klubja az első számú kupasorozatnak és 30 év után a Premier League győzelmet is elhódította a koronavírus-járvány évében.
A Manchester City együttese viszont más utat járt be az Arsenalhoz vagy a Liverpoolhoz képest. A szinte hihetetlennek tűnő vállalkozás ma ott tart, hogy a jelenleg Pep Guardiola által irányított csapat gyakorlatilag kisajátította a bajnokságot, és ötből négy alkalommal nyerte meg a Premier League küzdelmeit. A Bajnokok Ligája győzelem várat ugyan magára, de a Manchester City 10 év alatt több első osztályú trófeát gyűjtött, mint az előtte lévő 118 esztendejében.
A manchesteri középcsapatot 2008-ban vásárolta az egyesült arab emírségekbeli Abu Dhabi United Group és négy év alatt bajnokká tette az arra akkor már 45 éve várakozó együttest. A Manchester City ezen 13 év alatt 1,8 milliárd fontot költött, a Chelsea-vel Abramovics 2,1 milliárd fontig jutott majdnem 20 esztendő alatt. Mindezért a szaúdi kezekbe kerülő Newcastle United sztoriját alighanem árgus szemekkel lesz majd érdemes követni a következő években.
Változások a szigeteken túl
Az igazán nagy, szigeten túli mintadókat a PSG és a Lipcse együttese képviseli. Utóbbiak esetében egy csellel éltek a tulajdonosok, amelyek megvásároltak egy ötödik ligás indulási jogot és magasra emelt tagdíjjal megkerülték a német 50+1-es szabályt, amely kimondja, hogy olyan cég, mint a Red Bull, nem lehet 50 százaléknál nagyobb tulajdonos egy klubban. Különböző kivételek persze akadnak, de ezek is komoly feltételhez kötöttek. Ilyen a 20 éven át jelentős mértékű finanszírozás, mint a Bayer vagy Volkswagen cégek esetében, akik nem meglepő módon a Bayer Leverkusent és a Wolfsburgot tulajdonolják. A Lipcse viszont a semmiből repült be néhány év alatt a Bundesligába, és újonc szezonjában a második helyen (!) végzett a Bayern München mögött. A csapat azóta már a Bajnokok Ligája elődöntőjét is megjárta, és egyértelmű szereplője lett a német futballnak a Bayern és a Dortmund mellett. 2022-ben pedig elhódította első profi trófeáját, a német kupa megnyerésével. Mindezt alig 13 évvel megalapítása után.
A Paris Saint-Germain sokkoló katari felvásárlása már olyan alapokon nyugodott, amelyet akár a Chelsea, akár a Manchester City példáján keresztül már láthattunk. Költs el sok pénzt, szerezz nagy neveket, robbanj be a piacra és csinálj gyors növekedést. Így olyan nevek költöztek szinte azonnal a francia fővárosba, mint Zlatan Ibrahimovics, Thiago Silva vagy Edinson Cavani. Arra már tényleg csak kitérni érdemes, hogy végül maga David Beckham is benézett egy öt hónapos levezetésre az újonnan épülő elitklubba. A felvásárlás 2011-es időzítése sem volt véletlen, hiszen 2010 decemberében kapta meg Katar a labdarúgó-világbajnokság rendezését, amelyre végül 2022 telén kerül majd sor. Az európai futballközegbe való belépés egy bizonyos fajta puhító, előkészítő, mégis nagyravágyó gondolatként jött létre.
A szokásos kezdeti gyerekbetegségek és szimbolikusabb igazolások után a PSG 2017-ben 222 millió eurót adott Neymarért, 2018-ban pedig 180 millió eurót Mbappéért. Utóbbi most hosszabbította meg szerződését 2025-ig. Ezt a két transzfert jó eséllyel a közeljövőben sem sűrűn dönti meg valaki, de ha igen, akkor a Real Madridnál vagy a Manchester Citynél kell majd ezen a téren keresgélni. A párizsiak a megvásárlás óta nyolc bajnoki címet szereztek, az előtte lévő jó 40 évben kettő jött össze. A PSG értékét ma 2,5 milliárd dollárra becsülik és bár a BL győzelem várat magára, de 2020-ban a finálét már megjárta a klub.
Ahol a helyzet változatlan, de a jövő ismeretlen
A fentebbiek ellenére van három gigaklub, amely továbbra is tartja magát, de ez sokkal inkább annak a szokásszerűségnek köszönhető, amelyből való kilépés valóban forradalmat hozhatna, ha a fentebbiekhez hasonló változás állna be. A Real Madrid, a Barcelona és a Bayern München ugyanis valóban a nemzet csapatai. Előbbi kettő identitása kis túlzással maga Spanyolország. A klubok kulturális értéke akkora, hogy a spanyol állam is mindent megtesz, hogy megkönnyítse a lehetőségeiket, még akkor is, ha elég könnyen akár bajba is kerülhetnek emiatt. Ez pedig igazán szokatlan a többi, piaci alapon működő klubok fentebbi történeteit ismerve. A spanyolok ráadásul egy saját szabályozással is próbálják elejét venni a logikátlan költekezéseknek és az esetleges pénzügyi kríziseknek. Éppen ezért a Covid-járvány okozta hatásoknak és a belső szabályozásnak volt köszönhető, hogy a Barcelona képtelen volt megtartani Lionel Messit 2021 nyarán.
Spotify Stadion lesz az FC Barcelona otthonából
Ilyen az, amikor egy fociőrült techvezér óriási szponzorációs együttműködést kínál fel egy küszködő sztárcsapatnak.
A Bayern München esetében is elképzelhetetlen, hogy a Lipcse együtteséhez hasonló fordulatok álljanak be. A bajorok működése és jelentősége a Barca-Real Madrid kettőshöz hasonló Németországban. A Bayern örömmel alkalmazza a klub egykori alkalmazottait a legfontosabb pozíciókban és bár a koronavírus az ő helyzetüket sem könnyítette meg, nem látni semmilyen okot rá, hogy előfordulhassanak az Angliához hasonló események. Ugyanakkor egyértelműen láthatók azok a jelek, amelyek okán a spanyol Szuperkupa Szaúd-Arábiában játszódik, a Bayern München mezének karján pedig a Qatar Airways reklámja szerepel. Ha a tulajdonosi szinteken nem is, de az üzleti partnerségekben ott is beköszöntött a jövő.
Hogyan tovább?
A felsorolásban láthattuk az etikusan viselkedő, de megfelelő befektetői pénzekkel bíró gazdákat, és a féktelenül költekező, számos szabályt áthágó klubokat. Az viszont egyértelműen kimondható, hogy az európai futball krémjébe véglegesen beköltöztek az arab és amerikai hátterű tulajdonosok. A Premier Legaue 2021-22-es szezonjának szereplői közül csupán öt (!) klubban van többségében angol tulajdonos, míg kilenc egyesületben van amerikai tulajdonos, amelyből hat többségi vagy teljes. Ezek mellett találunk öt ázsiai többségi vagy teljes tulajdonost is. Németországban a Lipcse modellje is ígérhet változást a jövőre nézve, és Franciaországban is akadhat még olyan klub (Monaco, Lyon), amely a PSG útjára léphet egy vagyonos tulaj érkezése esetén.
Ezek mellett talán érdekes az AC Milan esete, amely kínai tulajdonosból került amerikai érdekkörbe, jelenleg pedig bahreini érdeklődőkről suttognak.
Bármi is fog történni, abban jó eséllyel biztosak lehetünk, hogy ezek a kopogtatók Ázsia különböző részeiről vagy az Egyesült Államokból érkeznek majd, hogy további teret hódítsanak a legjelentősebb klubfoci piacán, Európában.
A cikk szerzője Sziklai Attila
A futballromantikától az anyagias Szuperligáig
Végéhez közeledik a Bajnokok Ligája 2021-22-es szezonja. Ezzel lezárul a klubfoci első számú kupasorozatának 30. évada. Alighanem ezt követően (és a Szuperliga hajnalán) érdemes számvetést tenni annak érdekében, hogy megtudhassuk, a legnagyobb klubok még egy vaskos bukás után is miért tanakodnak egy önálló liga megalapításán.